Utódok Átírva [Befejezett]

5

Lucasnak csak nem akaródzott végre megérkezni. Nem tudom hol lehet, vagy mi van vele de valami nincs rendbe. Én meg nem megyek megkeresni, csak várok. 5 perc, 10 perc, 15 perc, 20 perc, fél óra, de Lucas még mindig nincs sehol.
50 perc és végre megérkezik, bár nagyon idegesnek tűnik. Nekem pedig marha rossz előérzetem van.

- Lucas baj van? - kérdezem aggódással a hangomba hisz már előre tudtam hogy valami nincs rendbe.
- Minden rendbe, oké? Mutasd amit akarsz aztán hagyj békén.
- Mi történt?
- Semmi.
- De, de. Mi történt?
- Hagyj már békén Liza!
- Miért szólít ma mindenki Lizának? De most
komolyan!!!
- a francokat kéne nekem azt tudnom!
- Hé Lucas, jól gondold át, hogy milyen hangnemet engedsz meg magadnak!
- miért ki vagy te, hogy meg mond milyen hangnemben beszélhetek? Na hugi? - kérdezte, jól kihangsúlyozva, hogy a bátyám, és szerinte nincs jogom parancsolnom neki.
- Olyan ember aki te sosem leszel! Mert én Csodaországba uralkodni fogok, veled ellentétbe.
- Nagy dolog! - mondta enyhe éllel a hangjába.
- Na jó, azt akarod hogy békén hagyjalak? Akkor békén is hagylak! - mondtam dühösen és magabiztosan elvonultam.

Milyen nap van most? A veszekedések
világnapja? Vagy Péntek 13? Mondjuk tényleg 13-a van. Csak nem éppen pénteki nap. Hanem szerda, de mindegy.

