Viking Fiú

Roxfort

A fiákerek zötykölődve érkeztek meg a hatalmas kastélyhoz. Harry szájtátva nézte a hatalmas kőfalakat és pislákoló ablakokat. 

- Vigyázz még kitörik az a szép nyakad. - nevetgélt mellette újdonsült barátja. Figyelmen kívül hagyta a csipkelődő megjegyzést és tovább bámult kifelé. Teljesen levarázsolta a kastély szépsége. 

- gyere már! - csuklójánál fogva húzta maga után a szőke. Nem kis erőfeszítésbe került hogy egyáltalán elmozdítsa a magas Vikinget. 

- Megyek megyek! - nevetett az ónix hajú és Draco után iramodott. Hangosan nevetve mentek a Nagyterem Ajtajáig. Együtt léptek be és Draco azonnal a mardekár asztalához ült és küldött egy bátorító mosoly barátja felé. A hirtelen támadt csönd még inkább feszülté tette. Nem szerette ha közép pontban volt vagy mindenki őt figyelte. Lassan megindult a tanári asztal felé. Végig nézett az egész igazgatói karon. Hagrid ült a végén és ujra mellkasára ütött kezével és biccentett szakállas barátja felé. 

- Harry James Erik Potter. Most beosztunk Roxfort valamelyik házába. - az idős tanárnő az kis szék felé biccentett majd amikor leült rá fejére helyezte a süveget. 

Á az ifjú Potter.....kétség sem fér hozzá hogy hatalmas vezető lesz...mint az is hogy nagy bajkeverő akár csak az apja volt....bátorságból sincs hiány....legyen hát Griffendél! 

A Griffendél asztalánál üdvrivalgás hangzott fel. Alig ült le ruhája máris vörös arany színekben pompázott. Nyilván Dumbledor spórolt meg neki egy átöltözést....szeme Dracot kereste aki szomorkásan ült a mardekár hallgatag asztalánál. Legszívesebben oda ment volna hozzá de a sok új arc és kedves mosolyok lekötötték. Igaz mindegyik a sebhelyének és hasonlóknak szólt valahol mégis jól esett neki. Még csak félig fogyasztotta el a vacsoráját de két test huppant mellé két oldalról. Nem kellet felnézni ahhoz hogy tudja kik ültek le mellé. 

- Hé.... - finoman lökték meg oldalról mire felnézett az illetőre. 

- Ne haragudj a vonaton történtek miatt....csak ingerült voltam amiért nem találtunk helyet.... - a vörös hajú kissé pirulva lehajtott fővel motyogott az orra alatt. 

- engedd el...ami megtörtént megtörtént... - azzal lehúzta utolsó korty töklevét és kisétált a teremből. fáradtan neki dőlt a falnak az egyik folyosón. Ingerülten fújta ki a levegőt. Nem tetszett neki ez a Weasly gyerek....már akkor az volt amikor a vonaton Magnus morgott rá. A fenébe! Teljesen el feledkezett a bocsokról! Sietősre fogta hát lépteit de akárhogy bolyongott nem találta meg házának tornyát. Már épp fordult volna sarkon amikor két szintén griffendélesbe botlott. 

- Á sziasztok! Segítenétek meg keresni a klubb helyiséget? - kínosan elmosolyodott. Majd jobban szemügyre vette ház társait. Vörös haj szeplők. Sőt még ikrek is. 

- Hogyne haver. de hogy hogy nem találod? Ötöd éves vagy. - nevette el magát az egyik. 

- idén jöttem. eddig otthon tanultam. - Sütötte le kissé a szemeit Harry. 

- Na gyere haver...amugy Fred vagyok! Fred Weasly! - vigyorogott rá és oldalba lökte testvérét. 

- George Weasly. - felé nyújtotta a kezét ő pedig elfogadta. Csak mert az öccsük egy tahó volt ők nem biztos hogy azok.... Mi tagadás egész jól elbeszélgetett az ikrekkel. mint kiderült egész jó fejek. Megmutatták neki az utat és a jelszót is megkapta. Alig lépett be a klubhelyiségbe azonnal mindenki elhallgatott. Valahol megszokta hogy mindenhonnan valamilyen okból kitűnik. Nyíl egyenest felment a szobájába. Amint becsukta az ajtót egész helyes csend élet fogadta. A két bocs egymáson szuszogott rajtuk pedig Hedvig csücsült. Levette a talárját és leheveredett az ágyára. Hamarosan kellemes álom húzta magával. 

Draco alig volt pár perce a szobájában de már ezer felé kalandoztak gondolatai. Mindig is vonzotta a a Kis Túlélő de hogy lehet valaki ennyire.....egy isten verte félisten! hirtelen felindulásból vágta a falhoz a párnáját. Arca kipirosodott és egész teste remegett. Szíve zakatolt. Nem tudta hova tenni az érzést sem azt hogy miért történik. Neki elérhetetlennek és hidegnek kéne lennie! Nem pedig egy érzelmes fiúnak aki visítozik és elpirul mihelyst meglátja a kedvelt személyt. Hasra vágta mag és arcát a párnái közé fúrta. Fejében újra és újra lejátszódtak a vonaton való beszélgetések.... Mit kéne most csinálni? Hagyni hogy szépen lassan a közelébe kerüljön? Hogy az apja arra kényszerítse hogy adja át Harry-t a Sötét Nagyúrnak? Vagy egyenesen arra kényszerítik hogy használja ki? 

Egyik alternatíva sem volt az ínyére így inkább kivonult a külön  bejáratú saját fürdőszobájába és megmosta az arcát. Fáradtan nézett tükörbe ahol nyúzott arca és kék szemei néztek vissza rá. Miért ilyenkor kell gondolkoznia? Miért nem lehet csak kikapcsolni és csak lenni...Pedig amikor Vele volt semmi másra nem tudott koncentrálni csak Rá....

Csak azért mert a türelmetlen baratnőm nem bír magával...Fleurarcinciel14 ❤️❤️