I, the Soldier [Marvel] [Újraírt]

01. - "Nick Fury"

Hellobello! 

Rész leírás: Annabeth-t iszogatás közben meglátogatja Fury, és elutasíthatatlan ajánlatot tesz.

Figyelmeztetések: A részre nincs.

Terjedelem: 1. Rész - 2212 szó

Megjegyzés: Bár később, mint szerettem volna, de itt a rész! Az előző verzióhoz képest történtek benne változások cselekményileg, bár a végkifejlet ugyanaz, csak kicsivel jobban illeszkedik a filmekhez, maga a szószám is jócskán bővült (azonban kicsit úgy érzem, az írói stílusomat nem tudom megfelelően igazgatni hozzá), emellett pedig E/1-ről E/3-ra váltottam. Ennek oka, hogy később jóval több karakter fog megjelenni, nem kezelhetem őket E/1-ben, mert nem tudom átadni őket, nem tudom kihasználni és jól alkalmazni az E/1 lehetőségeit.

Jó olvasást!💖

* * *

Amerika, New York, West Point; 2014

– Nem kéne annyit innia, Outlaw! – rángatta ki valaki a gondolatai közül, miközben az aranylóan márványló folyadékot nézegette a kezében lévő pohárban. Mindenki más, mindenkinek megvolt a nyugtatáshoz szükséges eszköze, valakinek a sport, valakinek a gyógyszerek és drogok, valakinek az alkohol kellett. Többször nyúlt hozzá, mint meglehet kellett volna, de kevesebbszer, hogy függjön tőle.

Elhúzott szájjal nézett fel, mégis ki az, aki csatlakozni kívánna a társaságához? Nem ez lett volna az első alkalom, de most kevésbé értékelte az ötletet, egy-két órát el akart tölteni inaktív állapotban, mielőtt visszatért volna az életéhez és annak momentumaihoz, amik lekötötték.
Azonban nem ismerőst látott, nem egy kortársat, vagy egy felette lévő tisztet, hanem egy magas, megtermett, sötét bőrű idegent, aki jó pár évet rávert korban, még ha kopaszsága és a kis borosta fiatalította is. Legkülönösebb ismertetőjegye a sok közül a bal szemén lévő kötés volt. Mégis ki ez? Lejárt a Mátrix filmek korszaka, mikor a hosszú bőrkabát volt a divat. Ha be akart olvadni az itteni emberek közé, abszolút nem sikerült.

Kezét nyitva, a nő szeme elé tette le, hogy nem áll sem most, sem később szándékában megtámadni.

Annabeth nem válaszolt, helyette viszont nyakmozgás nélkül pillantott körbe a nem túl nagy helyiségben, ahol a délutáni órák végett még olyan sokan sem voltak, no de majd este! Mennyiségben és minőségben sem volt rossz az ital, de a legfőbb előnye a helynek természetesen az volt, hogy ez volt a legközelebb a bázishoz. Úgy tűnt, senkinek sem tűnt fel az idegen; akivel mégis összeakadt a tekintete, annak csak köszönt szavak nélkül. A kocsma olyan volt, mint egy kis falu, mindenki ismert mindenkit és minden történést, még ha akadt eset, mikor nem akarták tudni.

A második lehetőség az volt, hogy a pasas lehet rossz helyre ült le, bár ez a lehetőség azért került kilövésre, mivelhogy tudta a nevét.

– Mit akar tőlem? – húzta le a pohár maradékát, és áthatóan kék tekintetét ráemelte, úgy mintha át akarna látni a bőr és hús rétegén, hogy az igazság aztán ott ragyoghasson mögöttük. Pénzt? Információt? Vagy épp pont fordítva, a férfinak volt valamije, amit megvehet tőle? Ha már találkoztak, csak nem holtan akarja látni – legalábbis nem azonnal.

– Rendben, ne kerteljünk – bólintott beleegyezően, hogy a felesleges felvezetőt át fogja ugrani, ha már nem kíváncsi rá senki. – Hallottam magáról.

Annabeth sóhajtott, hogy ez nem túl meglepő, hisz tudta a nevét.  Mégis csak lesznek felesleges körök?

– A kivételes katonáról, aki mérnök akart lenni egyszer, és mégis itt kötött ki végül – kezdett el kotorászni a férfi a bőrkabátja belső oldalán és egy dossziét vett elő, amin "Annabeth Outlaw" virított nagy, fekete, nyomtatott betűkkel.