Glikol (+18)

6✔

Az álmomból a telefon csörgése ébresztett fel.

-Szia Roy, jó reggelt!...Igen nagyon szívesen megyek...nem még nem kell mennem...jólvan akkor felöltözök és máris indulok...hát ha nem probléma akkor örülnék neki....köszönöm szépen puszii szia.-Roy múltkor felajánlotta, hogy dolgozhatnék a cukrászdába és komolyan örültem az ajánlatának. Ryannal azóta egy szót sem beszéltünk, mondjuk azt sem értem miért akadt ki ennyire mikor tényleg nincs köztünk semmi. Tegnap este Trixi segített megfürödni és már ki is készítette nekem a ruháimat. Nagyon nem szeretem, hogy ennyire kiszolgáltatott vagyok. Mindenhez kérnem kell valaki segítségét. De úgy vagyok vele, hogy soha többet nem kérem meg Ryant semmivel sem kapcsolatban . Aztán gondolatmenetem végére az említett személy is megjelent.

-Jó reggelt-mondta halkan mikor benyitott az ajtón. 

-Neked is-mondtam közömbös hangon és felkeltem az ágyból

-Majd én segítek- válaszolta és odaült hozzám, megfogta a lábam és hirtelen kiegyenesedett. Éreztem ahogyan szisszent egyet, de nem ment ki, nem hagyott ott, hanem segített nekem. Segített felöltözni és elfordult mikor a kényes területekhez értünk. Mikor nagy nehezen felvettem a fehérneműmet vissza fordult hogy segítsen felvenni a nadrágot. Mélyen tudtam, hogy kívánkozok Ryan-hez, de valahogy nem tudtam el dönteni. Mert tudtam,  hogy nem tudom megadni Ryan-nak azt amit akar és joga van ahhoz, hogy másik nőt keressen magának. Azt hittem, hogy mikor segített felöltözni kimegy, de nem tette. Ott ült mellettem és nézett. Nézte a kezem ami a lábamon pihent és elkezdte simogatni a lábam. Csodák csodájára éreztem ahogy Ryan simogatta a lábam. A szemem kikerekedett amit ő is észrevett és elkapta a kezét.

-Ryan ne...

-Tudom bébi ne haragudj, akkor majom vagyok-fojtotta belém a szót és az ajtó felé indult. 

-Nem Ryan, éreztem-mondtam lassan és én is elkezdtem simogatni a lábam.-Ryan érzem! Érzem, ahogy simogatom a lábam és azt is éreztem ahogy te csináltad. Ryan érzem!!

Ryan nem értette amit mondok mert csak hirtelen megdermedt és csak állt köztem és az ajtó között. Hirtelen hozzám lépett és rátette a kezét a lábamra. Simogatta és rám nézett. Csak nézte az arcom és láttam a döbbenetet és a nyugalmat a szemében.

Ryan szemszöge

-HAVER!!!  Megáll az eszem!! Amiket megtettem érte ezt kapom vissza. Mondjuk szó nélkül tennék meg megint, mindent érte. De akkor is, az a csók nem jelentett neki semmit? Nem látja mennyire odavagyok érte? Paulnak is tetszik Avva de megmondtam neki, hogy a kezét sem teheti rá. Mondjuk tudom mi lesz akkor a következmény. A "vére" megteszi amit én akarok. Azt viszont nem értem, hogy én miért érzem. Mikor Avva megcsókolt és hevesebben kezdtünk el smárolni akkor nem éreztem semmit. Aztán hirtelen jövő ütés, talán meggondolta magát közben? Vagy egyáltalán nem is vonzódik hozzám? 

Mikor Roy majdnem feldöntötte őt, kedvem lett volna megenni a szívét de tudtam, hogy nem tehetem hisz akkor ennyi az itteni életemnek. Avva nélkül egyszerűen nem tudnék mit csinálni. Mikor legelsőnek láttam a mi lelkünk összekötődött. Ő ezt nem veheti észre, de én teljes mértékben éreztem. És ha Avvának más párja lesz akkor nekem teljesen értelmetlen lesz az életem. 

Mikor biztonságosan hazaérkezett nagyon megnyugodtam hisz nem is értem, hogyan hagyhattam őt magára azzal a gyökérrel aki még arra sem tud vigyázni ami ezen a földön egy hatalmas nagy kincs. 

