• 𝒗𝒊𝒐𝒍𝒆𝒕 • [ᵃʳᵐⁱⁿ ᵃʳˡᵉʳᵗ ᶠᶠ]

5

Éppen a legérdekesebb rész jött, mire valaki - becses nevén Levi - jött be az ajtón. A nő abbahagyta monológját és a férfira nézett. Evel egyidőben én is ránéztem, persze megtudtam volna fojtani, amiért egy ilyen idilli pillanatot megmert szakítani. Pedig már elképzeltem ahogyan..

- Hanji, Hotaru és te, gyertek! - a megszólítason elképedtem és mostmár kikerekedett szemekkel néztem rá. Miaz, hogy nekik kimondja a nevüket, nekem meg csak odabasz egy "te" megszólítást. Hát megáll az eszem! Ennyire nem bírna ez a pali? Vagy csak nem tudja a nevem? Neeeem... Biztos, hogy tudja. Száz százalékig biztos vagyok benne. Akkor meg..? Fhú ember, rendesen felidegesített! Komolyan! Baszodjon meg! Kapja be! Rohadjon meg! Faszszopó! Áhh! Ideges vagyok.

- Hallod? - néz rám unottan.

Kérem szépen, VAN NEVEM!? - kelek ki magamból, persze csak a gondolataimba. Kell a picsának egy hétig fájó testrész.

- Persze, Levi- papa, hallom. - mondom teljes nyugodtsággan, de egy gúnyos mosolyt nem birok levakarni az arcomról. A név hallatán lefagy, Hotaru és Hanji a visszafolytott nevetésüket próbálják lepelzni, aval, hogy elfordulnak a fal felé. Elsétálva a törpe mellett - holott egy magasak vagyunk, de nem számit -, megpaskolom a vállát, de mint egy szobor, csak mered még mindig maga elé.

- Megjöttem eberek! - kiáltottam kitárva kezeimet, mikor már a többek felé igyekeztünk.

- Na már csak ő hiányzott.. - motyogja Jean barátjának.

- Ugyan már, szépfiú, tudom hogy hiányoltál! Le sem tagadhatod! - ölelem át fél vállát. Már szólásra nyitná a száját - gondolom valami beszólást akart mondani -, de megint jött "Mr. Utáljuk Akirát, fasztudja miért" uraság. Kitárt karokkal indulok meg a hadnagy felé, mire akorrát rúg a lábamba, hogy aztsem tudom, fiú vagyok vagy lány.

- Ma a lovakkal fogtok foglalkozni. - kezdi unottan. - Előszőr is kitakarítjátok a helyüket, majd megfürdetitek és megfésülitek őket. - adja ki a parancsot.

Mik vagyunk mi? Takarítók? Csicskások?

Felnyújtom a kezem, akárcsak az iskolába. Rámnéz, megforgatja szemeit és folytatja mondandóját.

Hát baszdki, ez az ember!

- Utána pedig fogtok egyett - természetesen a tieiteket - és elviszitek őket futni. Ennyi. Érthető volt, vagy mondjam el úgy, hogy értsétek? - kérdi mikor újra meglátja a magasba a kezem.

- Nyugalom, öreg, én értettem. - teszem fel védekezően a kezem. - Csak azt nem, hogy mért mi kell csináljuk mind ezt? - mutatok végig magamon és a többieken. - Márminr értem én, a "mi" - teszem idézőjelbe - lovaink, de úgy tudom, hogy van aki evel foglalkozik, azaz, hogy takarít meg ezek. De tudtommal mi nem azért jöttünk ide, hogy takarítsunk, hanem, hogy a falakon túlra menjünk és öljük meg a titánokat. - úgy érzem bekéne fejezzem, mivel úgy néz rám, mint akit most fognak vinni a kivégző szobába... De én hülye folytattam. - Szóval, Levi- papa.. Miért mi takarítunk? - kérdeztem meg, mire észre sem vettem, hogy már a törpe közvetlen farkasszemet néz velem. Rálépett a lábamra.

Ez tuti direkt volt!

Majd szépen megpöckölte a homlokom, de olyan erővel, hogy holnap is biztos érezni fogom.

- Amíg én parancsolok neked - kezdi megfélelmlítő hangon, mire csak gúnyosan elmosojodom -, addig te nem pofázol. Érted? - kérdezi leplezett idegességem, kicsit oldalra döntve a fejét. - Hotaru! Állítsd le a kis barátnődet! - néz rá, mire Hotarunak elkezd ömleni az orra vére.

Baszdki, milyen hamar fangörcsöt kap, méghacsak ránéz is.. - gondolom magamban és megforgatom a szemem.

- Vagy én fogom, de akkor nemhiszem, hogy az arca ilyen marad. - mondja mostmár rámnézve, mire akaratlanul is rosszra tudok gondolni. Beharapom alsó ajkam, hunyorítani kezdek és mutató- illetve hüvelykujjam az államra teszem.