Szalagavató

A vihar előtti csend

Első fejezet

1

Egy igazan meleg nyár közepi hajnalba. Amikor azon szokott agyalni az ember, hogy lekénye nyúznia a bőrét ilyen gondolat magába Virág. Már egy ideje már ébren volt. Nem tudót aludni. Csak isten szidta mert nem tudja normálisan beállítani azt kicseszett termosztátot. Még azzal is elegedet lett volna, ha szelő.

Nagy nehezen összeszedte magát felkeljen az ágyijából oda sétált komódjához, amin telefonja van meg tv-e pihent a tetején. Ami egye talán nem volt kábel csatornai mert ami érdekelték sorozatok azt a konzolján is tudta fogyasztani. Mobilja oldalán megkereste a bekapcsoló gombot, hogy meg tudja hány óra van. Megint úgy járt ahogy szokott. Kellemetlenül  érte, hogy készülék fénye olyan volt amikor ember belenéz a napba. Pislogót egy kettőt, hogy meg szokja. Képernyőn fehér színnel írva 4:20 van. Midig el mosolygót amikor meglátja ezt a szám kombinációt. Lentebb pillantott kapót-e valami üzenetet. Csak egy email, amibe értesítik, hogy Mészáros Virág számara különleges akciók várják bizonyos zöld manós üzletünkbe állt a szöveg buborékban.

Tudta nem kell fel iratkoznia a hír levére megszokásból ki pipája összes kis kockát. Oda fordul a fehér műanyából készült ablakpárkányhoz ki vett egy szál kék Bondot és öngyújtóját. Óvatosan próbálta fel húzni az erkély ajtó redőnyét ne ébressze fel az apját meg mostoha anyáját. Szerencsére jól jött az hét éljen apjával be zsírozták a zsanérokat. Mielőtt kilépet volna bele nézet a tükrébe. Amikor belepillantotok a tükörbe mindig eszébe jut a fekete trikója alatt szerinte kis lányos mellét takarja melltartónékül. Utána midig boldogan konstatálta, hogy legalább feneke jól néz ki még pizsama nadrágnak használt picsa naciba is. kócosan állt a válla állá érő rozsda vörös haja. Kilépet. Leült apja átall készült székbe. Szájához tetet cigarettát. Az öngyújtó csak szikrázót csöppin láng nem akart elbújni belőle.

– Az istenit. – legszívesebben ledobta volna a hatodikról.

Amikor hallja szomszédos erkély ajtó nyílik és kilép az egy évvel idősebb srác. Egy fejel lehet nyála magasabb. A fiún nem volt póló így Virág szemével végi tudta nézni a boksztól megedzet fél isten szerű felsőtestén. Fiú köldöke körül sok közepes nagyságú hangyák jöttek ki piros papuccsal katona hangyák kicsit nagyobbak voltak, mint kekkel rendelkező munkások. Virág mindig nevetett amikor meg lattá ezt elborult tetoválást.

– Úgy halottam Vi nem működik öngyújtód. – nyújtja a sajáttá

– Köszönöm. – Megkönnyebbülten érezte magát, hogy meg kapta a szervezete első nikotin adagját. Sajnos ez megkönnyebbülés nem tartót sokáig elkezdte zavarni nem fésülte ki a haját. Ezért szabadon maradt a kezével bele túrt frizurába, hogy javítson rajta valamennyit. – Hogy ilyen korán látlak Bonifác?

– Ilyen kor kelek már lassan négy éve miden egyes nap hogy letudjam reggel 10 kilométer futásomat – kifújta szája keresztül a cigi füstöt– ezt kérdez hetem tőled is Vi.

– Én csak azért vagyok fent mert túl melegem van.

– Fentiek elbaszták termosz beállítását..

2.

Francba egész hülye sporttal. Enyhe undort érzet a hasába Madarász Bonifác. Mióta eszét tudja egy cél rebegett apja szeme élőt, hogy belőle egy szép napon olimpiai bajnokot farag.

Elindult.

Egész mögött az a sérülés állt. Egy mérkőzés közbe történt az egész amikor az apja ellenfele egy jó irányzót jobb horoggal ki ütőt és fődre est elkezdet rángatózni. Kiderült később orvosok azt állították , hogy szerencséje volt egye talán azt estét meg úszta élve. Cserébe lekellet mondania a olimpiai cím megszerzéssel. Ez egész azon napon történt amikor Bonifác első emlékeit szerezte.

