Laila Diggory/Laila Denem(Voldemort eltitkolt lánya)

A halál órája

Ahogy végig nézett társain a legtöbbjük szemében a rettegést látta.Barátok és szerelmek borultak össze utoljára majd foglalták el a számukra kijelölt helyeket.Izzott a levegő...Ron és Hermione eltűntek ahogy Harry is.

Laila érezte a fiú izgatottságát és ahogy rohan felfelé a szükség szobáját elképzelve.George és Fred mellett állt akikkel az első szárnyat védték.Még volt körülbelül 20 percük amíg az 1 órás ultimátum lejár,de egyszerre átkok százai röppentek a védő burok felé.

A két testvér egymásba kapaszkododott mégegyszer majd a lányra néztek:-Készen állunk a harcra!!

Laila válaszra nyitotta száját de már nem jutott szóhoz, összeesett és érezte amint egy újabb darabot hasítanak ki lelkéből...Harry vagy valaki sikerrel járt...Érezte apja haragját ami nem maradt megtorlás nélkül és egy az addigiaknál hatalmasabb erő csapódótt a buroknak ami végül megadta magát.....Apja viszont nem támadott az iskolára hanem kígyóját védve elmenekült...

Arra ami következett Laila nem volt felkészülve.Varázslók százai rontottak az iskolának minden irányból...Látta amint óriások és akromantulák is csatlakoznak a másik oldalhoz...

A harc elkezdődött...Az első átkok centikre kerülték el őket és hamar visszaszorultak az iskola falain belül.A halálfalók legtöbbje mikor felismerte először megdöbbent majd káromkodva harcolt tovább...

-Áruló-kiáltották,de nem maradt sok idejük mielőtt elérte őket a vég.
Most először Laila igazán kihasználta a benne lakozó haragot és megállíthatatlan volt.Hamar a csata közepén találta magát...Átkok repkedtek ide-oda nem tudni célba talált-e és ha igen barátot vagy ellenséget vitt el...

Társai hősiesen küzdöttek ahogy az iskola is...A kis házimanók lábasokkal és a bennük lakozó elfojtott mágiával támadtak a halálfalóknak. A pöttöm sereget Winky vezette...Trelawney professzor egy maroknyi diákkal jóslatokkal dobálta a fenti emeletről a betörő ellenséget míg Bimba és Neville a növények erejét használta ki.

A páncélok amik Karácsonykor Hóborc trágár nótáit énekelték most kardot ragadtak és nyikorogva rontottak annak aki útjukba került.A szellemek is kivették részüket ahogy tudták.Majd Laila üvöltést hallott kintről.Amikor kiért látta ahogy Charlie Weasley egy sárkány hátán érkezik a csatába.

De nem volt sok ideje bámészkodni.Hiába csatlakoztak a kentaúrok az ellenség túlerőben volt...És akkor ott meglátta első társát holtan heverve...Theo volt az...Tudta,hogy nem maradnak a pincébe zárva örökre,de azt hitte a fiú elmenekül ahogy a legtöbb mardekáros tette.Érezte ahogy egy könnycsepp gördül le az arcán,de nem maradt ideje a bánatra.

Harcolnia kellett...A csata kezdett kilátástalanná válni amikor Laila észrevette ahogy vagy 100 dementor suhan az iskola felé...De egy hatalmas mindent elsöprő patrónus elűzte őket.Először azt hitte Dumbledore tért vissza majd rájött nem lehetett más mint Aberforth.

Yaxley meglátta és azonnal célba vette őt.
-Most nem menekülsz te kis áruló...
A férfi erős volt és Lailának csak nehezen sikerült legyőznie. Szeme sarkából látta ahogy az ikrek is egy-egy halálfalóval harcolnak és nem kis meglepetésére Percy is.

Aztán egy pillanat múltán látta ahogy Dolohov lerobbantja az egész emeletet és a három Weasley zuhanni kezd. Utánuk rohant és az utolsó pillanatban megmentette a fiúkat...Vagyis azt hitte...Percy nem mozdult és amikor George mellé lépett folyni kezdett a könnye.

Kiálltásokat hallott fentről és rohanni kezdett,de elkésett...Látta ahogy Bellatrix lefegyverzi Tonksot majd villan a zöld fény és a fiatal auror holtan esik össze. Megbotlott egy arccal lefelé fordult halottban.Amikor megfordította Lupin kedves arca nézett vissza rá...