Dragon Ball - A Büszke Harcos

24. fejezet - Büszkeség vs. Család

Vegita és Kakarotto közös megállapodásuk után, elindult a négy saiyan a földi mindenható palotájához, ahol megtalálható volt ez a speciális edzőterem, amit a tér és idő szobájának hívtak. Odaérve már csak Mr. Poppot (a mindenható jobbkeze) találták ott, mivel a Mindenható egyesült nameki létére Piccolóval. Nem is gondolkodtak sokáig elindultak a speciális edzőterem irányába, közben Vegita kíváncsiságát kielégítve megkérdezte Kakarottót:

-Kakarotto! Miért akarod, hogy én is edzek, és ezáltal én is erősebbé váljak?

-Tudod nagyon jól, hogy a jelenlegi ellenséget egyedül nem tudnám legyőzni, ezért, ha mindannyian edzünk, akkor talán együttes erővel sikerülni fog. - Válaszol Kakarotto.

-Jólvan, de legyél azzal tisztában, hogy ha innen kijövök, leszek olyan erős, hogy egyedül végezzek veled. Illetve továbbra sem mondtam le a te leigázásodról, ez lebegjen mindig a szemed előtt!

-Rendben Vegita.

Lassan oda is értek az edzőterem bejáratához, ahol Mr. Poppo a következőket mondta:

-Itt volnánk. Ki lesz az első?

-Majd én!- Vegita előlépett.

-Rendben, tudjátok, hogy pontosan 24 órátok lesz, amit az ott lévő homokórák is jeleznek.

Mr. Poppo ezt kimondva kinyitotta az ajtót, Vegita és Trunks akkor bement a tér és idő szobájába.

-Vigyázzatok magatokra!- Mondja Kakarotto még utoljára.

-Köszönjük!- Válaszol Trunks.

Vegita ezt még szóra sem méltatta. Belépve Trunksot hatalmas csodálat kerítette magába:

-Milyen meleg és párás itt a levegő!

Tovább sétálva még ezt a csodálatot is felülmúlta a látvány. Belépve egy kis lakásba érkeztek, ahol minden megtalálható, ami szükséges lehet egy évre, beleértve itt a folyadékot és a táplálékot is. A lakáson áthaladva pedig csak a mérhetetlen ürességre lettek figyelmesek.

- Mi van, csak nem lesz neked jó ez a hely?- Kérdezi ridegen Vegita.

-De nagyon jó, csak egyszerűen hihetetlen, hogy Goku is itt anno csak egy hónapot bírt!

-Pontosan ezért lesz tökéletes.- Vegita ördögi mosollyal.

Nem is tétlenkedett neki is látott az edzésnek. Tetszett neki, hogy hasonlóan Chilihez meleg és párás volt a levegő, ami nehezítette a légzést, illetve a gravitáció is sokkal nagyobb volt, mint a Földön. Bár nem volt hasonlítható a Dr. Brief által készített edzőteremmel, de ez is jobb volt a semminél. Trunks látta, hogy az apja egyből belevetette magát az edzésbe, így ő sem tett másképp. Bár most meg sem próbálta a közös edzést vele, mert tudta, hogy úgyis csak elküldené onnan, mondván, hogy nincs szüksége rá. Rosszul esett Trunksnak a folyamatos visszautasítás, és megaláztatás, mert az ő életében, sosem volt meg az apafigura,aki utat mutatott volna neki, és tanította volna az élet dolgaira. Titkon azonban reménykedett benne, hogy az apja valóban tud olyan kedves és jó ember is lenni, ahogy azt az anyja mondta neki. Ennek érdekében próbálta lenyűgözni, hogy lássa, hogy ő is van olyan jó harcos, mint az apja. Azt tudta, hogy felülmúlni, ha nem is tudja, de talán megfelelő edzés munkával eljuthat egyszer arra a szintre. Így elkezdődött mindkettőjük életében egy mókuskerék, ami az egész napos edzésből, majd étkezésből és alvásból állt. Vegita itt végig kínosan ügyelt mindig arra, hogy ne kelljen semmilyen interakcióba lépnie a fiával, így mindig úgy időzítette az edzést és az evést is, hogy véletlenül se közös program legyen, vagy legalábbis kilométerekre legyenek egymástól. A hely különlegességét még az is növelte, hogy nem csak, hogy a levegő páratartalma volt magasabb a szokásosnál, illetve a gravitáció is különbözött, hanem az éghajlat is időközönként folyamatos kilengéseket és változásokat mutatott. Ami vagy a teljes forróságot jelentette, némi tűzzel is kísérve, vagy a csontig hatoló fagyot, hatalmas váratlan pillanatokban előforduló jégcsapokkal, vagy csak egyenesen monszunokkal, cunamikkal vagy hurrikánokkal kellett megküzdeni. Trunksot ez eleinte nagyon kilendítette az edzésből és gyakran sérülés lett a vége ezeknek az éghajlati aplitúdóknak. Vegita pedig mindig csak egyre izgatottabb és izgatottabb lett minden változó és nehéz körülmény hatására, mivel nem csak hogy kihívás elé állította, hanem egyszerűen élvezte, amikor leküzd egy akadályt és ezáltal erősebb és jobb lesz, ami a céljai elérésében meghatározó tényező. Teltek lassan a napok, amikből lassan hetek lettek, de Trunks számára továbbra sem érkezett el az áttörés, amit várt volna az apjától. Olyannyira, hogy hiába is tett meg mindent, hogy lenyűgözze őt, még csak figyelemre se méltatta. Trunksban folyamatosan fogalmazódott az, hogy hogyan lehet egy ember ennyire magának való és nem törődöm, ráadásul, hogy a családját ennyire elhanyagolja az meg nem csak felháborította, hanem egyenesen dühítette is. Ő aki egész gyerekkorában bármit megtett volna, hogy az apjával legyen, hogy legyen neki valaki, aki foglalkozik vele és felnézhet rá, arról nem is beszélve, hogy hiányzott neki az, amit csak egy apa adhat meg. Jelentse ez a programokat, beszélgetéseket vagy csak egyszerűen a jelenlétét. Sokat gondolt mindemellett az anyjára otthon és az ebben az idősíkban lévőre is, hogy nem csak egyenesen cserben hagyja, de el is árulja így. Úgy gondolta, hogy neki kötellessége vállalnia apai feladatait, nem élhet így elvakulva a saját önzőségétől és csodálatától. Annyira belemélyedt ezekbe a gondolatokba, hogy már ezekkel kelt és feküdt állandóan, közben folyamatosan gyűlt benne a düh az apja iránt. Már három hónapja voltak bent a tér és idő szobájában, ahol már Vegita és Trunks is rohamos fejlődésnek indult köszönhetően a folytonos változásnak, és a kitartó edzés munkának. Egyik nap Vegita éppen a napi étkezését folytatta, amikor úgy gondolta Trunks, hogy oda ül mellé, így közösen fogyasztják el az ebédjüket. Vegita ezt látva csak egy megvető és haragos pillantást vetett rá, majd gyorsan belapátolta, ami még a tányérjában volt, majd ment is tovább az edzés folytatásához. Trunks ekkor otthagyva mindent az apja után ment, akivel elkezdett üvölteni: