| Megperzselt Jégszív | [BEFEJEZETT]

IV.

| Cellába zárva |

Thor betartja, amit mondott, és estefelé ő kopogtat be a vacsorával a kezében. Megkérdezem, nem akar-e bejönni egy kicsit, de visszautasít ugyanis Odinnal van megbeszélnivalója. Megtudom azt is, hogy holnap velem is beszélni szeretne a király. Thor ezután elmegy, én pedig törökülésben helyet foglalok az ágyon, a tálcát pedig magam elé helyezem. Nagyon jó illata van az ételnek, amit Thor hozott, de nem tervezem megenni. Hátra dőlök az ágyon, majd az almát, amit elvettem a tálcáról, elkezdem dobálni.

Thor szavai visszhangoznak a fejemben, miszerint holnap beszélni fog velem Odin. Gondolom, a próféciát akarja nekem elmondani, esetleg megmutatni. Mert hát gondolom, hogy valahova le van írva. Na de, ha minden összejön, akkor nem kerül erre sor holnap.

Ülőhelyzetbe ugrok, majd legurulok az ágyról és kisétálok az erkélyre. Már besötétedett, a kastély alatt elterülő város pedig csodás fényekben pompázik. Az arany épületeken szépen megcsillan a közvilágítás. Beleharapok az almába, majd tovább csodálom ezt a helyet.

Most kicsit elgondolkodom azon, hogy tényleg el akarok-e innen menni. Gyönyörű a hely és hát valljuk be, hogy szívesebben élne itt az ember, mint egy koszos kis lakásban. Odinnal nem nagyon szimpatizálok, de ezt ellensúlyozza az, hogy Thor mennyire jó fej. Mit gondoltam, milyen lesz? Egy Bosszúállóról beszélünk! Ha itt maradnék, akkor jó helyem lenne, ebben nem kételkedem. De hiányozna Roxy, nagyon is. Damian is persze. Megrázom a fejem, ezzel elhessegetve róluk a gondolataim. Ha maradok, kiszabom a félszemű királynak, hogy hagyjon elbúcsúzni. Vagy pedig engedje, hogy haza látogassak.

Miket beszélek?! Haza kell mennem! Ott a munkám, Roxy, Mick és a felesége, Damian. Meg persze a bátyám és a családja. Róluk semmiért nem mondanék le! Lehet igazuk van és én kellek, hogy megakadályozzák a prófécia beteljesülését. De a bátyámtól nem szakíthatnak el. Lehet náluk húzom meg magam, mikor visszatérek a Földre. Nem tudják, hogy van testvérem, így azt sem, hogy nála kereshetnek. Elleszek ott egy kis ideig, aztán vagy visszatérek New Yorkba, vagy még messzebb megyek.

Megfordulok és visszasétálok a szobába, a hátamra kapom a táskát, amiben Thor hozta még a nap folyamán a ruháimat. Majd újra az erkélyre megyek, kihajolok a kerítésen és megnézem mégis mekkorát kell ugranom. Ugyanis alattam van egy másik erkély. Átlépek a kőkerítésen és megkapaszkodom benne, nehogy idő előtt leessek. Veszek egy mély levegőt, majd szembe fordulok a szobával, kicsit lejjebb megfogom a kerítést, majd a lábaimat a levegőbe engedem. Így most lógok. Majd picit kijjebb lököm magam és el is engedem a kerítést, zuhanok egy kicsit, majd talpra érkezem. Gyorsan körbe nézek láthatott e valaki, majd miután meggyőződöm róla, hogy tiszta a terep, besétálok a kastélyba. Miután egy őrt se látok, elindulok balra, amerre emlékeim szerint a kijárat lehet. Leszaladok egy lépcsőn, majd elindulok az elém tárult folyosón. Elszaladok egy nyitott ajtó előtt, ahonnan beszélgetés moraja hallatszik ki. Reménykedem benne, hogy nem vettek észre, bár ez a reményem gyorsan tovaszáll. Hallom, ahogy Thor a nevemet kiáltja, majd futni kezd utánam. Nem telik bele pár percbe már nem csak az ő lába dobogását hallom. Gyorsan beveszek egy kanyart és futok tovább.

Ám egy elágazásból elém lép Thor, mire én megtorpanok. Ő jobban ismeri a kastélyt, mint én, így meg se lepődök, hogy elém kerül.

-Ne csináld ezt, Desy – lép egyet felém. – Nincs okod menekülni.

-Szerintem egy pici okom azért van – nevetek fel keserűen. Thor elém lép, majd amint megragadja a kezem, én egy hirtelen ötlettől vezérelve behúzok neki egyet, majd rántok egyet azon a kezemen, amit fog, ezzel kiszabadítva azt. Azonnal sarkon fordulok és futni kezdek. Az első elágazáshoz érve balra fordulok, majd jobbra. Hallom, ahogy egyre közelebb érnek hozzám. A következő lehetőségnél megtorpanok és elbizonytalanodom. Fogalmam sincs, merre menjek tovább, erre még nem jártam.