A párom, Tom Hiddleston | BEFEJEZETT

𝓒𝓱𝓪𝓹𝓽𝓮𝓻 𝓯𝓸𝓻𝓽𝔂

– Boldog születésnapot! – ugrott az ágyra Szonja boldogan. Csak pislogni tudtam, nem értettem mi történik. Az ágyamban feküdtem, kócos hajjal és pizsiben – Hú, most legalább van rajtam. Hatalmasakat pislogtam a hiperaktív húgomra, aki hatalmas mosollyal ugrott a nyakamba. – Boldog huszadik szülinapot, nővérkém!
Tom az ajtóban állt, nevetve, ingben és élére vasalt nadrágban. A kezében egy tálcán egyensúlyozott palacsintahegyekkel, amikbe gyertyákat szúrtak. 
– Vigyázz Szonja – figyelmeztette Tom. Miután letette elém a finomságokkal megpakolt tálcát, lassan megcsókolt. 
– Isten éltessen, szerelmem – súgta. 
– Köszönöm – válaszoltam. 
– Én még enni szeretnék – mondta a húgom, mire Tommal felnevettünk. Mikor lett ennyire, hogy is mondjam... sassy?
Tom bocsánatkérően felemelte a kezét. 
– Elnézést Úrnő! – Leült az ágy szélére, én pedig felültem. Egy darabig néztem az égő gyertyát, majd a szeretteimre pillantottam és a drágalátos kutyusomra, aki a nyálát csorgatva nézte a palacsintákat, amit Tom megpakolt csokival és banánnal, meg fagyasztott gyümölcsökkel. 
– Kívánj valamit! – kiáltott fel lelkesen Szonja.
Elfújtam a gyertyákat, de semmit sem kívántam. Mindenem megvolt, amit akartam. A legszerencsésebb nő voltam, mivel az oldalamon állt Tom, és végre magam mellett tudhattam Szonját is, így megbizonyosodhattam róla, hogy jól van. Otthon minden rendben, Missy egészséges, akárcsak én. Boldog voltam és a boldog ember nem kíván mást. Mivel nem tudhatja mikor ér véget...

Mivel a szülinapom hétköznapra esett, sajnos nem tudtunk Tommal egész nap az ágyban maradni, vagy ünnepelni. De a korareggelt és az estét együtt töltöttük. Egy szokásos fárasztó egyetemi nap után vacsorára átugrott Alíz, Levi és Nina is. Alíz és Szonja kivételével mindannyian ittunk egy kevéske bort, nekem nem kellett semmit sem csinálnom. A többiek hoztak kaját, Tom elment Szonjáért a suliba, hazafelé pedig elhozták a megrendelt tortát a kedvenc cukrászdámból. Igen, én voltam a legboldogabb abban a szent pillanatban. 
Este miután mindenki hazament, Szonja pedig elaludt a kanapén, Tom pedig becsempészte a szobájába és betakarta, halkan odajött hozzám és szorosan megölelt. 
– Ma felhívott az ügynököm – kezdte. 
– Igen? És mit mondott?
– A szokásos dolgokat, interjúk időpontjait és egy megkeresést. 
– Milyen megkeresést? – kérdeztem. Tom lazán megvonta a vállát. 
– Csak egy szuper drága sorozat szeretné, hogy én legyek a férfi főszereplő...
– Ez fantasztikus Tom! – mondom boldogan. Tom elmosolyodik. 
– Nyílt ajtók várnak rám, csak rá kell bólintanom. Csak nem Angliában forgatják. – Egy pillanatra lefagytam, majd Tom szélesen elmosolyodott. – Itt, Magyarországon.
– Micsoda? – akadtam meg. – Itt? – kérdeztem vissza, Tom nevetve bólintott. – A forgatás minimum háromnegyed, lehet egy éves lesz,  néha Londonban kell forgatnunk, néha Amerikában, de a főszereplő egy férfi, aki elvesztette a három legidősebb gyerekét és a feleségét, és a legkisebb lánya megkeresi. – Meséli boldogan. – Január 20-án kezdődik a forgatás. És egészen májusig el sem hagyjuk Magyarországot.
– Mondd, hogy álmodom – nevettem. 
– És elfogadod, vagy...
– Már elfogadtam – vallotta be. – Ma egyeztettük a dolgokat... Igazából már egy hónapja megkerestek, de addig nem akartam elárulni, amíg le nem zsírozzuk a dolgokat. 
– De ugye nem csak Magyarország miatt vállaltad el? – Egy pillanatra megrémültem, hogy vakon rábólintott egy filmre, bele sem szagolt a részletekbe, csak vakon követett. 
– Ne aggódj – nyugtatott. – Sosem szerepelnék olyan filmbe vagy sorozatba, amelynek nem tudom minimum a 80%-át és meg nem bizonyosodom arról, hogy jó kezekben leszek. 
– Helyes – bólintottam megnyugodva. – Akkor itt leszel – mondtam boldogan. 
– Itt leszek – csókolt meg mosolyogva. 

