*Csak folytotta és folytotta és egyszer csak Hanna nem kapálodzot és megse mozdult*
A kemény kalapos lassan elengedte Hanna nyakát majd Hanna kivárva a legjobb pillanatott ki kapta a fejét a vízből és a könyökével megütötte az orrát.
Hanna futott de a kemény kalapos utol érte és a botját rá akasztotta a szonyájára és elesett.Hanna ismét próbálkozott a dugó húzóval de nem járt sikerrel,a kemény kalapos belögdöste oda Hannát ahol találta a bombákat majd bezárta az ajtót és a zokniából előrántotta a kést. Ahogy a kemény kalapos próbálta megszúrni Hannát mindig elugrott előle de egyszer csak...Bele döfte a kését majd kihúszta .
Hanna megsimogatta a kés helyét ami nem vérzet mert megvédte a bálna csontos fűző.
-Tudtam hogy jó lesz még valamire...Motyogta Hanna
-Nincs több trükk?Kérdezte a fickó
-Nem...Nincs....Mondta Hanna.
Majd mikor ismét szúrt volna Hanna elkapta a savat és ráöntötte az anyagra ami felgyulladt vele együtt az összes bomba de Hanna gyorsan kifutott.
/Haza ment/
Éppen ápólta a sebeit amikor elgondolkozott.
-Anyám egyszer nagyon leszidot mikor egy kis bárány életét mentettem meg a szikla szélén,majdnem lesetem. Errr azt mondta "Enola!Egyszer elkell engednünk a dolgokat!Nem lehet valami fontosabb mint a saját életünk!Megértetted?"
-De nem én akartam össze futni Tewksbury Vikomt Basilwether Márkiával. Sőt nem én akartam hogy az életem rész legyen Tewksbury Vikomt Basilwether Márkia.Akkor miért érzem azt hogy felelőséggel tartozok érte?Talán...Azért mert bántani akarják.És ő képtelen lenne megvédeni magát,míg én igen.Anyám azt mondaná ne tegyem...De most így kell cselekednem.Újra tervezés,anyám most várhat,megkell mentenem Tewksbury-t
Hanna elment megkeresni Tewksbury-t.
