Laila Diggory/Laila Denem(Voldemort eltitkolt lánya)

Élet vagy halál

Együtt léptek ki a szóbából...Egy kicsit messzebb Ront és Hermionét pillantották meg.
-Már azt hittük elmentél...-rohant oda Hermione.
-Most megyünk.Megtudtam valamit amit szerintem már ti is régóta sejtetek.Nem hiába hallom a horcruxokat és érzem őket...

A lány sírva fakadt és a nyakába vetette magát.
-Veled megyünk...-sírta.
-Nem!Nektek meg kell ölnötök a kígyót csak akkor lesz esély Voldemort ellen.Egy valamit még viszont tudnotok kell..-nézett Harry Lailára.
-Nem Harry semmit nem kell tudniuk, és most már tényleg menned kell.

Harry elindult és Laila csak imádkozni tudott,hogy terve beváljon.Ismerte apját és tudta,bármi történjen visszafog térni a kastélyhoz és válasz út elé helyezi a megmaradtakat.Hárman sétáltak visszafelé amikor Laila megpillantotta Dracot.A fiú sértetlennek tűnt.

-Draco!!!-rohant oda hozzá.A fiú karjaiba zárta.
-Mi történt veled?Hol voltál?Miért nem írtál ahogy ígérted?-kérdezte Laila.

A fiú azonban nem válaszolt csak ölelte őt szorosan.Ám ez az ölelés más volt mint eddig,talán a fiú is érezte.Nem szerelemes ölelés volt,hanem annál több.És Laila talán eddig először félt attól ami rá vár.Hiszen még csak gyerek volt hiába 17 éves.Végig gondolta életét és,hogy miket szeretett volna átélni.Talán már sosem fog világot látni,kviddicsezni vagy akár családot alapítani,szerelmesnek lenni.

Csendben sétáltak régi helyükre ahova annyiszor mentek mikor magányra vágytak.
-Ígérj meg nekem valamit-fordult a fiú felé.-Bármi történik a szívedre hallgass és csak magadra gondolj.Vannak akik szeretnek téged és melletted lesznek.
-Miért beszélsz úgy mintha búcsúzkodnál?Mit tervezel Laila?-fordult felé a fiú.

De Laila lehunyta szemét és nézte Harry szemein keresztül ahogy szembe áll Voldemorttal.Nem vagy egyedül,suttogta magában Laila....

Látta a villani a zöld fényt majd elájult.Sötétséget látott és amikor felébredt már lent feküdt a csarnokban.George térdelt mellette.
-Jól vagy?-kérdezte a fiú.Lassan bólintott és felült.Harryt próbálta elérni...sikertelenül...

Aztán hangokat véltek felfedezni ami odakintről jött.Felálltak és egy emberként vonultak ki.Látták amint Voldemort közeledik a seregével.Megpillantották Hagridot aki egy élettelen testet cipelt a karjában.
-Harry Potter meghalt!!-nevetett apja,közben Nagini ott siklott a lába mellett.-Választhattok,vagy csatlakoztok vagy meghaltok a döntés a ti kezetekben van.

Senki nem mozdult.Apja kiszúrta a tömegben és mosolyogni kezdett.
-Nahát Laila,nem mondom csalódtam benned.Adok egy új esélyt,de mégegyszer nem leszek ilyen elnéző.

Lailának muszáj volt elindulnia.A kígyó apja közelében volt és a tervük is ezt követelte tőle.Társai megvetően néztek rá.Nem is baj így neki is könnyebb lesz ha eljön az idő.
-Draco,gyere-szólalt meg Lucius majd Narcissa is:Draco!-és kezét nyújtotta fia felé.

A fiú követte Lailát és társaik közül senki nem próbálta meg megállítani a fiút...

Neville lépett előre kezében a rongyos teszlek süveggel.A halálflaók kinevették.
-Megmondom jobbra számítottam-nevetett apja.-Mutatkozz be kérlek...
-Neville Longbottom és szeretnék pár szót mondani.
-Tessék Neville hallgatlak...
-Mit számít még egy halott...Igen Harry meghalt,de értünk ahogy Ginny,Tonks és nem hiába....

Miközben Neville beszélt Laila Hagrid mellé osont és Harryt figyelte.Észrevette,hogy a fiú mellkasa lassan emelkedik és süllyed.
-De te úgy fogsz!!!Nincs benned szeretet és semmi emberi-fejezte be Neville majd előhúzta Griffendél Godrik kardját a süvegből.

-Harry most!-suttogta Laila,mire Harry kiugrott Hagrid kezéből és átkot lőtt Naginire.

A halálfalók egy része megfutamodott abban a pillanatban.Apja Harry után rohant és a harc újra kezdődött a még megmaradt halálfalók ellen.Nagini szorosan gazdája lába mellett maradt....Elszakadtak a többiektől és Laila utánuk rohant.

