Piroska

1. fejezet

 Piroska hat évesen veszítette el az életét. A normális életét. Ezek után árvaházba került. Mindent és mindenkit utált. Két ember kivételével. Ez Bulcsú és Klári. Bulcsú egy önkéntes az árvaházban, aki játszik a kisebbekkel és segít a munkában Ervin bá'nak. Klári 29 éves, ő vezeti az árvaházat. 

 Piroska most 15 éves, nagyon szép lány, aki az árvaházban tengeti unalmas napjait. Ezt a két személyt is akarata ellenére szereti. Bulcsúba egyszerűen szerelmes lett, nem tudta megakadályozni, pedig próbálkozott. Klári pedig annyit törődött vele, hogy még neki sem volt szíve utálni.

 Most éppen az árvaház tetején ül, és Bulcsút nézi, aki annak ellenére, hogy mindjárt 18 éves, teljes beleéléssel (talán kicsit túl is játszva a szerepét) játszik varázslósat a kisebbekkel. Piroska ábrándozva nézi, ahogy Bulcsú fekete tincsei a homlokába lógnak, kiemelve a különösen szép zöld szemét.

- Piroska! -üvöltötte az épületből valaki.

- Hajj! -sóhajtott, és becsusszant a tetőn lévő lyukon az épület padlására.

 Fölkapott egy korhadt fadarabot, és azt használva mikrofonnak énekelve indult le a csigalépcsőn. Csak az éneklés, Bulcsú és Klári tudja őt megmosolyogtatni. A lépcső aljára érve rögtön Idába ütközött.

- Mi van, Depi?- húzta Ida gúnyos mosolyra a száját.

- Tudod -nézett rá lesajnálóan Piroska-, számos megpróbáltatáson vagyok túl, amibe te belehaltál volna. Azt hiszem, nem halt meg az összes ember, akit szerettél, úgy, hogy már nagyon is tudatodnál voltál, szóval ha valakit szívatni akarsz, kezd könnyebb prédával, rólam meg le lehet szállni.

 Ida megilletődve nézett rá, ő pedig zavartalanul folytatta az útját az ebédlőbe.

- Na végre! - süvöltötte Ervin bá', amint belépett. - Mi tartott ennyi ideig? Ma te vagy a terítés- és ebédfelelős!- fröcsögte.

- Azaz napos. Tisztában vagyok vele!- legyintett Piroska, majd nekiállt megteríteni.

 Öt perc alatt kész lett vele, majd kissé kifulladva indult az udvarra, hogy összeszedje az első turnusban ebédlőket, azaz a 4-12 éveseket.

- Fiatalabbik nép, befelé!!!- kiáltotta, majd körbejárta az épületet maga mögé gyűjtve a kicsiket.

 Miután mindenkit, akit kellett, beterelt enni, végre egyedül maradhatott. Rögtön a padlásra ment. A padlás egyébként tiltott hely volt, de mivel Piroskát nem lehet eredményesen leszidni; megszegve a szabályt, mégis a legtöbb idejét ott töltötte. Otthonosan berendezett magának egy sarkot, ahol mindig egyetlen könyvét bújta, vagy énekelt. A könyvét már ezerszer olvasta, de valamilyen okból kifolyólag sosem unta meg. Miután mindenki meghalt körülötte, jöttek érte az árvaházból, és mondták, hogy pakoljon össze pár holmit, de ő csak a könyvét szorongatta, és egyre csak azt hajtogatta; ,,Anyut, aput és a testvéreimet akarom!" Csak egy-két ruhát, és ezt a könyvet hozta végül.

 Hirtelen cipőkopogást hallott a lépcsőház felől. Már felkészült rá, hogy Ervin bá' vagy Prösszel testvér jön őt kipaterolni, amikor is Bulcsú lépett a padlásra. Piroskának rögtön zakatolni kezdett a szíve.

- Már megint itt vagy?- sóhajtott Bulcsú és letelepedett mellé.

 Piroska némán bólintott, majd letette maga mellé a könyvét.

- Miért utálod az embereket?- kérdezte egy kis csönd után Bulcsú Piroskát szomorúan, ugyanis nem értette, hogy miért ilyen antiszociális a barátnője.

- Gonoszak.- jött a rövid válasz.

- Mi rosszat tettek ellened?- folytatta a kérdezősködést a fiú és a tetőn tátongó lyukhoz sétált.

- Tudod te azt!- csattant fel Piroska - Azt hiszem, kiölték belőlem az érzelmeket, és ezzel gyakorlatilag fizikailag is megöltek!

