Szerelem első látásra - Katonaság

3. Fejezet (Nem hiszem el)

Zoé szemszöge:

Reggel kivételesen nem az ébresztőmre keltem, hanem annál sokkal, de sokkal rosszabb dologra méghozzá arra, ahogy a bátyám éppen rám ugrik, aminek következtében én majdnem megfulladok.

- Neked is jó reggelt drága szeretett bátyám, de szállj le rólam, mert mindjárt megfulladok. – mondom neki nehezen.

- Hupsz, jó reggelt húgi. – mondta kuncogva. – Remélem jól aludtál, mert a mai napod felejthetetlen lesz. – mondta egy nagy mosollyal.

- Nah igen azt mindjárt gondoltam, de ugye tudod, hogy veled mindennap felejthetetlen ugyan is egy nagy idióta vagy. – mondtam és megveregettem a vállát és bevonultam a fürdőbe.

- Héj ez nem is igaz. – vinnyogott, mint egy kisgyerek, amin nekem kuncognom kellett.

Ránéztem az órára, ami 10 órát mutatott. Gyorsan letusoltam, fogat mostam stb. Utána bementem a szobába és gyorsan felöltöztem, mivel kint sütött a nap ezért egy kék pólóra és egy fehér rövidnadrágra esett  a választásom. Cipőnek pedig egy könnyed kis szandált vettem fel.

Mikor kész lettem elindultam a konyhába, ahol a tesóm és a szüleim találtam.

- Jó reggelt kicsim. – mondták anyáék és adtak egy puszit a fejemre.

- Jó reggelt, bár akkor lett volna a legjobb, ha nem arra kelek, hogy a bátyám éppen rám ugrik. – mondtam és ránéztem egy gyilkos pillantással erre ő csak gyerekesen kinyújtotta a nyelvét.

- Dani haza se érsz, de már a húgodat piszkálod? – kérdezték anyáék nevetve.

- Nem én nem, ez csak a szeretetem kifejezése képen tettem. – mondta nevetve.

- Gonosz vagy. – mondtam neki és lebiggyesztettem az alsó ajkam.

- Jól van, jól van lehet, hogy az vagyok, de egyél mert utána megyünk. – mosolygott. Igen ezt azért mondta, mert közben anya elém tette a müzlit.

- Hova mentek? – kérdezte anya.

- A haverommal találkozunk, akivel leszereltem bemutatom neki Zoét. – válaszolt a bátyám.

- Rendben érezzétek jól magatokat, de nekünk menni kell dolgozni. Sziasztok. – köszöntek el. (Anyáék egy irodában dolgoznak.)

- Sziasztok. – válaszoltuk egyszerre.

- Mehetünk? – kérdezte kis idő múlva Dani.

- Igen, csak gyorsan felszaladok a telefonomért. – mondtam.

Mikor visszamentem hozzá elindultunk a parkba. Az utat végig beszélgettük, hülyéskedtük. Oda értünk leültünk egy padra és vártunk miközben pletyiztünk. Igen a bátyám néha rosszabb, mint egy lány. Ezen a gondolaton kicsit elkuncogtam magam. Nem kellett sok idő és ideért a bátyám haverja, mikor megláttam nem akartam hinni a szememnek. Ilyen nincs, ilyen nem lehet, az élet igazságtalan.

- Sziasztok. – köszönt majd, amikor rám nézett ő is meglepődött nem is kicsit.

- Te? – kérdeztük egyszerre.

- Ti ismeritek egymást? – nézett ránk zavartan a bátyám.

- Ő az, akiről tegnap meséltem. – hajtottam le a fejem elvörösödve.

- Nah várj te végig a haveromról beszéltél? – kezdett el zavartan nevetni, én pedig csak bólogatni tudtam. – Ez jó lesz. – mondta hangosan. – Nah, de ha már nem kell titeket bemutatni egymásnak akkor akár mehetnénk is valahová. – mondta.

- Oké, de hova? – néztem rájuk kérdő tekintettel.

- Vidámpark? – kérdezte Dávid amire én elkezdtem ugrálni és azt hajtogattam, hogy igen-igen- igen.

- Rendben ugribugri gyerünk. – mondta a bátyám és közben nevettek.

Dani előre ment, mert csörgött a telefonja ezért kettesben maradtunk. Kicsit ciki de hát ez van.

- Zoé nem szeretnéd elmesélni mit meséltél rólam Daninak? – kérdezte cuki mosollyal az arcán.

- Nem- nem szeretném. – mondtam zavartan.

- Hát jó nem faggatlak, de előbb utóbb úgyis megtudom. – húzta egy szexi félmosolyra ajkait.

- Nem azt nem hiszem. – tettem azt mintha gondolkoznék.

- Dehogynem. – mondta és kacsintott. – Egyébként szép vagy Zoé. – adott egy puszit az arcomra mire elpirultam, de már reagálni nem tudtam mert a bátyám visszafordult és szólásra nyitotta a száját...

________________________________________________________________________________

Sziasztok. Remélem tetszik idáig a történet. Szeretnétek majd Dávid és Dani szemszögéből is részeket? 😊