A tarozás fejében

Május 15-Péntek

Lucianno:

6-kor e telefonom csörgésére keltem.-Ki a fasz lehet ilyenkor?-gondoltam. Mikor ránéztem a telefonomra az öcsém, aki egyben a helyettesem is, neve virított rajta. Így hát felvettem.

-Mi van?-vakkantottam bele-

-Hé Luc, ki a te legkedvencebb öcséd?-mondta röhögve.-

-Mit akarsz kérdeztem?-ismertem annyira,hogy tudjam milyen ha szívességet akar kérni-

-Eltudnád vinni Isát ma te?- kérdezte-

-Miért? Ez a te napod. Mi más dolgod van?- Amióta a szüleink meghaltak mindig Teo vagy én visszük és hozzuk Isát az oviból, nem beszéltük meg, de mindketten úgy gondoltuk így lesz a legjobb, nem mertük másra bízni.-

-Tudod az a tegnapi nő.....

-Ne is mond tovább.-szakítottam félbe- Rendben, de ezt többet nem játszhatod el velem, a péntek a te napod, tudod jól. Intézd máskor a nőügyeidet.

-Kösz tesó. De most lekel tennem..- Közben hallottam hogy azt mondja valakinek a háttérben hogy 1 perc, az a valaki meg erre elkezdett morogni.-

-Jó, szia. Hallom elfoglalt vagy.- Mondtam, mire megint felnevetett.- És letettem.

Gyorsan felkeltem, és szóltam Olíviának, Isa dadájának hogy készítse össze Isát gyorsan, mert ma én viszem el és sietek mert még dolgom van.

Isa sulija 1 órára van tőlünk így sietnünk kellet. Gyorsan beszálltunk és már indultunk is. 8:56-ra értünk oda, az óvónő már ott várta Isát, így gyorsan elköszöntem tőle és mentem az irodába.

Pont ilyenkor kell Matteonak is felrúgnia a menetrendemet, mikor tudja milyen fontos üzletkötés van a terítéken. Úgy döntöttem vagy így vagy úgy de megszabadulok az egyik rivális családtól, túl nagy lett a hatalmuk, aminél már csak az arcuk nagyobb. Azt hiszik baszakodhatnak velem. Hogy van esélyük engem legyőzni. Hogy beleköphetnek a levesembe. Nem bírják felfogni hogy attól hogy Palermo a központom, hogy ott élek, attól még egész Szicília az enyém. Ha hugyozni akarnak arra is tőlem kell engedélyt kérniük.

Mikor kiakartam szállni az autóból akkor láttam meg a hátsó ülésen Isa maciját ,amit a nagy kapkodásban ottfelejtett. Tudtam hogy elkel vinnem neki, hisz anélkül nem tudd létezni, ez a plüss volt anya utolsó ajándéka amit neki vett. Azóta mindig nála van. Így hát megfordultam és elindultam vissza.

Mire odaértem már majdnem 11 volt. Bementem a portán és elmondtam miért jöttem, azt mondták már éppen hívni akartak, mert Isa nem hagyja abba a sírást. A teremben van az egyik segítővel, a többiek pedig az udvaron vannak. Megkérdezték hogy oda vezessenek e, de tudtam hol van a terme, így egyedül indultam el oda.

Mikor odaértem nevetést hallottam, hirtelen azt hittem képzelődök. Vagy hogy rossz teremhez jöttem, megnéztem a kiírást a teremajtón, de nem, ez az , ez az ő osztálya. Hirtelen megint meghallottam a nevetést, így hát lassan kinyitottam az ajtót...