Bepillantás a múltba

672 33 2
                                    

Órákra kiütöttem magam. Mikor felkeltem már sötétedett, egyedüli fényt a kandallóban pattogó lángok szolgáltatták. Mikor bejöttem szemügyre se vettem a szobát, csak elterültem a baldachinos ágyon és mély álomtalan álomba merültem. Most a szememet dörzsölve felültem az ágyban és szemügyre vettem a szobámat. A falak kék színűek voltak, az ágy mellett egy kanapé volt dohányzóasztallal a falra pedig kb. egy akkora Tv volt szerelve, mint amekkora lent volt Michaelnek. A falakat tényleg könyvespolcok borították, bár most még üresen álltak és tekintve, hogy semmi pénzem üresek is maradnak. A dohányzó asztalon ekkor vettem észre a laptopot és az új mobil telefont. Kimásztam az ágyból és a másik két ajtó felé indultam, amik az ágy bal oldalán voltak. Az egyik ajtón belépve a fürdőbe jutottam ahol egy hatalmas nagy kád volt, mellette egy WC, a másik falon pedig a mosdó felette egy hatalmas tükör, ami mellé polcot szereltek és takaros rendben sorakoztak ott a legdrágább kozmetikai szerek. Kíváncsiságképp elvettem az egyik tusfürdőt és mélyen beleszippantottam. Orromat megtöltötte a rózsa illata, de tényleg olyan illata volt mintha rózsát szagolnék. Visszatettem a helyére és hátat fordítottam a hatalmas kádnak, nem törődve a hívogató szavával. Milyen jó lenne elmerülni a habokban és addig lazulni, míg ki nem hűl a víz. Átmentem a gardróbszobába és az állam valahova a bokám környékére keveredett. Temérdek mennyiségű ruha, cipő, táska és persze mind a legdrágább darabok. Izgatott kiálltás szakadt ki belőlem, ahogy a legtávolabbi szekrényhez léptem, amik estélyi ruhákat rejtettek. Voltak köztük modern darabok, de régies stílusúak is. Basszus mennyire néznének hülyének, ha én most megjelennék ebben a csodában? – kérdeztem saját magamtól, ahogy szemügyre vettem az almazöld színű királykisasszonyokhoz illő ruhát. Azt hiszem a reneszánsz korszakban hordtak ilyen ruhákat. Erőnek erejével léptem el a szekrénytől és kíváncsian kaptam fel a kis asztalkán lévő távirányítót és találomra benyomtam az egyik gombot. Lágy dallam csendült fel, mire hitetlenkedve nyomtam meg a következő gombot. Erre kinyílt az egyik szekrény, majd az alatta lévő két fiók magától kihúzódott. Azt hiszem ekkor érkezett el nálam az a pont, amikor úgy éreztem, hogy ez nem a valóság. Temérdek mennyiségű drágakövet láttam magam előtt, nyakláncok, gyűrűk, fülbevalók, karkötők csillogtak előttem minden mennyiségben és középen még egy tiara is csillogott.

- Ez rohadtul lehetetlen – motyogtam magam elé. – Ilyen a földön nincs.

Ebből az egész gardróbszobából már egy rohadt szigetet is meg lehetne venni. Komolyan, apámnak erre a gatyája is rá fog menni, arról nem is beszélve, hogy nekem enni is kell. Megnyomtam ugyanazt a gombot, mire az ajtók hangtalanul visszacsukódtak. A következő gombot megnyomva a szoba félhomályba borult, ezért a következőre léptem. Egy fiók megint kihúzódott és csupán egyetlen egy dolgot láttam benne. Egy rohadt vibrátort. Az arcom vörösben kezdett el égni Michael szemtelensége láttán. Komolyan azt hiszi, hogy nekem vibrátorra van szükségem?

- Hülye pöcs – sziszegtem és kivonultam a gardrób szobából, de előtte lenyomtam a zenét és a világítást.

Az ágyra letelepedve, hogy eltereljem a gondolataim anyu naplója után nyúltam és fellapoztam.

Farkas Krisztina tulajdona

A naplót elkezdtem: 1996 június 7.-én.

Kedves Naplóm!

Nem tudom. Kell egyáltalán megszólítás egy naplónak? Na, mindegy. Még nagyon régen kaptam nagyitól ezt a naplót, de eddig nem is nagyon volt kedvem használni. Nem igazán volt mit beleírnom az az igazság. De most úgy éreztem, hogy muszáj elmondanom valakinek azt, ami történt, különben attól félek, csak álmodtam a vele való találkozást. A szüleim idén úgy döntöttek, hogy jó lenne, ha a nyarat apai nagyszüleimnél tölteném itt kint Németországban pontosabban Insburgban. Engedelmes gyerek voltam így persze, hogy nem ellenkeztem, hanem elfogadtam, hogy idén itt nyaralok kint németben. Az persze senkit nem érdekelt, hogy semmit sem értek németül. Csak annyit tudok, hogy Ich liebe dich. Vagyis szeretlek, de azt csak nem mondhatom egy tök idegennek. Már rögtön a megérkezésem napján történt valami szokatlanul furcsa velem. Nem mintha korábban nem tapasztaltam volna furcsa dolgokat. Például nemrég láttam egy tetovált férfit, ahogy valami fekete dolgot kerget, világító pengével. Betudtam az élénk képzelőerőmnek. Ám ma, ahogy leszálltam a vonatról, egy csuklyás alak lépett oda hozzám. Nagyon ijesztő volt.

Királyi vérМесто, где живут истории. Откройте их для себя