- Piroska!- nézett rá fájdalmasan Bulcsú - Belőled az égvilágon senki nem tudja kiölni az érzelmeket! Soha nem ismertem még olyan embert, akiben annyi érzelem lett volna, mint benned! Csak egyet! Azt, hogy 9 éve május 16-án mi történt a családoddal, azt senki nem tudja, de biztos, hogy csak megerősítette benned az érzelmeket! Lehet, hogy nem tudod, de amit érzel, azt nagyon erősen teszed! Megváltozta...

- Én tudom, hogy mi történt akkor.- szakította félbe Bulcsú szóáradatát Piroska - De azt az anyun kívül az ég egy adta világon senki nem hinné el! Ő is annyira ábrándozó, és varázslattal teli volt, mint régen én. Ő bármit elhinne nekem!- Bulcsú ekkor alig észrevehetően elmosolyodott és aprót bólintott, amiből Piroska semmit nem vett észre.

- Senki nem fogja elhinni, ha el sem mondod.- dünnyögte a körmét rágva a fiú.

- Elmondjam?- kérdezte Piroska inkább magától, mint Bulcsútól - Elmondom- jelentette ki meg sem várva a választ - Tudod, lehet, hogy hülyének fogsz nézni a végére, de én csak a színtiszta igazat mondom. Ahogy a családom, és az ismerőseim meghaltak, az nem normális. Aznap éppen kirándultunk a családommal. Emlékszem, rossz előérzetem és kedvem volt. Az idő is borongós és esős volt, de csak akkor kezdett ilyen idő lenni, amikor odaértünk, nem voltunk felkészülve a rá. Már fél órája gyalogoltunk, amikor egyszer csak eltűnt a húgom. Apu visszament megnézni, hogy hol maradt le. Akkor láttam mindkettőjüket utoljára.- itt észre sem vette, hogy megindulnak a könnyei. - Anyu felkapott és a bátyámmal együtt rohanni kezdett ki az erdőből. A bátyámat egyszer csak leterítette valami, mintha egy láthatatlan kéz lett volna. Elterült a földön és tehetetlenül, rángatózva próbált kiszabadulni a láthatatlan valami szorításából. Aztán hirtelen fel tudott állni, de egy másodperccel később megrázkódott a föld. Erre összeesett, és mire odaértünk, mozdulatlanul feküdt. Anyu sírva mormolt valamit az ég felé, nem értettem mit, de egy pillanat múlva fura érzésem támadt. A szél egyenesen hazatolt minket. Fájt a karom, annyira erős volt. Emlékszem, nagyon mérges voltam rá, és mintha érezné, enyhített. Kitárult előttünk a ház ajtaja, és valami lágyan, de határozottan kivett anya karjából és letett az előszobába. Anyu odakint ragadt, és őt sem láttam többé. Két nap múlvára mindenki meghalt, akit ismertem, én pedig árván kerültem ide. Teljesen árván.- fejzte be.

 Piroska a mondandója végére zokogott. Amint a rég történt esemény újra felidéződött benne, megerősödött az az érzése, hogy mindenkit és mindent utál. Eleredt az eső. Bulcsú elkapott egy esőcseppet és aprót bólintott.

- Gyere ide!- mondta, és magához húzva az összetört lányt átölelte. Így álltak hosszú perceken át.

- Bocs, ha zavarok!- szólt hirtelen egy éles hang - Ez nem egy tiltott hely?- nézett rájuk gúnyosan Boldi. - Bulcsú! Engedd el őt!- bólintott a fejével Piroska felé.

 Bulcsú lazított az ölelésen, nyomott egy puszit Piroska fejére, és Boldi felé lépett.

- De Boldizsár, ez egy tiltott hely! Nem is tudom mit, vagy- húzta gúnyos mosolyra a száját Bulcsú - kit keresel itt!

 Boldi nem zökkent ki a szerepéből, de Bulcsú tudta, hogy megfogta. Mivel Boldi 18 és fél éves volt, kihasználta a nemlétező tekintélyét.

- Vicces akarsz lenni?- nézett lesajnálóan Bulcsúra.

 Bulcsú rosszallóan megrázta a fejét és lefelé indult.

- Jól vagy?- kérdezte Piroskát Boldi amikor kettesben maradtak, és átölelte.

- Nem érdekel, hogy hogy vagyok! Se engem, se téged!- tépte ki magát Piroska a nem kívánt ölelésből magát és kimászott a tetőre ázni.