Tegyük fel, hogy búcsúzkodás után végig aludtam a maradék négy órát az ébresztőig, és akkor hitegethetem magam azzal, hogy nem is aludtam annnnnnyira keveset.
Jelenleg azzal szórakozom, hogy a megálló üvegfalához ütögetem a lábam. Hét óta rostokolok itt, és már a második buszomat késem le, de Ruari még mindig nem érkezett meg. Ha a következőt sem éri el, itt hagyom.
Ugye, hála a megszállottságának, mindketten jóval kettő után aludtunk el, én bőrig ázva, vagy inkább csontig, amilyen erősen zuhogott. A különbség annyi, hogy én felkeltem, és már NeGyVeN PERCE LÓGATOM ITT A LÁBAMAT!!! És a tegnap este nehezen megszerzett jókedvem már rég elveszítettem.
Na jó. A ruha még mindig nagyon menő, és egy farmerdzsekivel nem is lesz annyira túlzó. De talán a pénteki nap nem arról szól, hogy buliba megy, én meg kísérem. Előtte még iskola is van, ahonnan nagyon könnyű elkésni, és ha így folytatja, akkor el is fogunk.
- Itt vagyok! – kiabál már az út végéről, nyomában a láthatóan hozzám hasonlóan szintén dühös, de lihegő húgával.
Feltápászkodom a megálló padjáról, és kettőt koppintok az órámra, csak jelzésképp, mire vigyorogva átölel.
- Jó reggelt, Suri! – mosolygok a húgára, aki a térdére tápászkodva próbál valami köszönést kinyögni.
- Mondtam, hogy nem fogjuk lekésni – néz az érkező buszra.
- Csak azt a kettőt késtétek le, ami rendes időben jár. Nem tudom óra előtt átnézni az anyagot.
- Én meg most már biztos elkések! – rázza a fejét Soraya.
- Ugyan már! Majd futsz. Te meg átnézed azalatt, hogy egy órán keresztül utazunk – kezd el minket fellökdösni a buszra Ruari, mielőtt a sofőr becsukja az orrunk előtt az ajtót.
- Amúgy mi tartott eddig? – huppanok le egy ülésre.
- Suri elaludt!
- Otthon hagyta a ruháját!
- Hű. Ez egyszerre volt.
- De nem is igaz! Negyedórával előbb keltem, mint ő – néz rám sértetten Suri a nővérére mutatva.
- Ah, hagyjuk már! Rég fent voltam...
- Kamu!
- Minek hozod már délelőtt a ruhádat? Á, vedd úgy, hogy nem kérdeztem semmit. Miért van nálad ekkora táska? – nézek Surira.
- Ma balettom lesz. Nem tudok hazajönni előtte – egy pillanatra megrándul az arcom a balett hallatán, de gyorsan visszamosolygok a vigyorgó lányra.
- Képzeld, átgondoltam, mégis egyben venném fel az óráimat! – vonja magára a figyelmet Ruari.
- Mármint trimeszteresen?
- Igen. Azt álmodtam, hogy három rigó repül rám.
- Ez jelentené a trimesztereket szerinted... Várj, te félsz a rigóktól – nézek rá értetlenül – , akkor nem pont a trimesztereket kéne kerülnöd?
- De mikor felébredtem, akkor pont három óra harminchárom perc volt!
- Négy hármas egy éjszaka, ez biztos egy jel – forgatom a szemem vigyorogva, mire Ruari komolyan bólogatni kezd. – Mi van, ha ez pont arra utal, hogy egyszerre kéne végezni a három szakot?
ESTÁS LEYENDO
Szív, szóló, szerelem (COYA)
RomanceCoya Vang egy kisvárosban él Montana állam zimankósabb vidékén. Eddig három barátja volt, kettő még középsuli előtt, és egy hosszútávú kapcsolata, amivel mindkettőt megcsalta... semmi sem állhatott a tánc és közé. Végül azonban a tánc csak többet ak...
