Híd [Harry Potter szösszenetek]

17. A kő-ügy I.

James izgatottan meredt a tükörre. Eljött végre a kviddicsmeccs, és egy pillanatáról sem akart lemaradni. A Prewett ikreket várták csak, de Marlene, aki saját eszközén nem tudta végigkövetni a roxfortiak sorsát, szintén betoppant a Potter-lakba, és hasonló izgatottságot érzett.

Az utca azonban elég kihalt volt, az ikreknek nyomát se lehetett látni, a meccs pedig készülőben volt.

- Nem akarlak idegesíteni, pajtás, de ezúttal tényleg fontos lenne, hogy gyorsan elkapd a cikeszt. Fejezd be a meccset, mielőtt még Piton túl nagy előnyhöz juttatja a Hugrabugot.

Fred Weasley kilesett az öltöző ajtaján.

- Itt van az egész iskola! - újságolta. - Még Dumbledore is kijött megnézni minket!

Harry szíve nagyot dobbant.

- Dumbledore? - Odaszaladt az ajtóhoz, és ő is kinézett. Fred nem tévedett. Ilyen ezüstszürke szakálla csak egy embernek van. Harry hatalmasat sóhajtott a megkönnyebbüléstől.

James szíve hevesen kalapált, bekiabált a nyitott ablakon át a házba szerelmének a fejleményekről. Dumbledore ide vagy oda, attól még Piton a bíró, és habár így a fiát nem tudja inzultálni, a csapatnak továbbra sem jelentett jót, hogy a férfi egykori évfolyamtársa, a jelenlegi bájitaltanár vezeti a meccset. Ágas jól emlékezett rá, hogy Piton nem volt a mardekár kviddicscsapatának tagja, mert nem volt elég tehetséges ahhoz, hogy beválogassák. Halványan arra is emlékezett, hogy az egykori „Pipogyuszt" talán ezzel is kínos helyzetbe hozták, nos, többször, mint az megbocsátható lett volna az akkori kisfiú számára. Így viszont a veszély kettős volt: még akkor is, ha Harry-t közvetlenül nem érhette el, a griffendél iránti utálata, illetve az esetlen repülési technikája miatt a mostani professzor akkor is bosszús lehetett, ha az előző meccsen ő akarta leátkozni a seprűjéről az ifjú Pottert, ha nem.

Lily is csatlakozott Jamesékhez, hiszen kíváncsi volt minden pillanatra, amit a fiával történik. Tudta, ha Perselus Piton ellenszenve itt is megmutatkozik a fia iránt, akkor az igazgató szót fog tudni emelni a férfi ellen. A nő szíve repesett a gondolattól, hogy fia két barátja odáig is elment, hogy átkokat gyakoroljanak csak azért, hogy megvédhessék az ő fiát. Ezért a mosolya széles volt, kezét férje vállára tette biztatásként.

- Minden rendben lesz.

- Szokatlanul optimista gondolat ez tőled, Lily - vigyorodott el Marlene. A szőkeség már hozzászokott, hogy vöröshajú barátnője állandóan aggódott. Erre a kis piszkálódásra azonban meg se rebbent, csak legyintett kezével. - Piton nagyon mérgesnek látszik - jegyezte meg, miután látta, úgysem kap választ. Kicsúszott egy kuncogás is tőle, miközben a férfit nézte.

James, és ezúttal Lily is kárörvendően elvigyorodott. A tükör felszínén át is lehetett látni az egykori mardekáros felpuffadt, vörös arcát.

- Úgy kell neki - kacarászott Lily is. Férje nem mondta ki, de teljesen egyetértett a lányok szavaival. Bármi is volt az oka a férfi bosszúságának, az csak jót jelentett. A látvány minden knútot megért nekik.

- Ez az! - kiáltott Lene, amikor Piton büntetőt ítélt a hugrabugnak. Az egykori borz-lány nem tudott ennek nem örülni, holott...

- Azért a büntető, mert Piton az útjában volt George gurkójának! Piton szinte direkt arra repült! - kiáltott fel indulatosan, miközben pislogni is alig mert, nehogy lemaradjon egy fontos mozzanatról.

- Tudom, tudom... - magyarázkodott gyorsan a nő. - De bedobtuk labdát! - vigyorgott, próbálva bosszúsnak is tűnni.

Az újabb szabaddobásnál már indokot sem keresett a meccs bírója.