Szemed fényes, ragyogó, mint egy csillag,
Orcádon könnycsepp hull végig rajt,
Az égre meredve, mondd, mit sírsz?
Könnyes szemeddel minden csillagot idehívsz.
Te se vagy, s én sem vagyok közelebb,
Mint a fénylő égitestek egymástól.
Itt vagyok, de te nem,
S még így sem szakadhatsz el a színpadtól.
Itt várok, fogalmam sincs merre vagy,
De azt tudom, hogy messzebb kell keresselek,
Talán sirius-távolnál is távolabb.
De ki mondja meg, hogy hol talállak pontosan?
Jaj, e földi élet elszakított tőlem,
S nem nyughatnak e vérző szívek!
Talán majd egyszer, a csillagok hullásával megtalállak
S majd segítségedre siethet egy-egy társam.
FFVlad
Ez a versem, egy irodalom beadandóm, de nekem naon tetszikkk<3
U.I; Igen a harmadik versszak első sorát a Késtél szövegéből vettem ( Leiner Laura - Bexi Késtél)
YOU ARE READING
~Saját verseim ~ (FFVlad)
PoetryTalán furcsa ez így most, de szeretek verseket is írni, így ezt megosztom veletek <3 Legyen szép napotok.....xoxo
