Glikol (+18)

4✔

"A rossz egy pillanat műve, a sorscsapás, a botlás egyszeri momentum, és hirtelen magával ránt minden addigi reményt."

-Gyerünk! Hajrá! Ezt nem hiszem el, nyisd már ki a szemed te picsa.-hiába mondogattam ezt magamnak sehogy nem tudtam kinyitni a szemem. Nyitogattam de a gravitáció mindig nyert ellenem. Nem tudom eldönteni, hogy még mindig álmodom de mellettem éppen két helyes pasi áll akik teljesen érthetetlen nyelven beszéltek egymással. Az egyik, aki nem Ryan az a kezével csinált valami olyat amit még eddig csak a filmekben láttam, nem tudnám megmondani, hogy mit csinált de egy bolygó alakot tudtam kivenni belőle. Próbáltam megmozdulni de a testem nem akart engedelmeskedni. Sok próbálgatás és győzködés eredménye után végre éreztem, hogy nem csak gondolatban de testileg is megmozdult a kezem. 

-Nyöszörög, hallod fejezd be-hallottam meg Ryan hangját és meleg érintését az arcomon.- itt vagyok bébi, gyerünk menni fog, kelj fel.-próbáltam eleget tenni a kérésének de nem ment. Éreztem megint, hogy teljesen elhagyom a testem és igazam is lett. Láttam Ryan aggódó arckifejezését és ahogy mormolt valamit-bébi, ne hagyj itt. Kérlek gyere vissza. 

Ezt miért mondta? És miért beszél velem így? Mióta becéz ennyire aranyosan? Durva de tudtam mozogni és megérintettem Ryan kezét aki hirtelen megdermedt és elhúzta a kezét az enyémről. Láttam ahogy az orvosok kifulladva jönnek és rám rakják azokat a tappancsokat aztán nagy kattanás és teljes sötétség. 

...............................................

-Végre, te álomszuszék itt van az ideje, hogy felkelj. Már hetek óta VIP látogató vagyok itt ebben a székben-mondta Ryan nevetve és megfogta a kezem.

-Ryan mi történt?-kérdeztem és fel akartam ülni de ő inkább csak vissza nyomott az ágyra.-mi az? Ryan nem érzem a lábam! A csípőmtől nem érzek semmit. Ryan mi történt? Mondj már valamit!- de ahelyett hogy ezt tette volna hívta a nővért aki villám sebeséggel jött és nyugtatót kevert az infúziómba. Kis idő múlva Ryan kiment és nem is jött vissza. Mozogni nem tudtam és senki nem volt akivel beszélni tudtam volna. 

-Helló, Avva igaz? Az én nevem Paul Scott.-mutatkozott be az a pasas akit láttam Ryannal.

-Szia Paul, jól halottam? Scott? Vagyis te..

-Igen Ryan testvére vagyok, pontosabban a báttyja-válaszolta meg helyettem.- Szóval Avva, gondolom Ryan még nem mondta el mi történt pontosan, ugyhogy én ezt most megteszem. Ami azt illeti kérlek ne húzd fel magad mert akkor jön megint a nővér. 

Tettem amit mondott és megpróbáltam nyugodt maradni. 

-Szóval, amikor behívott a volt főnököd és elkezdett téged molesztálni akkor több súlyos ütést illetve csapást is kaptál. Ilyen volt elsőnek a hasad ami következtében belső vérzésed lett és még eltört négy bordád. Hálistennek ott más problémád nem lett. De ami a lábadat illetve a csípődet érintette az sokkal súlyosabb. Addig ütött téged a székkel amíg eltört a medence csontod és a lábad három helyen. Az orvosok azt mondták, hogy levágni nem kell a lábaid, de nem fogod tudni használni. Azóta már 2 hónap telt el. Volt, hogy egyszer majdnem magadhoz tértél de akkor megállt a szíved. Ilyenkor mondták nekünk, hogy búcsuzzunk el tőled mert nem adnak arra esélyt, hogy valaha is felébredsz. Sajnálom Avva, Nagyon sajnálom, de örökké tolókocsis leszel.