Az utóbbi hetekben tele volt az internet a fotóinkkal. Addig nem mártottuk bele a kezünket, amíg Szonjáról nem kezdtek el írni.
Tom Hiddleston apa lett? 
Ki az a kislány a mi Lokinkkal? 
Tom Hiddleston párjának gyereke van? Persze, mert úgy nézek ki mintha hét évesen már szültem volna.
Szonját elkezdték zaklatni a sulijában, fotókért, részletekért és egyéb dolgokért. Élvezte minden diák és tanár, hogy ő a húgom és én amellett, hogy az egyik leghíresebb magyar influencszer vagyok, Tom a párom. 
Tom bedühödött egy idő után. Eléggé ideges lett. Sosem akartuk Szonját ebbe a helyzetbe tenni és láttam rajta, hogy ki fog borulni. 
Egyik reggel, mikor Szonja és én még aludtunk, hallottam telefonon beszélni valakivel. Az étkezőasztalnál ült, a széken görnyedt egy bögre tea felett. A telefont a füléhez nyomta és idegesen beszélt bele. 
– Nem tudom mit csináljak, Chris! – fakadt ki. – Ő csak egy gyerek, sosem volt részese a rivaldafényben, nem akarom belerángatni őket, de minél többször látnak velük, annál inkább ártok nekik. – Chris válaszát nehezen értettem meg. Nem csak azért, mert eléggé messze voltak, de Chris felszedett egy ausztrál kiejtést, amit a Thor filmek alatt annyira nem vettem észre. 
– Tom... – sóhajtott Chris. – Keresd fel az ügynököd ezzel kapcsolatban. Ezt tudom javasolni. 
– Tudom, már egy hete próbál intézkedni ezügyben. 
– Nincs Emmának egy ismerőse, aki név nélkül elmondaná az igazságot? Hogy Szonja miken ment keresztül? Az anyja, a nevelőapja, hogy te és Emma mentettétek ki? Hogy Emma majdnem meghalt?
– Az fölösleges információ... Olyan lenne, mintha fényeztetnénk engem az idézőjeles nagylelkűségemmel, és nem erről van szó. És nem akarom, hogy Szonja iskolája megtudja ezt, már így is állandóan zargatják. 
– Ez undorító – sóhajtott Chris. – Tudom mit érzel, a gyerkőcökkel mi is lefutottuk ezeket a köröket. Figyelj! Támadt egy ötletem. Valaki név nélkül elmondja a következőket: A kislány neve Szonja, Emma húga és gyámoltja, szeretnétek védeni mindentől, így kéritek, hogy tartsák tiszteletben a magánszférátokat.
– Ez nem rossz ötlet, majd megbeszélem Emmával. – mondta. 
– Tom – sóhajtott Chris. – Ne komplikáld túl a dolgokat.
– Nem komplikálok én semmit – válaszolta. 
– Óh dehogynem! Ismerlek. Amióta az a csaj szakított veled a rivaldafény miatt, rettegsz attól, hogy Emma is elhagy téged.
– Nem mondasz hülyeséget – vallotta be szomorúan. – Tudod, Emma a világom lett és megbolondulok érte. Sosem éreztem ilyet... 
– Ideje volt – nevetett. 
– Csak féltem is. Annyi mindenen keresztülment. Nem akarom még inkább terhelni, nem akarom...
– Elijeszteni. – fejezte be a mondatot Chris. A szívem kettéhasadt Tomért. Most mutatta meg a szenvedését, és nem nekem, ami bökte a csőrömet ugyan, de legalább meg tudjuk így beszélni. 
Tom és Chris egy darabig beszélgettek, majd Tom letette a telefont, én pedig kiléptem a nappaliba, az ajtó takarásából. 
– Szia – köszöntöttem halkan. Tom meglepődött, kicsit megijedt, majd az arcomat kezdte el vizsgálgatni. 
– Hallottad – esett le neki. 
– Tudod, ha kikelsz az ágyból, elér engem a hideg, és felébredek... – mondtam mosolyogva. – És most az egyszer ennek örülök. Ezt meg kéne beszélnünk. 
– Tudom – bólintott szomorúan Tom. 
– Tom, ez kicsit sem a te hibád. Én ezt nem tekintem tehernek, én hozzászoktam ehhez, és igen védeni szeretném a húgomat, de ezt közösen kell megoldanunk.
– Tudom – válaszolta. – Tudom, tudom és tudom, csak féltelek. 
– Ne félts – mosolyogtam rá. Odaléptem hozzá és szorosan megöleltem. – Ne félts kérlek. Kemény fából faragtak engem, ha hiszed, ha nem. – Tom elmosolyodott. – És nincs semmi sem az ég világon, ami elbizonytalanítana engem abban, hogy mennyire szeretlek. Sosem hagynálak el – csókoltam meg. 
– Szeretlek – mondta. – Szeretlek, nem is gondolnád mennyire. Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek – ismételgette boldogan. – Mindentől meg akarlak védeni és mindenkitől féltelek és mindenkire féltékeny vagyok – csókolt meg. 
– Hát, az érzés kölcsönös, drágám – csókoltam meg. – Történjen bármi...
– Itt leszünk egymásnak – fejezte be suttogva, mintha csak kettőnknek akarná megőrizni. Homlokát az enyémnek nyomta és szorosan magához vont. – És minden megoldunk. 
– Mindent.