Az élet csupa meglepetés

1. rész 《Megfulladok》

Egész életembe mindig mindent megterveztem. Ha lejegyzetelem a dolgokat, hogy épp mit és hol kell csinálnom, akkor nem érhet meglepetés. Naiv voltam.

A nyári szünetnek lassan vége. Rebecca a legjobb barátnőm, végig bulizta az egész nyarat. Koncertekre és fesztiválokra járt, míg én maradtam a nyugodtabb programoknál. Nem szeretek bulizni. Nem értem miért jó a sárga földig inni magad.

- Jó reggelt Mrs. Hayes. - hallom a barátnőm trappolását, ahogy kettesével szedi a lépcsőfokokat és beront a szobámba. Szőke haja tökéletes loknikba omlanak a vállára. Míg az ő haja szép méz szőke, az enyém inkább piszkos szőke. - Liaaaa. Kelj fel. - húzza le rólam a takarót.

- Nekem jó itt. - mondom és magamra húzok egy kisebb pokrócot.

- Nem, nem. Be kell szereznünk új ruhákat. Mindjárt itt a suli. - mondja és lehuppan a lábam mellé.

- De...

- Nincs de! Kiválasztom, hogy mit vegyél fel. Menj fogat mosni.

- Jól van főnök. - mondom neki és kivánszorgok a puha ágyikomból. - Látszik, hogy tegnap nem voltál bulizni. - mondom neki és bezárom az ajtómat. Még hallom, ahogy megkérdezi, hogy mégis miért, de nem figyelek rá. A fürdőbe megyek, ahol kifésülöm a hajamat és egy hajgumival felcopfozom. Megmosom a fogamat, majd hidratálókrémet kenek az arcomra. Majd visszamegyek Beccához.

- Miért látszik rajtam, hogy tegnap nem voltam bulizni? - kérdezi, még mindig a szekrényem előtt állva.

- Tele vagy energiával. És úgy ordítasz, mint egy bika. Csoda, hogy Gabe nem kelt fel. - mondom neki és megrázom a fejem.

- Hány éves is lesz?

- 8, de még másfél hét van a szülinapjáig. Ja, és anya ránk bízta a tortáját. - Gabe haja barna velem ellentétbe. Viszont a szemünk egyformán barna.

- Csak el ne felejtsük. Viszont kiválasztottam. És ne aggódj. Nem kihívó. - mondja kacsintva és kiemel egy sárga virágos ruhát és mellé egy sárga szandált.

- Becca? Jól vagy? Ez az én ízlésem.

- Pontosan. Ennyire figyelek az én legjobb barátnőmre.

- 17 év kellett hozzá? - kérdezem.

- Jobb később, mint soha. - vonja meg a vállát és kitör belőle a röhögés. Én is csatlakozom hozzá.

Elmentünk a plázába és az összes üzletet átnéztük. Szerintem Becca mindenhonnan vett valamit. Én is vettem magamnak pár nadrágot, mert az nálam gyilkosan fogy. Bementünk egy papírírószerboltba, hogy vegyünk füzeteket és tollakat. Rebecca oda van azokért a tollakért, amin ilyen lifegő is van. Így abból elég sok lett a kosárba. Nekem igazából mindegy, hogy néz ki. A lényeg, hogy vékony legyen a hegye.

Vacsorára estünk haza.

- Szia anyu. - köszönök a konyhába sürgő-forgó anyunak.

- Megvettetek mindent? - kérdezi. Épp most vesz ki egy adag húst, de próbálja tartani a szemkontaktust velem.

- Igen. Megterítsek? - kérdezem, mert az asztalon még csak a szalvéták vannak kikészítve.

- Megköszönném. - mondja mosolyogva és visszafordul a sülő húsokhoz.

- Rebecca itt eszel? - kérdezi anya.

- Igen Mrs. Hayes.

- Kérlek lehívnád Gabe-t?

- Persze csak kezet mosok. - mondja Bex az emeletről ordítva.

- Apu? - kérdezem és a bejárati ajtóra nézek.