~ Season ~ Befejezett

8. Vietnam - Hanoi 04-05 /II.

Idegesen pattanok ki, a sisakot visszahajítom az ülésbe. Még látom amint a Göndör furcsán méreget, de kivételesen nem szól be. A mosdó felé rohanok elkap a hányinger, de valószínű csak az idegesség miatt. Az ajtó nyílik, még mindig öklendezve állok a csésze felett.

- Jó vagy? Ha csaj lennél elgondolkodnék nem e vagy terhes. - egy valaki tud ilyen hülyeséget mondani, és kérdezni. A saját viccén csak ő nevet, nekem most valahogy nem megy.

- Miért úgy nézek ki, mint aki jól van? Hogy kérdezhetsz ilyen hülyeséget? - csak a fejét ingatja, és inkább kimegy. Végül sikerül összeszednem magam. Ahogy elnézem az adatokat, nem is állok olyan vacakul. Már indulnék a kocsihoz, amikor Harry utánam szól.

- Várj még, majd a vége előtt öt perccel mész ki. Egy lehetőséged lesz! Úgyhogy szedd magadat össze gyorsan! - szemei komolyak. De nem hiszem, hogy úgy is gondolja.

- Most ezt nem mondod komolyan? Most vagyok itt, ezen a pályán először! Azt várod tőlem, hogy egy gyors körből csináljam meg?

- Igen azt! Tudod, ha nem tetszik, akkor lehet menni arra. Ott az ajtó! Apám biztos fog neked örülni.

- Baszd meg! Ne gyere már apáddal állandóan! Mi vagy te apuci kicsi fia? Elvileg te vagy a csapatfőnök és mégis apáddal dobálózol!

- Elég már! Ne pofázz vissza állandóan. Ülj be a kocsiba és indulás. - magamban morgok tovább, miközben csinálom amit mondott. Meg sem várom a nyalókás embert, csak kiindulok. Ez elég nagy felelőtlenség, de most a legkevésbé sem érdekel. Már várom a rádióba ordító Göndört, a privát csatorna pityegése meg is érkezik a fülemre.

- Ezt még egyszer meg ne merd csinálni Louis! Különben a saját két kezemmel foglak megfojtani!

- Na ne mond mióta vagy ilyen kemény? - erre egy pillanatra visszahőköl, hallani a hangján.

- Majd este nézd meg, milyen kemény leszek! Most pedig hajrá, sok szerencsét. - majdnem elröhögöm magam erre a beszólásra. Na erre kíváncsi leszek!

A bevezető körömet kezdem amikor érzem, hogy valami nyomja a hátsóm. 300 - nál igen izgalmas művelet ez, inkább a pálya széléhez húzódom kicsit.

- Mi az Tomlinson? Mi a baj? - érkezik is az első kérdés.

- Egy telefon van az ülésemben. Valaki egy kibaszott telefont hagyott az ülésemben! Mégis mit csináljak vele? Dobjam ki, vagy jöjjek be?

- Oké Lolou, box, box, box! - ordítja a Paraszt. Mi faszom? Még így sem szólított sohasem.

- Rendben, de éppen csak meg állok a garázs előtt. Kiadom a telefont, majd pedig folytatom a körözést. Oké? Kell az a pole! Utána meg nyakon baszom a telefon tulajdonosát, amint beérek.

- Jó, jó! De sok a duma gyerünk már. - zárja a beszélgetést. Talán kicsit arrogánsan, mintha én tehetnék erről az egészről. A kör végén be is viszem ezt a szart, az egyik szerelő tartja a markát érte. Csak felé dobom vagy elkapja, vagy nem.

Már elég sokan vannak a pályán, mire visszaérek. Időm sincs sok, muszáj lesz belehúzni. Pont leintik az időmérőt, de nekem még sikerül elindulnom a gyors körömre.

- Takarítsátok a pályát előttem, mert nem fog sikerülni. - de válasz nem érkezik, persze ilyenkor miért ne. Végül új pályacsúccsal megvan a pole. Annyira örülök, majd kiugrok a bőrömből. Alig várom, hogy kimászhassak a kocsiból végre. Nagyon párás itt az idő, de legalább a beígért eső elmaradt. A holnapi napra viszont még egy laza tájfunt is jósoltak. Alan a másik pilóta is szép helyen zárt, így a konstruktőri kupa is meglehet. Mire minden kötelező program véget ér már beesteledik. Fáradtan állok be újra a tusolóba, igaz ma már harmadszor. Egy alsó után kutatok a táskám alján, amikor valaki kopog az ajtómon. Menni alig bírok a fáradságtól, de elvonszolom magamat a nyílászáróig. Lám - lám ki áll előtte?