Emlékezz Rám |Draco Malfoy|

𝟙𝟝.|Csaló

𝓗𝓸𝓵 𝓿𝓪𝓰𝔂 𝓗𝓸𝓹𝓮 ?-jelent meg a pergamenen.

Miért érdekli a jelenlétem Dracot? Azt hittem már rég visszaaludt. De ha mégis ébren volt, miért nem válaszolt hamarabb?
Különös nekem ez a fiú.
Amikor kihúztam a merésemet, amin az szerepelt, hogy csókolóznom kelljen VELE megrémültem.
" Úgy igazán komolyan" sose volt dolgom fiúval. Nem történt meg az első csókom.
Miért?
Félek. Kínos ezt bevallanom még saját magamnak is.
Félek komolyabb érzelmeket táplálni egy fiú iránt, félek a csalódástól, cserbenhagyástól és az elvesztésről.
Anya halála után hatalmas fordulatot vett az életem.
Lelkiállapotom összeomlott, pszichológushoz is járnom kellett. Nem tudtam elviselni a fájdalmat, pedig alapjáraton egy nagyon erős személyiség voltam. Sosem sírtam senki után, kivéve anya miatt.
Én tehetek az egészről, csak az én hibám. Ha nem lettem volna olyan nevetségesen gyenge, most is élhetne velem.
Elbuktam.
Nos igen, mondjuk ki. Pánikbeteg lettem.

Azonban nyikorgást hallottam, a könyvtár ajtaja kinyílt.
Cuccaimat amilyen gyorsan csak tudtam felkaptam, és szorosan a falhoz simultam. Lábaim remegni kezdtek a félelemtől, legszívesebben sikítani tudtam volna.
Hová a tűnt a makacs és bátor Hope Mikaelson?
Ha látna most az apám, elsüllyedne szégyenében.
Lépések sokaságát hallottam közeledni felém.

-Lebuktam-suttogtam magam elé, miközben szemeimet lehunytam.

-Lebuktál bizony-szólalt fel egy hang a sötétségből. Hallottam ahogy közeledik felém, majd egy hajtincset a fülem mögé tűr.
-Hope, nyugalom. Nyisd ki a szemed, én vagyok az, Draco.

Nekem se kellett több, szemeim azonnal kipattantak, és Draco aggódó (?!) tekintetével találtam szemben magam.

-A fenébe is! Annyira örülök, hogy te vagy az!-húztam hirtelen magamhoz a fiút egy szoros ölelésbe. A könyveim kezeim közül a padlóra estek.
Te jó ég Hope! Mi a francot művelsz?!
Őszintén megmondva élveztem a pillanatot egy pár másodpercre, s amilyen gyorsan öleltem magamhoz őt, olyan gyorsan löktem is el.
Tekintetemet lesütöttem a padlóra, majd felköhintettem egyet.

-Khm. Mit keresel itt Draco?-hajoltam le a könyveimért, azonban Dracoval egyszerre. Ő is lehajolt. Oké, itt valami nincs rendben.

-Téged-tett egy könyvet a kezembe, ezzel kényszerítve magára a figyelmemet.

-Ilyen későn?

-Aha- miért csak félszavas válaszokat kapok tőle?

-Miért?

-Nos, mivel felkeltettél mondván, hogy nem tudsz aludni, gondoltam együtt tölthetnénk a mai éjszakát.
Mármint.
Úgy érzem beszélned kéne valakinek a mai napodról-teljesen lesokkoltam. Tessék?!

-A mai napomról?-tetettem az ártatlant.

-Ne is tagadd Mikaelson, hogy bepánikoltál! Láttam.
Árulkodott rólad a pánikolás, kibaszott feszült voltál.

-Ne tégy úgy, mint aki teljesen ismer! Semmit sem tudsz rólam! Draco, nem tudod miket tettem, nem tudod mit érezhetek, nem tudod, hogy ki vagyok valójában! Semmit sem tudsz! Ne csinálj úgy, mintha..-hangom elcsuklott. Ugyan. Mit is hiszek? Majd pont ő fog megérteni?

-Hé!-simította meg lágyan arcomat.

- Pár beszélgetés alapján nem ismerheted ki az embert-folytattam halkan.

-Ahogy hallottam neked mégis megy-mosolyodott el.

-Te komolyan ellenőrizgetsz engem?-emeltem fel picit a hangom.