Elkapta félem, hogy a múlt meg ismétlődik. Egyre gyorsabban fut ez már ne sima futás volt, hanem sprint. Még ötszáz vége van. Meg állt. Kellemes nyári szelő kezdet fúlni izzadtságtól nedves hátát.

3.

Felnézet a könyvből, amit olvasót. Egyek jó dolgok, hogy leköltöztek, hogy ha kinéz teraszról látja Tiszát, ami elválasztja város egyik felét a másiktól. Ezért is nevezte magban olcsó költség vetésű Budapestnek, mert hiányzottak a hegyek. Szívesen felmászná Pesten is kedvenc helye volt Gellérthegy. Letette az ablakpárkányra Babits Mihály A golyókalifa című könyvét. Azért olvasót mert emeletezni akart magyarból, hogy felvegyék tanárnak.

Felállt nekitámaszkodót a korlátnak és rágyújtót. Lenézet meglátta Bonifácot. Elő húzta a telefonját és ráírt a szokásos kávéjukat megcsinálja. El telet egy két perc hogy választ írón. Üzenetbe ezt állt: 20 percet múlva az erkélyen találkozunk csak le zuhanyzók. Bement a lakásba és irányba vette a konyhát. Amikor előtérbe ért ajtók mellett sétált. Közbe mag élőt Boni izzadt izmainak a képe lebegett milyen jó lenne megérintenie őket. Csak nem vette észre ajtó nyitódik ezért beverte a fejét.

– Auu

– Jó reggelt Viri bocsi rád csaptam az ajtót. – mondta egy friss ébredt rekedtséggel férfihang.

– Semmi baj jobban oda kellet volna figyelnem és neked is jó reggelt apa. – ölelte meg a pocakos és kopaszodó férfit. Neked is főzzek le kávét?

– Igen köszönöm csak hagy üresen jó?

–Rendben.

4.

Bonifácot apja várta meglepő mondón meg józanul találta az előtérbe a kezébe egy stopperórával.

– Ez új rekord köröd volt fiam. – gyengén vereget meg a vállát.

Bonifác el húzódót. Nem szerette azt, ha apja hozza ér. Főleg azért, amit mamája miatt mosoly húzódót most nem verte meg azért, mert nem úgy tejesít kellet. Érzet hogy apja nem vett jól el húzódót.

– Tíz óráig azt csinálsz, amit akarsz az utána terembe várlak.

– Igen uram. –mondta. – Én most elmegyek le zuhanyzók

Apja felvette a kulcsait cipős szekrény tétjéről elindult. Bonifác magába reménykédet, hogy nem fogja magát leinni paraszt szintre magát. Ö meg elindult fürdőszobába. Út közben bepillantót a szülei szobájába. Ahol anya aludt.

 5.

Már hamarabb kint volt, mint Virág. Mindig jó kedvet okozót mióta két éve szomszédok lettek. Miden nap lattá szeplős arcát és azokat különleges szürke szemeket, amivel olyan boci szemekkel nézett rá. Elő kereste a rövid nadrágból piros marborját és rá gyúltot. Neki dőlt a falnak. Becsukta a szemét hallgatta fecske fiókákat, hogy csicsereg Csínek egy jobb forgattató könyvel lett volna vége a történetnek.

– Elfog égni a cigarettád magától. Ami szerintem pazarlás.

–Jézusom –Bonifác meg ilyenedet a hangtól. Kiejtette a kezéből a szálat.

– Bocsi nem akartalak meg ijeszteni– mosolygott el kivilant a felső két elöl ülő szemfoga – Remélem ízelni fog a kakaós mandulatejes kávé. Sajnos nem volt itthon sima mandulatejünk. – nyúltja felé a kék bögrét.

– Köszi– veszi át a kávét– csak azt áruld el mér fut végig egy csík a homlokodon?

– Hát izé – látja Virág arca hóhérból majd nem paradicsom piros lett– te is tudod milyen szerencsétlen vagyok néha. Ahogy mentem ki a konyhába neki mentem éppen nyíló vécé ajtónak.

Bonifác hirtelen ki köpte a kávét, majdnem félre nyelt.

– Te meg akarsz ölni – törölte meg a bekönnyezett szemét.

– Ez csak a karma volt.

Ezen mind a ketten felnevetek.