2.fejezet

3 2 0
                                    

♦ Boo szemszögéből folytatódik a történet ♦
Sosem voltam az a bulizós lány. Nem elleneztem Lynn ötletét, tekintettel arra hogy én is elgondolkodtam rajta, de belegondolva nagyon sok minden rosszul sülhet el egy ilyen " Nyár köszöntő bulin".
Tavaly Zoe még csak fél órája volt a bulin, mikor Finn bele dobta őt a medencébe, nem figyelve arra, hogy Zoe nem tud úszni. Zoe legjobb barátnője amint meglátta a lányt a vízben, utána ugrott. Ki tudja, hogy mi lett volna Zoeval a legjobb barátnője nélkül?
Tavaly előtt Tommy, az osztálytársunk,  elejtett valamit, ha jól emlékszem egy tányért, aminek a szilánkjai valahogy úgy felpattantak hogy elvágta az arcát. 
Nem tudom hogy nekünk való-e ez. A bulit rend szerint ugyan abban a tóparti házban rendezik meg, amit én nem tudom hogy  kié, csak azt hogy a bulit a  Roberts fiúk rendezik minden évben, Sam, a legidősebb Roberts egyik barátja házában.
Az iskola utolsó napja olyan volt, mint minden évben. A diákok folyamatosan nézik az órát, hogy mikor érezhetik végre a szabadság ízét, hogy mikor dobhatják le az iskola táskájukat a sarokba 3 hónapra és hogy mikor kezdhetik el a várva várt nyarat.
A tanárok nem igazán fegyelmeztek minket aznap, nem mintha kellett volna.
Mikor az utolsó óráról kicsengettek, boldogan léptünk ki az iskola kapuján és kezdtük meg a végzős évünk előtti utolsó nyarat.
Lynn és Logan haza kísértek.
- Jó lesz ha itt talizunk?-kérdezte Lynn.
- Persze, nekem mindegy. Hogyan terveztek kijutni a tóhoz?
- 2 kocsi van. Te és Jane velem és Logannel jössz. Alex, Dean és Jack majd együtt mennek.
- Jól ki tervelted!- mosolyogtam rá a sunyi barátnőmre.
- Tudom -vigyorgott- Na sietünk, egy óra és itt tali, írok a többieknek!- mondta, majd megölelt és Logannel tovább mentek.
Ugyan már betöltöttem a 18-at, még mindig megkérdezem anyát és apát hogy mehetek-e valahová. Szeretem ha tudják hogy hol vagyok és mit csinálok. Nem volt kifogásuk az a buli ellen. Jó tanuló vagyok, rendet tartok a szobámban, nem fiúzok és mindenkivel kedves vagyok. Nem tudtak nekem nemet mondani.
A szobámba felérve majdnem szívrohamot kaptam. Lisa, a 8 éves húgom éppen az ágyamban aludt. Gyakran csinálja ezt. Mindig velem lenne szíve szerint és imád engem. Nem volt szívem felébreszteni, így a lehető leghalkabban öltöztem át.
Lynn szinte percre pontosan 1 óra múlva csengetett. Jane és Logan leültek a nappaliba, Lynn pedig oda ment a hűtőhöz innivalóért. Az én barátaim nem azok a "kínosan érzem magam vendégségben" típusok, hanem a "a te házad a mi házunk" félék. Imádnivalóak :))
Tíz perc késés után a fiúk is megérkeztek.
- Akkor induljunk! -pattant fel Lynn

Has llegado al final de las partes publicadas.

⏰ Última actualización: Oct 24, 2022 ⏰

¡Añade esta historia a tu biblioteca para recibir notificaciones sobre nuevas partes!

Te és ÉnDonde viven las historias. Descúbrelo ahora