Sikeresen eltévedtem, amitől kellően bosszús lettem ráadásul már a gyomrom is korgott. Már eltelt pár óra mióta utoljára ettem és akkor is csak egy pogácsát és két kávét ittam. Találomra nyitogattam be az ajtókon és az egyiken bekukkantva észrevettem egy zongorát. Imádtam zongorázni és énekelni, az éneklés mindig kikapcsolt és most sem tudtam ellenállni a kísértésnek. Lopva körbe pillantottam, majd beléptem az ajtón és becsuktam magam mögött. A zongorához sétáltam Közelebbről azonnal felismertem, hogy ez egy Steinway zongora, ami igazán meglepő, mivel összesen nyolcat gyártottak belőle és ez kellően izgalomba hozott, hogy egy ilyenen játszhatok. Mosolyogva simítottam végig az ébenfekete zongorán, majd leültem az előtte lévő székre, lábamat a pedálra helyeztem és leütöttem az első hangokat. A zene azonnal átjárta a testem és boldogan hagytam magam sodródni. A világszerte ismertté vált, dalt kezdtem el játszani és énekelni. Bradley Cooper és Lady Gaga: Shallow című dalát. A hangom elvegyül a zongora hangjával, egymásba fonódott és hatalmas erővel szólt. Igazából sosem figyeltem meg, hogy mit is jelent ez a dal, ám most különös erővel hatott rám a dal szövege. Szemem könnybe lábadt, és ha lehet még több érzelemmel énekeltem, mint eddig. A szám vége után, gondolkodás nélkül váltottam ezúttal az egyik nagy kedvencemet játszottam, amit a Visszatérőkben hallottam először. Elias: Cloud című dala. Ennek a dalnak a szövege az első pillanatban a lelkembe égett. Emlékszem folyamatosan zokogtam, amikor Lincoln meghalt a sorozatban, és ez a dal szólt alatta. Bocsánat, nem akartam spoilerezni.
- Csodálatos.
Michael csodálattal teli suttogása, úgy hatott rám, mint ha lágy szellő súrolta volna a bőröm, vagy mint a puha tollpihe érintése. Lehajtottam a fejem, ajkamat összepréseltem nehogy a sírás kirobbanjon belőlem. Utoljára a kórházban sírtam anyu holtteste felett, azóta egy könnycseppet sem ejtettem, de most nagyon kikívánkozott belőlem. Michael ekkor már mellettem ült, keze a vállamon majd szorosan magához ölelt. A nyakába temettem a fejem, karomat köré fontam és szorosan hozzá bújtam, testemet rázta a zokogás. Michael a hajamat simogatta, ajkát a vállamnak nyomta és szép lassan a sírásom is csillapodott.
- Ne haragudj. Eltévedtem, aztán ide keveredtem.
- Sejtettem, hogy erről lehet szó – bólintott és finoman eltolt magától. – Gyémánt van a torkodban Mirabella.
- Köszönöm – suttogtam. – Mikor éneklek minden sokkal könnyebb.
Michael bólintott, ujjával letörölte a könnyeim, majd felállt és a kezemet megfogva kivezetett a szobából.
- Bármikor rendelkezésedre áll a zongora – ígérte meg és a pillantása végig söpört rajtam. – A fenébe Nina tud valamit.
- Az a gardrób egy vagyon – kezdtem.
- Mondtam, hogy ahhoz semmi közöm.
- Ezt el kéne hinnem?
- Igen, mert ez az igazság. És nem a vibrátorhoz sincs semmi közöm – kuncogott fel.
- Nina miért adna nekem vibrátort?
- Nem tudom. Csajos szokás? Én pasi vagyok.
- Majd megkérdezem én tőle – húztam össze a szemem.
- Én, nem tartalak vissza – vigyorgott Michael. – Itt az ebédlő. Remélem mostantól meg fogod találni.
- Vagy legközelebb a kriptába nyitok be.
- Nincs kripta, várbörtön volt, de a garázs van a helyén – vigyorgott belökve az ebédlő ajtaját.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Királyi vér
ФэнтезиMirabella egy teljesen hétköznapi lányként élte az életét, és nem is sejtette, hogy édesapja a vámpírok királya és a vének egyike. Egészen addig mit sem tudott, természetfeletti mivoltjáról, míg édesanyja temetésén meg nem ismerkedett Szlovákia herc...
