A tarozás fejében

Május 15-Péntek

Caterine:

Szerencsére ez a nap is elérkezett. A szerda és csütörtöki napom hosszú és fárasztó volt. A szerdai napom majdnem teljesen megegyezik a keddivel. 4:30-9:00-ig munka utána suli. Utána hazaértem, elvégeztem a szokásos rutinomat: főzés,takarítás,tanulás és mentem is aludni. Csütörtökön kicsit tovább aludhatnék, de az én drága apukám ezt nem hagyja. Mikor hajnali 3-kor hazaért elkezdet törni-zúzni. Mikor leszaladtam elkezdett velem is ordítozni.:

-Tűnj innen te mocskos kis lotyó. Tönkretetted az életemet. Minden miattad történt...

-Miért kellett? Miért vetted el tőlem?-ekkor vágott hozzám egy vázát,ami szerencsére nem talált el.-

-Miattad halt meg, a te hibád.. Miért?..Vissza akarom kapni. Miért nem jön vissza...-ekkor már sírt,zokogott. Láttatok már felnőtt embert sírni? Én nem is egyszer. Mint mondjak nem szép látvány.-

-Shhh, apa nyugodj meg. Gyere feküdj le.-Kísértem a kanapéhoz, mikor lefeküdt hirtelen rám nézett, kezébe fogta az arcomat és azt mondta:

-Pont olyan vagy mint ő. Gyönyörű. Ezért sem bírok rád nézni. Mindig rá emlékeztetsz.... Arra ami már sohasem lehet az enyém...-És elaludt.-

Letaglózott amit mondott, anyu halála után apu mindent kidobott ami ráemlékeztette, minden tárgyat és így az össze fényképet is. 2 évvel később el is kellet költöznünk, mert nem tudta fizetni a házunk számláit. Így most egy kis lakásban élünk. Sajnos így semmi nem maradt meg az anyukám dolgai közül, csak ami az emlékezetemben megmaradt. Néha félek hogy teljesen elfogom felejteni. Már most sem emlékszem a hangjára, arra hogy milyen illata volt, néha már az arcát sem tudom felidézni.

Nem hittem hogy hasonlítanék anyura, ő gyönyörű volt, sosem gondoltam hogy én akár csak a szépsége közelébe érhetek. Ő hihetetlenül szép volt, kedves, okos, mindenki szerette, én meg csak én vagyok, egy hétköznapi diáklány.

Mivel már felesleges lett volna vissza aludnom, hiszen már 5 óra volt. Így felöltöztem összeszedtem a cuccaimat és elindultam a buszhoz. 6 órám volt aznap: tesi, matek, pszichológia, angol, emberi viselkedéstan és zárásként egy laza társadalom ismeret. 3-ra már a munkahelyemen voltam, ilyenkor ott vagyok pultos ahol Fio is. Az ország egyik legsikeresebb bárjában a LUX-ban. Fio 4-re jött, utána együtt dolgoztunk, egészen éjfélig. Utána mikor az utolsó vendég is távozott kitakarítottunk a csapattal és elindultunk haza. 2-re értem haza és aludtam is.

Péntek:

Ez a kedvenc napom, ilyenkor nem érdekel semmi, nem ronthatja el a kedvemet senki és semmi. Csak ezért a napért éri meg felkelnem reggelente. Ma nincs suli, ma csak gyakorlat van. Ha még nem említettem gyermek-pszichológus szeretnék lenni. Imádom a gyerekeket. Már 2 éve ugyanoda járok gyakorlatra. Már mindenkit megismertem az óvodában, megszerettek a gyerekek, ahogy én is őket. Nem is tudom mi lesz velem ha már nem mehetek hozzájuk minden héten. 9-re kell odaérnem, de általában hamarabb ott vagyok, nem bírom ki hogy ne lássam őket minél hamarabb.

Ez egy speciális óvoda, olyan gyerekeknek akik valamilyen traumán estek át és ezt nem tudják teljesen feldolgozni. Nekünk pedig az a feladatunk hogy megnevettessük őket, hogy boldoggá tegyük őket, hogyha még csak néhány pillanatra is de felejtsék el ami velük történt.

8: 31- volt mikor odaértem, lassan jöttek a gyerekek. Én a 7-10 éves csoporttal vagyok.9 előtt pár perccel már mindenki ott volt, jól megölelgettem őket. Megkérdeztem mit szeretnének csinálni, erre azt mondták hogy olvassak nekik. Ezért körbe ültettem őket a szőnyegen és elővettem egy könyvet. Mindenki ott volt előttem, néztek rám azokkal a gyermeki szemekkel, kivéve ő.