Végtelen úton végtelen gondolatok, ezek voltak azok melyeket ezt az árva kisfiú átélt nap mint nap. Csak bolyongott céltalanúl, hátha ez az út célt ad neki valaha, talán egy élet újrakezdéshez.
Az út sötét volt, mindig félelmetes zajok voltak, de ő nem félt, mitől félhetett volna? Az állatok voltak, és a gondolatai. Az életre gondol, arra hogy van e értelme ennek a szolgai körbe forgó élethez. Lehet nincs,lehet egyszerübb lenne eggyé vállni a természettel, de mégse teszi. A remény hal meg utoljára, tartsa a mondás, ez a kisfiú reménykedett, egy szebb életben, vagy egy szerető emberben, ő se tudja igazán Csak akar valamit amiért élni akar. Házikó,fa, madarak, ezek azok melyek minden nap változatlanok, ott vannak, és vagy ezret látni. De egyik se az ővé, nincs házikója, nincs gyümölcsfája, vagy énekes szerető kismadara, csak egy reménye és egy végtelen útja, mely nem ér véget soha.
