Valószínűleg túlságosan is örültem a most következő táncórának, főleg miután megtudtam, hogy Michael fogja tartani. Szerencsére volt ritmusérzékem így nem kellett attól tartanom, hogy beégek előtte. A tánc legalább olyan jól ment, mint az éneklés. Na, jó, az éneklés egy picit jobban.
- Itt is volnánk – torpant meg Nina egy hatalmas ajtó előtt és még egyszer alaposabban szemügyre vette a szerelésem.
Fekete torna dresszet kellett felvennem, hozzá fekete necc harisnyát és magassarkút. Hajamat Nina elegáns kontyba csavarta és már kész is voltam életem első tánc órájára. Gondolatban megjegyeztem, hogy holnaptól tornazsákkal fogok járkálni, mert úgy tűnik, minden órára más ruha kell. Mondjuk furcsa is lenne magassarkúban futni vagy lovagolni. Szemügyre vettem az előttem magasodó ajtót, ami nagyon hasonlított a Harry Potterben lévő hatalmas ajtóhoz, ami a nagyterembe vezetett. Egy részem szinte várta, hogy mikor pillantom meg Harryéket, vagy magát Cedric Digoryt.
- Sok sikert – mosolygott Nina és már ott se volt.
Lenyomtam a kilincset és beléptem a hatalmas ajtón. Kerekre tágult szemekkel torpantam meg a küszöbön és néztem az elém táruló látványra. Egy erkélyen voltam, ahonnan két hatalmas lépcső vezetett le magára a tánctérre. Mikor Nina azt mondta, hogy a bálterembe lesz az órám, meg se fordult a fejemben, hogy egy igazi bálterem. Legalábbis nem ekkora. Tuti biztos, hogy boszorkányság van a dologban, mert lehetetlenség, hogy ez elférjen egy ilyen kis várkastélyban. Biztos csak valami álca az egész, és várkastély helyett egy igazi palotában lakok. Odalent a lejátszó előtt Michael állt, tartása merev volt.
- Tudsz táncolni? – kérdezte meg se fordulva.
- Tudok – vágtam rá azonnal, abban a tudatban, hogy biztos büszke lesz rám. Hát, tévedtem.
- Ebben az esetben, az órának vége.
Az egyik pillanatban még odalent volt, aztán már mellettem próbált kimenni az ajtón, de én elkaptam a karját és visszatartottam. Farkasszemet néztünk.
- Veled szeretnék táncolni! – jelentettem ki ellentmondást nem tűrően.
- Azt mondtad, hogy tudsz táncolni.
- És mi van, ha hazudtam? Nem hozhatok csalódást apámra, mert kétballábas vagyok – mosolyogtam rá ártatlanul.
Michael kitartóan meredt rám, próbált áthatolni a függönyön, amivel az elmémet védtem. Nem járhatott sikerrel, ugyanis az ajka fintorba torzult.
- Nina – morogta.
- Nem, Mira vagyok – értettem szándékosan félre őt.
- Ne szórakozz velem Mirabella! Lyukas órád van, nekem dolgom van – rázta le magáról a kezem, de ismét útját álltam.
- Azt kell feltételeznem, hogy te nem tudsz táncolni, amiért ennyire próbálsz elmenekülni.
- Én nem menekülök!
- Bizonyítsd be!
- Ha táncolok veled elmehetek?
- Amint az órának vége. Semmit sem szabad elsumákolni. A kiképzésem része – mosolyogtam fel rá és visszatoltam őt a bálterembe, majd a lábammal berúgtam az ajtót.
- Boszorka – morogta.
- Nem, hibrid – vágtam rá, mire halványan elmosolyodott és lerohant a lépcsőn, maga után húzva engem is.
VOUS LISEZ
Királyi vér
FantasyMirabella egy teljesen hétköznapi lányként élte az életét, és nem is sejtette, hogy édesapja a vámpírok királya és a vének egyike. Egészen addig mit sem tudott, természetfeletti mivoltjáról, míg édesanyja temetésén meg nem ismerkedett Szlovákia herc...