-Ron,Hermione szükségem van rátok!!!-ordította feléjük.

Voldemort és Harry a lépcsőn küzdöttek...Laila megdobálta a kígyót és elérte a célját mivel a kígyó utána siklott.Rohanni kezdett Ron felé akinél ott volt a fegyver a kígyó ellen. Ám a fiú ügyetlen volt és elvétette a célt.A kígyó támadásba lendült és belekapott a fiú kezébe aki a kíntól felordított.Hermione sietett a segítségére,így Laila egyedül maradt.

Tudta,hogy a halálos átokkal mit sem ér egy horcrux ellen így nem tudott mást csinálni mint elcsalni a kígyót a sebesült Rontól.Rohanni kezdett a másik irányba és hallotta ahogy Nagini követi őt.Majd az út egyszercsak véget ért és sarokba szorult.Lehunyta szemét és várta,hogy a kígyó megtámadja ám az egy pillanatra megtorpant.Mintha megérezte volna apja szívét a lányban...

Ám ez a pillanatnyi bizonytalanság az életébe került.Neville jelent meg a színen és egyetlen kardcsapással végzett a kígyóval.
-Hol van Harry?-nyögte félájultan Neville felé.-Meg kell találjam!!!

A fiú a fejét rázta...Hol vagytok?Csak egy jelet mutassatok!!!Aztán rájött Harryt hiába keresi a fiú nem horcrux többé.Apjára koncentrált majd végre megpillantott egy bevillanó képet.Kirohant és meglátta őket...Harry védekezett ahogy tudott.Laila odakiálltott.
-
Öld meg Harry!!!!Mire vársz még!!!

A csata bent eldőlt és többen is megjelentek az udvaron.

-Mire vársz Harry???-kiálltotta Hermione...Voldemort elmosolyodott.

-Szereted őt,ugye?Ha velem végzel,őt is a halálba küldöd.Mindig is mondtam,hogy a szeretet gyengéknek való...Laila előrelépett és a szíve felé irányította pálcáját.

-Találkozunk a pokolban apám.Még látta apja ijedt arcát,hallotta George kiálltását majd elcscendesült minden.

Fogalma sem volt mi történt.Nem érzett semmit.Egy tisztáson találta magát.Egyedül volt.Ez volna tán a halál után?De halott-e igazából? Nem érezte magát annak...Lenézett testére ami szilárdnak tűnt,lélegzett, azonban szíve helyén ürességet érzett.-Hall engem valaki??-kiáltotta,de választ nem kapott...

Elindult amerre jónak látta és bármilyen jelet keresett,hogy hol lehet.Majd megpillantott egy nőt.Gyönyörű volt és Laila úgy érezte mintha ismerné.
-Drága gyermekem,hát megtetted amit kellett.-mosolygott rá.
-Anya?-kérdezte Laila könyekkel a szemében.A nő bólintott majd kitárta karjait.
-Úgy sajnálom...-zárta karjaiba Lailát.
-Miért hagytál el?Szükségem lett volna rád...
-Tudom,de meg kellett tennem.Tudtam,hogy elfog jönni ez a nap és akkor én megmenthetlek téged.De ahhoz végeznem kellett magammal...
-Hogy érted ezt?
-Amikor elszöktem apád elől tudtam,hogy sosem lesz rendes életed.Szívének egy darabja ott él benned,és ha ő meghal te is vele halsz,ha csak valaki nem áldozza szívének egy darabját a halálnak,hogy te tovább élhess...Laila szeme elkerekedett.
-Feláldoztad magad én miattam?De hát nem kellett volna,élhettél volna tovább...
-Nem kedvesem,amikor apád végrehajtotta rajtam a varázslatot fekete mágiát alkalmazott ami lassan felemésztett.Mikor tudtam,hogy eljön az utolsó napom egyezséget kötöttem a halállal.Szolgálni fogom,hogy te élhess addig amíg kell.Én segítek azoknak akik szellem képében tovább szeretnének élni vagy végleg elhagyni az élők világát.
-Nem kellett volna megszülnöd és akkor ez mind nem lenne.
-Nem tudtam megölni egy védtelen gyermeket,aki az én hibámból fogant.Bár mindent mondanék rád csak azt nem,hogy hiba.Végig néztem eddigi életed és még sosem éreztem ekkor büszkeséget.Laila lesütötte a szemét.
-És mi van ha én nem akarok visszamenni?Inkább veled maradnék?Anyja könnyes szemmel nézett rá.
-A te helyed nem itt van kedvesem még nem.Viszont most menned kell a szeretteid már várnak rád...

Megölelték egymást és Laila érezte,hogy a szíve újra dobogni kezd,majd felriad és levegő után kapkod....