Rossz srác a szomszédból

47

– Azt hiszem, itt az ideje mesélned. – dobtam le magam az ágyamra. Arra az ágyra, amely megannyi fájdalmat megélt velem és megannyi könnyet szívott magába az elmúlt hónapokban.
– Nem tudom hol is kezdhetném. – csukta be maga mögött a szobám ajtaját. Fekete kósza tincsei ide-oda szállingóztak, miközben rám emelte tekintetét.
– Az elején, Noah. Mindennek a legelején. – ültem fel az ágyamon és tenyeremmel magam mellé paskoltam, hogy oda invitáljam.
– Emlékszel még Ian-re? – hogyne emlékeznék. Az a hétvége egyszerűen borzasztó volt, a rengeteg halott ember és eldörrenő fegyverek. Választ nem adtam, csak igenlően bólogattam kérdésére.
– Megtalált néhány haverja és egyáltalán nem voltak boldogok. A másik nagy maffiavezér, Harvey, ugyanúgy megkövetelte tőlem azt a rengeteg tartozást, ami miatt történt régen mindaz, ami történt. – mély levegőt vett, miközben én vállára emeltem kezeimet és óvatosan simogatni kezdtem a hátát. Tudom, hogy miken ment keresztül akkor, mindezt csak azért, hogy a családját megmentse. – És muszáj volt valahonnan összeszednem azt a pénzt. Kocsikat loptam, néhány boltot raboltam ki, kisebb nagyobb értékeket ragadtam el az emberektől. De ehhez az kellett, hogy megrendezzék a balesetemet, így "biztonságban" tudtam ezeket megtenni. – rajzolt a levegőbe macskakörmöket. – Lefizették a rendőrséget, mentősöket és az újságot, hogy lehozzák ezt a hírt, így nem tudtak elkapni.

Ámulva hallgattam a történetét, miközben szívem összeszorult. Jesszusom, min kellett keresztül mennie!?
– És ezért indultál a versenyen. Hogy pénzt nyerj. – eszméltem rá. A verseny fődíja több 10 ezer dollár, ha mindkettő számot megnyeri.
– Muszáj voltam. Szorított az idő és nem találtam ennél könnyebb és jobb megoldást. De mivel elbuktam, azonnal rám is akaszkodtak az emberei. Innentől kezdve pedig már mindent tudsz. – fogta meg a kezemet hűvös ujjaival, mire beleborzongtam. Szemeink össze akadtak és az övéiben félelmet véltem felfedezni. Félt a következményektől. Félt a jövőtől. Félt attól, hogy mi lesz velünk ezután.

