Csiszolatlan Gyémánt

III.

Woozi FlaskBanc

Amikor Joshua-val este haza érkeztünk nagyon ramaty állapotban voltam lelkileg. Hiába álltam ki magamért nem volt bátorságom elkérni a lány elérhetőségét, pedig rettenetes módon szimpatikus egy hölgy.

-Na milyen érzés volt a jégen síklani nem csak a zongora billentyűin JiHoon? - kérdezte teljesen jó kedvel a legnagyobb ifjú Mingyu
-Eszméletlen jó volt.... - tettem egy kissé hazug mosolyt arcomra. -Ugyan a jégen való beszélgetést jobban élveztem! - mondtam ki véletlenül hangosabban a kelleténél
-Hogy micsoda? Jégen való beszélgetés? Ki volt az a szerencsés Joshua-n kívül? - kérdezősködött DK
-Egy fiatal lány volt a személy.... és a tuskó barátja.
-Uuuu... Na mesélj szépen! Ki a lány? Mikor mutatod be? Helyes legalább? Mikor jöttök össze? - faggatott Minghao
-Nincsenek együtt! - vágott közbe Joshua - A lány barátja vagy valami hasonlója az SM új bandájának tagja! - nézett körbe szigorú tekintettel - És igen, rendkívül csodálatos egy pici lány.

-Ez a lépés várható volt az SM-től eddig is, csak nem volt tudható mikor teszik meg az első lépést ez irányba. - jelent meg az emelet lépcsőjén a vezetőnk S.Coups - Ki az emlegetett csodálatos pici lány? - forgatta meg szemeit - Ettől zeng az egész lakás. Mondjuk jobb ettől, mint amikor Vernon és Boo ölik egymást egy nyamvadt darabka süti miatt. - nevette el magát.
-A korcsolya pályán Joshua egy kicsit erősebben lökött meg a kelleténél és egy nálam picivel kisebb lánynak mentem neki akivel a jégen estünk egymásnak... De nem úgy! Felsegítettem s elkezdtem vele beszélgetni, majd megjelent a barátja amikor is elkezdett oltogatni. Majd amikor nem tetszett neki a visszaszólásom egyszeriben vállalnál fogva döntött a jégnek. Majd Joshua segített fel is. Ha jól emlékeztem Chen volt a fiú neve.
-Ez is érthető meg minden, de mi a lány neve? Az SM meg tudjuk milyen sajnos nem kell bemutatni senkinek sem. - érdeklődött Dino
-Choi Min Young a lány neve. - amint kimondtam mind a tizenkét ifjú rántotta ki a mobilját zsebéből, hogy a közösségi oldalakon megnézzék a lányt kivéve a Leader-t. Őt valaki éppen telefonon hívta; át is vonult a konyhába amíg a hívásban volt. Kicsit féltem, hogy soha nem látom újra a hajadont.

-Ki hívott SeungCheol? - érdeklődött JeongHan
-Az ügyvédem volt! - mindenki összesúgott a háttérben
-Ugye nem vonják megint be jogositványod gyorshajtás miatt? - kérdezett gyorsan rá Hoshi
-Nem, nem! Ne is aggódjatok ez miatt. Most teljesen más a helyzet. - eléggé ismertem ahhoz, hogy tudjam valami nincs rendben.
-Mi baj van? Újabb bíróság? - érdeklődtem
-Az lehetséges, de jelenleg nem miattam. Egy lány miatt.
-Coups-nak mikor lettek nőkkel való problémái? - kérdeztem magamban
-Milyen lány Cheol? - kérdezte a háttérből WonWoo
-A húgom akinek a létezéséről sem tudtam eddig a percig.
-A húgod!? - velem együtt tizenkét hang kérdezte kórus szerűen.
-Csak annyit tudok, hogy egy nevelő férfi a gyámja aki rosszul bánik vele. Már korábban is voltak a férfival problémák s nem egy rendőrségi ügye is van. Nem tudom pontosan ki a lány vagy hogyan is nézhet ki, de holnap JB délután átjön s minden dokumentumot megmutat. - magyarázta, hogy senki se háborodjon fel a megválaszolatlanság miatt.
Mindenki csak dísz kutya módjára bólogatott.