{♡♡♡♡}

- Na Liza, ne nyavalyogj már! - épp Allie szobájába beszélgettünk. Ő egy széken ült, én meg az ágyán. Ahogy ő mondta, én nyavalygok, ő pedig meghallgat.
- Már te is kezded?
- Jó, jó bocsi. - mondta miközben nagyban vihogott.
- Allie te olyan okos vagy, szerinted miért romlott el ma minden körülöttem?
- Nem tudom Lizi, de egy dolog biztos.
- Mi az?
- Hozzád egyáltalán nem illik a kék.
- És ez hogy jön ide?
- És-sel nem kezdünk mondatot! - sikította vagy is, inkább visította. Be kell látnom Allie a legjobb barátnőm és legtöbbször okos csaj, de azért mégis csak ízig vérig csodaországi.
- Jó felfogtam. Na akkor hogy jön ide az hogy nem illik hozzám a kék?
- Jackről jutott eszembe. Tudod ő mindig kéket, fehéret, feketét és szürkét hord.
- Ööö, igen tudom, de mit akarsz ezzel
mondani?
- Azt hogy...
- Várj - szakítottam félbe. - Miért van olyan érzésem hogy valami bolondságot fogsz mondani?
- Ajj Lizz, azt akarom mondani hogy ne túlságosan hidd el hogy bármikor is jót akar. - sóhajtott én meg értetlenül bambultam.
- Oké? Ő egy álszent medve.
- Nem inkább álszent kígyó?
- NEM! Ő egy álszent medve!
- Oké, akkor medve. - legyintettem. Asszem be kell látnom hogy Allie nem teljesen százas. - Amúgy tudom hogy nem bízhatok benne. Nagyon jól tudom.
- Akkor jó. - nyugodott le Allie.
- Biztos hogy ezt akartad mondani? - látszólag eléggé elgondolkodott ezen.
- Igeeeennn - mondta nem túl határozottan
- Ben viselkedéséről mi a véleményed? - váltottam gyorsan témát mert valamiért úgy érzem nem nagyon akarom tudni mit akart eleinte mondani Allie. Még.
- Ben szerintem féltékeny. - Na ez volt az a
pont ahol leesett az állam. Szó szerint, mivel leborultam Allie ágyáról.
- Uramatyám Lizz! Jól vagy? - kérdezte folyamatosan ugrálva.
- Ezt most komolyan kérded? - kérdeztem
vissza. Miután nagy nehezen feltápászkodva vissza ültem az ágyra, életem legrosszabb gondolata ugrott be. De tényleg. Gondolom hogy az embereknek rögtön az jutna eszébe hogy valami Bennel kapcsolatos dologról van szó, de ez nem így volt.
- Egy förtelmes dolog jutott eszembe. A szigetről. - mondtam halkan Allienek.
- Mi?
- Asszem ott hagytam a könyvet. - mondtam szinte már suttogva. Csoda hogy Allie meghallotta...
- Milyen könyvet? - kérdezte értetlenül.
- Majd egyszer elmondom. - Sírva rohantam ki a szobából. Egy olyan helyre mentem ahol mindig megtudtam nyugodni. Reméltem ez most is így lesz. Hát nem így történt, mert a fűbe már ült valaki, nem más mint Mel.
- Szia. - köszöntött.
- Csá. - feleltem mérges, ideges, elmúló hangon, miközben egész végig zokogtam.
Aztán nagy dirrel-durral levágtam magam Mel mellé a fűbe. Erre Melnek csak furán kikerekedtek a szemei.
Meg értem, biztos fura látványt kelthettem.
- Mi bajod? - kérdezte.
- Neked mi bajod?
- Miért válaszolsz a kérdésemre kérdéssel?
- És te? - kérdeztem megint vissza Aztán csak elröhögtük magunkat. Mel határozottan megváltozott. Már nem az az idegesítő 8 éves aki lenézz minket és elűzz az elhagyatott házból amit négyen tálaltunk. Én, Lucas, Mel és Helena. Emlékszek hogy Helena annyira megijedt hogy odabújt Lucashoz és a mellkasába temette a fejét. Másnap mondtam is Cj-nek és Uma-nak hogy 7-8 év múlva tuti össze jönnek, mint valami lányregénybe. Aztán csak nevettünk. Ott a szigeten mindenkit úgy nevelnek hogy a szerelem hülyeség. Ott senki se hisz az igaz szerelembe. Nem ítélik el azokat akik szerelmesek lesznek, de nem is örülnek nekik. Ott semelyik lány nem szereti a lányregényeket, a szerelem is csak egy fogalom. Én is így voltam ezzel.

,,A fiúk hülyék, a fiúk bunkók, szerelem nem létezik,
a fiúk is csak fogadásból csókolnak meg lányokat... Blah, Blah, Blah."

Aztán ide kerültem Aurandonba és megváltozott a vélemény. Bár lehet hogy szólok Melnek hogy ezeket mondatokat mondja el Jacknek és Hanának. Csak úgy poénból.
-Mel kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Uma, Helena, és Cj...
- mi van velük?
- Ők, szóval, ők, hát öööö - dadogtam
- Mit akarsz kinyögni Lizi? - kérdezte felháborodva.
- Umáék mennyire akarnak kijutni a szigetről?
- Nem vagyok jóba velük, nem tudom.
- Biztos?
- Biztos. De ha annyira tudni akarod kérdezd meg a bátyád.
- Összevesztünk.
- Ez most komoly? Nem vagyunk itt egy hete, és ti már összebalhéztok?
- Jól van már! Megyek és megkeresem!
- Liza!!!
- Igen?
- Biztos csak ennyi?
- Ühüm.
- Még annyit hogy a szigetről mindenki ki akar jutni. A húgomék is.
- Gondoltam. - motyogtam halkan.
Jobb ha nem tud a könyvről.

Sziasztok,
Ezt a részt elég nehezen írtam meg és elég rövid is lett. Sajnálom. Remélem azért élvezhető! Csak 892 szavas lett. :(

esztercsenge