Avva, Trixi-vel fürdött, de sokszor megindultam, hogy kizavarjam onnan és én segítettem volna a bébinek. Ahogy felébredtem tudtam, hogy valamit kell kezdenem ezzel a csajjal és egyszerűen magyarázkodás nélkül benyitottam hozzá. Megpróbált felöltözni és gondolkodás nélkül segítettem neki. Ahogy a lábához értem megéreztem az ismerős érzést ami egyből görcsbe rándítja az ember gyomrát, csak éppen nekem az egész mellkasomat görcsbe rándítja. A fájdalmat tűrtem egy darabig, de mikor az érzés már a szívemet mardosta éreztem hogy nem bírom. Szerencsére végeztem a nadrággal és elkezdtem simogatni a lábát. Mikor láttam a kerekre nyitott szemét rájöttem mit csináltam. Akkora nagy barom vagyok baszki,  megsimogatom a lábát, mikor nem is érzi. Valaki még van ekkora hülye a világon??? Nyugodtan jelentkezhet nálam, éppen barátokat keresek! Elkaptam a kezem. 

-Ryan ne...

-Tudom bébi ne haragudj, akkor majom vagyok-fojtottam belé a szót és elindultam kifelé.

-Nem Ryan, éreztem-mondta lassan és ő is elkezdte simogatni a lábát.-Ryan érzem! Érzem, ahogy simogatom a lábam és azt is éreztem ahogy te csináltad. Ryan érzem!!-mondta mosolyogva és hangosan aztán bennem megfagyott a vér is. Paul szólt hogy ez lesz ha sokszor hozzáérek, de azt hittem csak hülyéskedik. 

/Tegnap este körübelül 3 órakor/

-Ryan, ha így folytatod akkor a "véred" tenni fogja a dolgát-okoskodott nekem Paul, de ez eddig soha nem történt meg, szerintem nem most fog elkezdődni. Különben is ahhoz az igaz szerelemmel kell találkoznom. Mondjuk Avvát teljes szívemből szeretem és érzem, hogy ő az igazi, de ha ezt ő így nem érzi akkor az én "vérem" hiába dolgozik akkor sem fogja őt meggyógyítani amíg világ a világ. Paul egy másodperc alatt megfordult a szomszédos ország legjobb áruházából ahonnan egy egész hordónyi bort hozott. 

-Rájönnek, tesó neked annyi-mondtam neki nevetve

-Nem fognak, mert az ablakon mentem be amit véletlenül kitörtem, de otthagytam az ablak árát, ja és a borét is.

-Te nem vagy normális

-Tényleg nem mert a te pénztárcádból vettem ki hozzá a pénzt-mondta ki hirtelen és mindketten dőltünk a nevetéstől. Éreztem ahogy az alkohol teljesen átveszi felettem az uralmat, pedig még csak 3 rekesznyi pálinkát ittunk meg, ami jobbik esetben még meg sem szabadna éreznem. A józan ész teljesen elhagyott és hirtelen kézzel beleütöttem egyet a hordóba amiben szerencsémre egy szeg állt ki. Ennek eredményeképpen a "vérem" mindent beborított. A színtelen sűrű folyadék végigfolyt a hordón, végig marva azt. Mikor a "vérem" látszólag mindenhonnan eltűnt akkor szedtük a sátorfánkat és elindultunk lefele.

-Te ugrassz elsőnek-mondta Paul és kicsit meglökött. Nem kellett kétszer mondani. Hátraléptem és lendületből nekiugrottam. Mikor valami magas helyről ugrunk le akkor mindig olyan mintha minden gondot levennének rólam. Nincs semmi rossz és Avva is szeret. Becsuktam a szemem és átadtam a pillanatnak magam. Csak zuhantam és reméltem, hogy a végén kiskanállal kell összeszedni. Mellettem a zuhanó Paul ébresztett fel édes álmomból és ő előbb ért földet mint én. 

-Mivan tesó? Ez csak 70 emelet-kérdezte vállba veregetve.-Ryan? Nem vesztettél sok "vért"? Ryan mi a fasz bajod van? Tesó...Bassza meg-szitkozódott és felvágta a kezét amivel megitatott. A forró anyag végigfolyt a torkomon és éreztem ahogy hirtelen annyi erőt adott, hogy egy falon is át tudtam volna menni. Amit meg is tettem. Félrelöktem Pault az útból és a szemközti falba rúgtam, ami porrá zúzódva hullott szét körülöttem. 

-Tesó, a szívrohamot hozod rám néha.-nevetett Paul és elindultunk a közeli kocsmába.

/Visszaemlékezés vége/

-Bébi biztos vagy benne?-kérdeztem de ő csak simogatta a lábát és már potyogtak a könnyei remélem örömében. Oh bassza meg ezt, hogy fogom kimagyarázni?...

Folytatás következik...