„-Te...te idióta! -kiáltott mérgesen Chuuya, Dazai pedig hatalmas szemekkel nézett a fiúra. -Mégis mi a francot képzelsz magadról? Szakét iszogatva, részegen házakról van kedved ugrálgatni, mert az jó móka? Normális vagy Dazai? És ha meghaltál volna...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
⌨: —————Nᴀɴᴅᴇ—————
Dazai könnyen ejtette ki a szavakat, de szívét mázsás súlyok nyomták abban a pillanatban. Érezte, hogy a vére pezseg, ahogy a levegőt kissé nehezebben veszi az orrán. Alig akart a tüdejébe oxigén kerülni. Érezte, hogy egyre melegebb van körülötte s ezt nem tudta hova tenni.
Bár könnyelműnek látszott, ahogy kimondta, s mintha csak egy apró tréfa lenne. De nem az volt. Dazai mindig is hiányolta Chuuya-t, de félt keresni a vöröst. Szívén mázsás súlyok helyezkedtek el, ha arra gondolt, milyen messze van volt társától.
Dazai szeretett Chuuya mellett lenni. Odasaku halála óta őt érezte egyetlen barátjának, de mihelyst távozott a Maffiából nem kereste őt. 2 éven keresztül semmit sem csinált, de mégsem kereste a vörös hajú fiút. Akkoriban nem is tartózkodott Yokohama-ban a fiú, így ő nem tudott semmiről sem.
-Ch -adott reakciót az alacsonyabb a fiú szavaira. -Ne most Dazai, ez nem hat meg -ráncolta össze szemöldökét, majd a gesztenyebarna szemekbe pillantott. -Mióta tartózkodtok itt?
-Szerintem egy fél órája biztosan van -számolgatott fejben Dazai, szemét le nem véve a fiúról. -Még mindig pocsék a maffia biztonságrendszere, hiába van a szellőzőkben is csapda. Gyerekjáték volt bejutni Mori irodájába.
-Ne légy annyira elszállva magadtól Dazai-kun -jelent meg Mori a barna hajú fiú mögött, aki lassan nézett a mögötte állóra. -Engedjétek el a lányt, hadd menjen haza az anyjához. Pár év múlva a maffia fog gondoskodni a jövőjéről.
-Azonnal Mori-san -sietett el az egyik maffia tag, a többiek pedig lassan kezdtek el oszlani.
-Hol van Ranpo-san? -nézett Mori háta mögé kíváncsian, ahonnan az említett sétált ki, karjait a tarkóján tartva.
-Örültem, hogy láthattam a maffiát belülről is -állt meg a barna mellett. -Dazai, kint megvárlak, remélem addig senki sem tervez megölni -kuncogta el magát, ahogy egyre távolabb haladt a három személytől.
-Nincs itt keresnivalód Dazai -morogta a vörös, ajkát egyvonallá préselve. -Hord el magad, még mielőtt lyukat nem találok lőni a fejedbe.
-Ah Chuuya-kun, még most is olyan kegyetlen vagy -tette drámaian szívére a kezét, majd komolyan pillantott az előtte lévőkre. -Ha hamarabb elhozzátok, mielőtt be nem tölti a megszabott kort, talán kedvem támad felégetni a maffiát.
BADUM-BADUM. A fiú szíve megállás nélkül zakatolt, attól tartott, hogy valaki meghallja. Ajkát lassan nedvesítette be, majd egy utolsó pillantást vetett az előtte lévő vörösre. Kéken csillogó szemei élettel voltak tele, mégis komorságot tükröztek felé, ajka aprót rándult a visszatartott indulatoktól. Vörös haja arcába lógott, s kedve támadt azokat arrébb seperni.
BADUM-BADUM. A barna hajú egy szó nélkül lépett el a vörös mellett, karját óvatosan érintve. Talán szándékosan, talán nem. Apró mosollyal ajkán haladt ki a maffia épületéből, el is feledve a tényt, hogy miért is járt itt. Bár arcán mosoly volt, szemei nem tükrézték vissza azt a vidámságot.
Haragszik rám. Nagyon haragszik. Csalódott sóhaj csúszott ki párnái közül, majd az épület elé érve észrevette Ranpo kis termetét és mellette egy aprócska lányt. Ranpo édeséggel etette a boldogan kacarászó óvodás kislányt, kinek félelme már észre sem volt vehető.
Vajon egyszer megbocsát nekem? Egyszer lehet minden a régi? Dazai reménykedett. Chuuya számára mindig is fontos személy lesz, jöhet bármennyi új arc az életébe. Nakahara Chuuya-t senki sem fogja tudni helyettesíteni. Ő egyedi és különleges volt és egy olyan személy, akire boldogan gondol vissza Maffiás korszakából.
-Mond Dazai -szólalt meg Ranpo, a kellemes csendet ezzel megtörve. Az említett érdeklődve fordult felé. -Nakahara és közted mindig ilyen feszült volt a levegő?
-Nos nem mondanám -nevette el magát, de a nevetés nem volt boldog, ahogy a benne tomboló érzelmek sem. -Chuuya és én tizenöt évesen ismerkedtünk meg, amikor még a maffiában voltam. A segítsége kellett, így fel kellett keresnem, majd egyszercsak Mori felvette őt a Maffiába. Az elején nem igazán volt zökkenőmentes, de egyre jobban szoktunk hozzá egymás társaságához, hiszen társak voltunk -suttogta az utolsó szócskát, majd egy pillanatra lehunyta szemeit. -Minden azután kezdődött, hogy elhagytam a Maffiát semmi szó nélkül. Azóta azt hiszem gyűlöl.
-Barátok voltatok -jelentette ki nemes egyszerűséggel a szemüveges. -Egy ember sem örül annak, ha valaki kilép az életéből semmi magyarázat nélkül. Nakahara pedig érthető miért neheztel rád. Legalább ő megérdemelt volna egy magyarázatot, ha más nem is.
-Ez nem ilyen egyszerű -motyogta a fejét egyenesen tartva.
-Minden egyszerű Dazai, csak az emberek szeretnek mindent túl bonyolítani -adott választ Ranpo, majd a kislány kezét megfogva sétált előre. -Visszaviszem az anyukájához, te menj nyugodtan az irodába és tégy jelentést.
BADUM-BADUM. A fiú elmélyült gondolataiban. Ranpo szavai szöget ütöttek elméje mélyén, de cselekvésre nem bírta magát rávenni. A szíve gyorsan kezdett verni, ha a vörösre és a magyarázkodásra gondolt, így ezt elvetette, mint egy opciót. Ha rajta múlna el sem mondaná az egészet. Igaza van Ranpo-sannak, Chuuya-nak tudnia kell az okát!
BADUM-BADUM. A szivek játéka pedig elkezdődött.
Sziasztooook! És hopp a harmadik rész is megérkezett köreinkbe!😌 Hogy vagytok? Milyen eddig a napotok?☺️ Nem tudom miért rakok hangutánzó effektetek a részekbe, de esküszöm nekem nagyon tetszik, hogy így vannak😂😅 Vajon Dazai képes lesz elmondani mindazt, ami szívét nyomja? S azok a furcsa érzések micsodák? Legyen csodás napotok💕❤️