Lassan mindenki ment a saját hálószobája felé, kivéve persze engem. Mint szinte minden este elvonulok magamnak a stúdióba dalszöveget írni vagy alapokat komponálni. Most valami miatt régebbi zenéinket énekelte fel. A "legszerelmesebb" részektől kezdve mindegyikig. Jelenleg nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.

-Szia Woozi! Nem tudsz aludni? - jelent meg egy óra után S.Coups
-Szia Coups! Nem nagyon. Csak az a lány jár a fejemben akinek nem kértem el a bármilyen elérhetőségét. Te gondolom a húgod miatt nem alszol!?
-Igen, miatta. - fogta meg jobb kezével tarkóját - Alig hiszem el az egészet. Azt hittem ő is oda veszett. Mondjuk picike gyermek lehettem amikor szétválasztottak minket. Nem is emlékszem mi is volt már. Túlontúl gyorsan rohannak az évek sokasága. - ült le mellém a kanapéra.
-Ah ne is mond. Nemrég csak a gyakornoki éveimet töltöttem, most meg egy sikeres banda dalszerzője és albanda vezető vagyok. Ez annyira hihetetlen még mindig számomra. Akárcsak ha egy csoda történt volna ezzel; mint amikor a legnagyobb vágya teljesül az embernek. - ecseteltem gondolataim
-Teljes mértékben egyet értek! Elmondhatok valami bizalmasat? - nézett rám aggódó pillantással
-Ez természetes, persze nyugodtan. - pislogtam érdeklődően
-Holnap JB felhívja a húgom....
-Ez nagyon jó hír! - örültem helyette is
-Igen, tényleg nagyon jó hír, de félek, hogy ennyi évig nem is tudtam róla. - állt fel idegesen - Most meg szeretném megismerni ha egyáltalán ő is szeretne-e engem látni.
-Miért ne akarna megismerni? Te egy nagyon csodálatos ember vagy! Ne értsd félre! Valószínűleg a húgod is olyan csodálattal fog rád nézni akárcsak valamennyiünk. - mondtam ki gondolkodás nélkül a szavakat
-Azta! Woozi! Ez most nagyon jól esett. - láttam jobb kedve is lett -Köszönöm szépen!
-Ugyan ez természetes, hiszen egy család vagyunk.
-Lassan te is menj pihenni, neked is mozgalmas napod volt Zene szerző. Én lepihenek ennyi zsúfoltság után. - indult meg a lépcső fele; már félúton járt de még visszakiabált: - Jó éjt JiHoon!
-Neked is SeungCheol! - feleltem rá

Lekapcsoltam a stúdió berendezéseit majd én is elindultam fel a földszintre. Még a konyhánál megálltam egy pohár tejet inni. Miután ez is megvolt mentem az emeleten elhelyezkedő hálószobám felé.
Benyitottam a szobába majd becsuktam az ajtót.
Az ágyhoz sétáltam s úgy hallottam rá akárcsak ősszel a falevelek zuhannak a földre.
Nem volt túl sok kedvem elhúzni a függönyt vagy leengedni a rolót, csak hagytam, hogy az esti fény hada szűrődjön be az üvegen. Nagy nehezen rávettem magam majd felkászálódtam az ágyról, hogy levegyem ruháim. Csak a padlóra dobtam az anyagokat; viszonylag nem vagyok egy rendetlen ember, de most semmi erőm nincsen elvinni egy székig. Visszamentem zombie lassúsággal az ágyhoz és ismét belevetettem magam a puha anyagok közé. Befészkeltem magam a párnák közibe majd lassacskán elnyomott az álom is.