Nélküled nem megy

20.rész

Az nap éjszakára Noah szobájában maradtam, de ő nem volt sehol. Egész éjjel álmatlanul forgolódtam. Talán mindent elrontottam, talán ez a fiú tényleg komolyan gondolta a szavait. Viszont én akkor sem adhattam meg neki a boldogságot. Egy kapcsolatban már meg kell tenned azt, ami nekem még nem megy, és sokáig nem is fog.

A bokám már sokkal jobban volt, így lehámoztam róla a kötést, és elindultam lefele a konyhába, hogy reggeli rutinomhoz híven, reggelit készítsek a fiúknak. Ásítozva lépdeltem az étkező felé, a bal karom még mindig fel volt kötve, de kevésbé fájt, mint tegnap. Épp köszönni akartam Katenek, de nem várt meglepetés fogadott. A srácok már mind lent voltak, meg  az edző is, és boldogan vigyorogtak rám. Először nem értettem, hogy mire véljem az eszement vigyorgást, mert úgy néztek ki, mint akik most szöktek a gyogyóból, de aztán megpillantottam az asztalon a reggelit. Hálásan pillantottam rájuk, majd mindannyiukat egy szoros ölelésbe vontam. Noah és Ernest persze ebből is kimaradt. Pedig nagyon kíváncsi voltam, hogy hol lehet az a fiú, aki ilyen rakoncátlanná teszi a szívemet, ha csak rá gondolok. Aztán meg is érkeztek az említett szamarak. Az egyik az emeletről robogott le, a másik meg a bejárati ajtót csapta be maga után. Mind a ketten a konyhába jöttek, miközben engem még mindig szorongattak a fiúk. Ernest csak egy köszönés kíséretében leült az asztalhoz, míg Noah szúrós pillantásokat lövellt felém.

– Köszönöm srácok! – mosolyogtam a jótevőimre.

– Ülj le enni — mindenki leült az asztalhoz, majd falatozni kezdtünk. Amit furcsálltam, hogy Kai kimaradt a nagy ölelkezésből, de meg kellett szoknom, hogy ő ilyen távolságtartó.

– Mi a mai program? — érdeklődött Marco, majd felém nézett egy pillanatra. Bármennyire is segítőkész, a hideg kiráz ha a szemébe kell néznem, és nem a jól eső hidegrázásról beszélek.

– Ma szabadprogram van, annyi kikötéssel, hogy mindannyiótoknak együtt kell lennetek. Plusz neveket húzunk, és mindenki ír egy levelet az adott személyről, hogy mi a véleménye, miért szereti, vagy épp miért nem kedveli, aztán ezeket megbeszéljük — egy pillanatra mindenki elfintorodott és az ikrekre néztek.

Nos, igen. Különösebben itt senkinek nem volt semmi baja egymással, ha igen, azt maguk közt rendezték. Viszont a két Davis fiú, hát igen, köztük tapintható legjobban a feszültség.

Reggeli után mindenki elment a saját szobájába, miután persze kihúztuk a neveket, és nekiláttunk megírni a kis szövegeket. Hát én Kait húztam. Túlságosan nem bonyolítottam túl a szöveget, de azért leírtam mindent ami az eszembe jutott. Igazából a maga fura módján, Kai egy nagyon szerethető fiú.

Miután megírtam a levelet, elkezdtem lapozgatni az üzeneteimet. Válaszoltam apának, hogy jól vagyok, majd hozzábiggyesztettem, hogy már biztosan ő is tudja ezt. Aztán válaszoltam Davenek is, aki apámék minden mozdulatáról tudósított. Küldtem a srácoknak képeket az itteni helyről, meg a síelésről is. Jake, Share és Matt, jól kiröhögték azt a képem, mikor arccal fekszem a hóban. Meg azt is amikor a fiúk elvertek fifában. Szóval lényegében örültek a jelentkezésemnek. Share még megkérdezte azt is, hogy mi van a fiúkkal, mire biztosítottam, hogy jól vannak. Viszont a tegnap estét nem mertem neki megemlíteni. Ki tudja mi lesz még. Pedig igazából annyira kibeszéltem volna magamból, meg megölt a kíváncsiság is.

Viszont nem merülhettem sokáig a gondolataimba, ugyanis eljött a felolvasás ideje. Tyler kezdte aki Connort húzta. Connor és Ty nagyon jó haverok, így nagyon rosszakat nem írt. Felidézett pár kilencedikes emléket, amin jókat nevettünk. Igazából ők úgy lettek legjobb barátok, hogy az első nap szétpüfölték egymást egy beszólás miatt, majd örök barátságot fogadtak, ki tudja miért.