A szőke herceg, aki szembeszállt a sötétséggel

VIII. fejezet

Alig, hogy a vérfarkasok erejének elbitorlója után indultak - ami könnyen ment, révén, hogy Lovirusz látta, merre haladt, Feri pedig elképesztően jó nyomolvasó volt -, a hercegen úrrá lett a fáradtság, hiszen már közel másfél napja nem aludt. Így hát kénytelenek voltak egy kis kényszer szünetet tartani.

Miután Lovirusz fekhelyet készített magának levelekből, szinte rögtön el is aludt, a többiek pedig azon filóztak, hogy mivel üssék el az időt, amíg felkel. Corazalth megkérdezte, hogy készítsen-e valamilyen ételt, de különösebben egyikük sem volt éhes. Feri azt dobta fel, hogy elmesél egy történetet, amit a vérfarkasokon kívül senki nem ismer, ami már ennyiből is érdekesnek tűnt. Ám Xyvixikának támadt a legjobb ötlete, méghozzá az, amire egyébként is vállalkozott, hogy rendbe hozza az orkot.

- Tehát egy varázsfegyver okozta a tudatmódosulását, ugye? – kérdezte Corazalthtól.

- Igen. Egy varázskard, ami közvetíti és végrehajtatja a használója akaratát azzal, akit megsebez.

- Értem – bólintott a mágus. – Ez nagyban megkönnyíti a dolgomat. Nem is kell gondolkodnom azon, hogy mit csináljak. Varázslat ellen varázslatot fogok alkalmazni.

- Egy gyógyfőzet nem lenne biztonságosabb? – érdeklődött Feri.

Xyvixika továbbra sem szívlelte a likantrópot, ezért most egy igencsak vádló pillantást vetett rá.

- Mágus vagyok. Pontosan tudom, hogy mit csinálok – vetette oda neki ridegen.

- Én nem is a szakértelmedet kérdőjeleztem meg – szabadkozott Feri. – Csak...

- Csak mi? – kérdezte indulatosan Xyvixika.

- Semmi – legyintett a likantróp. – Csináljad csak.

A mágus, amolyan „én is így gondoltam" arckifejezést vágott, majd a sárkányra pillantott.

- Ébreszd fel, kérlek! Tudatánál kell lennie, hogy az eljárást végrehajthassam rajta – mondta.

- Biztos vagy benne? – kérdezte Corazalth némi fenntartással a hangjában.

- Igen. Öntudatlanul olyan lenne, mint egy ajtók és ablakok nélküli házba bejutni: képtelenség, anélkül, hogy a falak ne sérülnének meg.

- Rendben van! De figyelmeztetlek, hogy finoman szólva se viselkedik modorosan.

- Nem baj – ingatta meg fejét Xyvixika. - Bármit és bárhogy tesz, azt a befolyás hatására teszi. Aminek most véget vetek.

A sárkány bólintott, és elővette hóna alól az orkot, majd két kézzel fogva maga elé tartotta, úgy, hogy a lába ne érje a földet. Aztán határozottan, de nem túl durván rázni kezdte. Egy kis időnek el kellett telnie, hogy magához térjen Vorthugg, ám akkor aztán kipattant a szeme, és eszelős tekintettel mérte végig a körülötte lévőket.

- Azonnal engedjetek el, ti szarházi disznók! – üvöltötte. - Baszni akarok! Baszni! Méghozzá titeket, hogy rohadnátok meg!

- Az igen! – lepődött meg Feri. – Ez tényleg kivan.

- Én megmondtam – felelte Corazalth.

Az ork úgy vergődött, mint egy frissen kifogott hal, de a sárkány masszívan tartotta. Esélye sem volt kiszabadulni.

Xyvixika közelebb lépett hozzá, és az arca elé nyújtotta egyik karját, előre szegezett ujjakkal.

- Mi a faszt akarsz, te rémisztő riherongy? – acsarkodott Vorthugg.

Azonban a mágus nem felelt a kérdésére, hanem lehunyta a szemét és összpontosított. Kisvártatva az ork természetellenes módon megmerevedett. Se mozdulni, se beszélni nem tudott. Xyvixika kántálni kezdett valamit, amire Vorthugg vérnyomása robbanásszerűen emelkedni kezdett. A következő pillanatban pedig úgy durrant szét a feje, mint egy dinnye, amit földhöz vágtak.