A szakadék szélén- Daniel Ricciardo fanfic- [BEFEJEZETT]

25. Mindent egy lapra

Mindkettőnknek nagyon jól kellett rajtolnia. Alex számára ez jobban is sikerült, de én se csüggedtem. Tudtam, hogy elronthatom azzal ha mindent túl tökéletesre akarok csinálni, így megpróbáltam lazítani is. Nem volt könnyű. Hét kör elteltével már a tizedik helyen autóztam, szorosan Alex mögött.

Elmondhatatlan érzés volt.

Tudom, hogy a csapat mellett egyéni érdekek is vannak, de lenyűgöző volt érezni ezt a lendületet, akaratot amiket együtt vittünk véghez. Biztos vagyok benne, hogy az otthonaikban ülők is jól szórakoznak a tévé előtt. Bár emiatt kéne legutoljára aggódnom. 

Hiába volt óriási a tempó, minden egyes kör egyre hosszabbnak és hosszabbnak tűnt. Mintha megállt volna az idő. Figyelmesen hallgattam az utasításokat, megpróbáltam mindenről értékes visszajelzést adni és résen lenni. Alex zseniálisan előzgetett. De azért engem sem kellett félteni.

Rövid időn belül az élbolyban találtam magam.

- Ricciardo és Sainz van előtted – informált Adrian miután Ocon elé kerültem- következő körben ki kell jönnöd!

Azok a fránya kerékcserék. Csak imádkozni mertem, hogy minden rendben legyen és ne most rontsuk el. De szerencsére minden a legnagyobb rendben ment.

Alex mögé sikerült visszajönni, a friss gumik mindkettőnk számára komoly „előnyt" hoztak. Kellően gyors volt, hogy a verseny vége előtt tíz körrel már a negyedik helyen autózzon. Hamilton mindössze a harmadik volt. Komoly feladattal nézett farkasszemet. Azt hiszem, mindannyian jól emlékszünk Hamilton és Alex nem túl sportszerű játékaira. A fiú kétszer is kicsúszott a brit világbajnok miatt. Ma ennek nagyon nem volt itt az ideje.

Közel egyszerre mozdultunk rá a kínálkozó lehetőségre. Hangosan felnevettem, amikor alig pár másodperces különbséggel játszottuk ki Hamiltont. Senki ne értsen félre. Imádtam azt az embert. Elképesztő amit ebben a sportban letett az asztalra, a személyiségéről, és az egész fellépéséről már ne is beszéljünk.

De egy királyság sem tarthat örökké.

- Gyönyörű volt – szólalt meg ismét Adrian – jelenleg a negyedik vagy, Alex pedig a harmadik. Nyolc kör maradt hátra, innentől minden menjen egy lapra.

Na szép. Még a végén belevisznek itt a rosszba.

Alex két körrel később Verstappen elé került, így már csak az élen haladó Bottas jelentett számára akadályt. Max ma sem adta magát könnyen. Egy teljes körön keresztül játszottunk macska-egér játékot, vagy éppen egymás seggében voltunk.

- Erről van szó – kiáltottam bele örömittasan a rádióba amikor végre sikerült egy egész tetemes előnyre szert tennem a pilótával szemben.

De nem lazíthattam.

Még soha ilyen idegőrlő versenyem nem volt. Az adrenalin és a pörgés ellenére, kimerültnek éreztem magam. Mindenem fájt, a szívem a torkomban dobogott. Megpróbáltam elnyomni ezeket az érzéseket.

- Utolsó kör – rángatott vissza ismét a valóságba Adrian. Alex még mindig előttem autózott.

- Gyerünk, gyerünk – suttogtam magam elé amikor végre Alex bepróbálkozott egy előzéssel. Pont jókor, ugyanis én is vészesen közel kerültem hozzá. A következő kanyarban behúzta. El sem akartam hinni amikor áthajtottunk a célvonalon.

- Harmadik hely – kiabált Adiran, úgy hallottam nem csak neki volt mocskosul jó kedve a háttérben – Alex a világbajnok, ahogy a csapat is!