Mibe Keveredtem?!

17. Ismerős

Aidan szemszöge

Eltelt egy hét, ezalatt az egy hét alatt nem történt semmi különös. Elmaradt a világvége is valószínűleg a Y/n-nel történtek miatt. Az incidens óta nem hadja, hogy különösebben hozzáérjek csak csókok és ölelkezés. Ennyi pont elég neki, én személy szerint úgy gondolom, hogy most per pillanat nem is kéne ilyenekre gondolnom. Mert valószínűleg nincsen túl jól. Nem hord mást csak az én ingeimet ami többé kevésbé eltakarja őt. Eléggé lehangoló. Valahogy fel kell vidítsam! De hogyan? Áááá meg is van.

-Anyuci.. anyuci megint láttam!-futott Klair Allisonhoz

-Kit?-gugolt le hozzá

-A szőke hajú nénit!-tágra nyíltak szemeim.

-De...mindeggy, mit is láttál pontosan?-mentem közelebb hozzá

-Valami olyasmit emlegetett, hogy "meg kell keresni Ötös számút!" Vagyis téged Ötös bácsi!-mutatott rám

-Kleir ezt már megbeszéltük már Aidan bácsi, oké?

-Persze anyu!

-De hogyan élte túl?-jött oda Diego

-Nem tudom!-fordultam felé

Ekkor eszembe jutott egy régi barát. A barát az túl erős szó inkább ismerős! Hozzá kell elmennem. De egyedül nem mehetek. De Y/n-nek sem szólhatok róla. De mégis kell segítség, mert egyedül túl nehéz lessz. Csak ő tudja hogyan ölhetnénk meg végleg. Hmmmm......megvan!

-Hé Diego, Luther!-szóltam hozzájuk

-Igen?-fordult oda hozzám Luther.

-Gyertek kicsit!-pöccintettem fejemmel a konyha felé.

Arrébb mendtünk.

-Figyeljetek tudom hogyan végeszhetnénk vele örökre!-magyaráztam

-Hogyan?-jött közelebb Diego a kését pörgetve

-Előbb el kell mennünk az egyik lány ismerősömhöz. Erről a lányok nem tudhatnak!

-Mégis miért?-kérdezte Luther

-Csak fiúkat vagy férfiakat fogad!

-Ő bíztosra segíthet?-nézett rám kérdően Diego. Bólintottam

Y/n lépett közénk.

-Aidan egy szóra kérlek!-nézett rám karbatett kézzel

Arrébb sétáltunk

-Figyelj....-közbeszakított

-Tudom hogy nem csalnál meg engem!-fogta meg arcom, az érintése mostanában nagyon hiányzott. Feltüzel.

-Ühümm csak ez a lány nagyon akaratos!-fogtam meg kezét

-Ezt meg hogy érted?-döntötte oldalra fejét mint egy kiskutya.

-Az a lány egy...egy.... sexmániás!-mondtam ki végül

-Én bízom benned.-nyomott egy csókot számra. De én nem tudtam leállni Annyira hiányzik... Feltettem a pultra.

-Nem lehet még nem vagyok rá felkészülve....újra...nem akarom újra átélni azt...- összerezzent.

-Tudom tudom...nem akartalak megbántani! Csak hiányzik. Hiányzik az illatod, a hangod miközben a nevem mondod, a szád, a a a mindened!-vettem le a pultról. -Mégegyszer sajnálom!-megpusziltam és elmendtem.

Visszasétáltam a többiekhez

-Na indulhatunk?-igazítottam meg gallérom

-Igen!-jöttek felém