Cortez szakított velem, mondván hogy én csak rontok a hírnevén. Ez volt két napja. Most épp egy kihalt játszótéren sírok. Egyszer csak hangokat hallok , most képzelgek vagy ez tényleg Andris és Robi?
- Héy , Reni mi a baj?- kérdezi az előbbi
- Semmi , hagyjatok !
- Na , nekünk elmondhatod - lökte meg a vállam Robi , ezzel halvány mosolyt csalva az arcomra - most az egyszer nem vicceljük el , ígérem
- Na jó - ezzel belekezdtem a meselésbe, a Cortezes szakítás volt az első , aztán elmondtam nekik hogy milyen szar érzés mikor egyedül vagy , mikor a "barátaid" nem törődnek veled , hogy milyen mikor mindenki téged néz gúnyosan vagy kárörvendően, hogy mikor senki nem veszi észre hogy nem vagy jól, és a többit.
- De hát Cortez mindenkinek azt mondta hogy ez nem működött közötettek , mert nem volt meg a szikra - Robi mondata ledöbentett.
- Hát úgy látszik , az igazság is tönkre tette volna a hírnevét.- mondtam gúnyosan. Majd kivettem Andris kezéből az égi cigit , és beleszívtam, eleinte köhögtem , de miután megszoktam jó érzés volt ahogy a nikotin szét áradt a testemben.
- Holnap várj meg minket suli után - mondta Ad
- Vagy inkább ti várjatok meg- utáltam arra hogy általában ők lépnek le előbb.
- Okés , mára nyugodj meg , próbálj ne rá gondolni, és szerintem amint hazaérsz feküdj le aludni . Na de mi most megyünk . Szioo , és ne idegeskedj és ne is sírj az miatt a tapló miatt. - köszönt el tőlem Andris , majd megölelt.
-Sziasztok- intettem neki egy utolsót , majd elindultam haza . Otthon letusoltam majd megfogadtam a rockerek tanácsát és bedőltem az ágyamba, majd nem sokkal később elnyomott az álom .