– Együtt megoldjuk ezt az egészet, jó? Mindent rendbe hozunk. – bújtam a mellkasához közel és hallgattam egyenletesen dobogó szívét. Értem dobogott. Nem tudtam, hogy mi fog ránk várni, de biztos voltam benne, hogy ketten mindent leküzdünk, bármi jöjjön velünk szembe. Szorosan magához húzott erős karjaival, lélegzetvételét a fejem bubján is éreztem és ujjaival az arcomat kezdte el cirógatni. Megnyugtató bizsergés járta végig a testemet, miközben ott feküdtem az ölében. Kopogás zavarta meg a pillanatot, amire azonnal feltápászkodtam és meglepődve Noah-ra pillantottam. Nem lépett be senki az ajtómon, így muszáj voltam felállni az ágyamról és magamnak kinyitni.
– Te mit csinálsz itt? – állt előttem a szőke hullámos hajú fiú az ajtófélfának támaszkodva. Noah értetlenül figyelte a történéseket, hiszen semmiről sem tud, ami kettőnk között történt. Szemeim villamokat szórtak, a feszültséget tapintani is lehetett volna köztünk. Matt lehajtott fejjel kémlelte a talajt.
– Matt!? – szóltam hozzá felemelt hanggal, hiszen nem válaszolt a kérdésemre. Óvatosan felemelte a tekintetét rám, mire Noah is észbekapott, hogy valami nem okés közöttünk. Felállt és mögém lépett, így szemét végig Matt-en tudta tartani.
– Srácok én... Nem is tudom mit mondjak. Nagyon nagy hülyeséget csináltam veled Zoe. Az amit tettem egyszerűen túlment egy határon. És sajnálom. – láttam a fiú szemeiben a megcsillanó könnycseppet, de azonnal el is tűnt ahogyan pislogott egyet. Noah-ra emelte a tekintetét, majd egy halk sóhajt kiengedve elindult lefelé a lépcsőn.
– Matt, várj! – szóltam utána, de egy erős kar visszahúzott az ajtóban.
– Hagyd, Zoe. – fordított maga felé. – Inkább gyere és mesélj te mostmár. Mondjuk erről a színes dologról itt a csuklódon. – emelte fel gyengéden a karomat, ami még mindig a kék és zöld különböző árnyalataiban éktelenledett. Visszalépkedtünk az ágyamig, majd belekezdtem a hosszas mesélésbe. Mindent elmondtam neki, hiszen nem volt előtte titkom. A végére már lehajtott fejjel és könnyekkel megtelt szemekkel ültem vele szemben.
– Figyelj, – emelte fel a fejemet, hogy tekintetemet az övére helyezzem. – ezt is meg fogjuk oldani. Sőt, látod, hogy mindketten megbánták és bocsánatot kértek. Semmi okod nincs szomorkodni, oké? – nyugtató mosolya megtette hatását. Jól esett végre megbeszélni mindent vele, amit eddig nem tudtam.

Elteltek az órák, már be is sötétedett, mikor rajtakaptuk magunkat, hogy már egészen más témákról beszélünk.
– Megyek megfürdök gyorsan. Sietek. – nyomtam egy puszit Noah szája sarkára. Az ajtóban még visszafordultam, de ugyanazzal a kaján vigyorral nézett, mint hónapokkal ezelőtt.
– Megmondtam, hogy a hátsó lökhárítót tilos stírölni. – felkaptam egy díszpárnát a kanapémról és egyenesen az arcába dobtam, mire hangosan felnevettem.
– Hé, nem szép dolog párnával dobálózni. Ami pedig a hátsót illeti... – itt félbehagyta a mondatát, majd feltámaszkodott az ágyon és felém vette az irányt. Na neeem, nem fog elkapni – jött elő belőlem a kisgyermek Zoe. Kifutottam a szobából és a fürdőig meg sem álltam, aminek ajtaját becsuktam magam mögött és nyomtam, amennyire csak tudtam.
– Engedj be Zoe, különben... – próbált "betörni" az ajtón.
– Különben mi? – húztam az agyát, mire nevetésben törtem ki, ami miatt engedtem a szorításon, így bejutást nyert a hófehér fürdőbe.
– Különben ez lesz. – csukta be maga mögött az ajtót, majd felém közelített. Ujjait egyből az arcomra helyezte és vadul csókolni kezdett. Istenem, de hiányzott már ez az érzés! Végigsimította a hátamat, majd levándorolt egészen a fenekemig, amibe erősen belemarkolt és így ültetett fel a mosdóra. Lehámozta rólam a felsőt, de nem sokáig maradt rajtam a többi ruhadarab sem, ugyanúgy, ahogy az övé sem. Csókja égette a számat, testemet kellemes bizsergés járta át, miközben a zuhanyzó alatt álltunk. Végül csak a törölközőt volt időnk magunk köré csavarni, hiszen siettünk vissza a szobámba, hogy ott folytassuk a már megkezdett játékunkat. A szívem hevesen vert, a pillangók a gyomromban szinte utat akartak törni kifelé, olyan vadul csapkodtak. Testünket elöntötte a forróság és a vágy, ami már oly régóta bennünk lakozott, végre előtörhetett.

Életem legszebb estéjét éltem át.

Az, hogy újra együtt lehetnek, felébresztette bennük a tüzet. 🥰 És talán így a kapcsolatuk isrendbe jön. Mit gondoltok? ✨❤️