A sᴢᴇʀᴇʟᴍᴇs ɪᴅőᴜᴛᴀᴢᴏ́ - ᴀᴢ ɪᴅő sᴏᴅʀᴀ́sᴀ́ʙᴀɴ

𝐄𝐥𝐬𝐨̈𝐭𝐞́𝐭𝐞𝐝𝐞𝐭𝐭 𝐥𝐞́𝐥𝐞𝐤

𝚃𝚘𝚗𝚢 𝙷𝚘𝚕𝚖𝚎𝚜

A kezembe fogtam Damian-t, aki továbbra is keservesen sírt, hiszen megijedt a zuhanástól és hatalmas zajtól, nézegettem az arcát és a kezeit, nem akartam, hogy akár egy karcolás is legyen rajta, mert abba belehalnék lelkileg.

A kezemet a fejemhez tettem, éreztem, hogy a homlokom csupa vér és az orrom szintén, a szám pedig felszakadt. A kocsihoz léptem és figyeltem, hogy Emily mikor tér magához.

Akármennyit is veszekedtünk, nem akartam elveszíteni, Emily sérülései súlyosabbak voltak, hiszen a műszerfalba vágta a fejét, amikor az árokba zuhantunk, féltem, hogy nem éli túl a balesetet.

Magamat hibáztattam, amiért ilyen fájdalmat okoztam Damian-nek és Emily-nek, hiszen ha nem erőszakoskodom Emily-vel ez nem történik meg.

Az út szélére álltam Damian-el a kezembe és vártam, hogy egy kocsi álljon meg, hogy segítséget kérjek, hiszen Emily még mindig eszméletlenül feküdt az összetört autóban, akárhány autó ment el az úton, senki nem állt meg.

- Rohadjatok meg! Ilyen világot élünk ahol egy baleset mellett elmennek az emberek - kiabáltam egy autós után idegesen miközben Damian-t magamhoz öleltem.

Visszamentem a kocsihoz és újra megnéztem Emily-t, de még mindig ugyan úgy feküdt. Kezdtem pánikba esni, Damian-el a kezembe pedig nem tudtam őt kivenni az összeroncsolt járműből.

- Segíthetünk? - állt meg egy autó az út szélén.

- Jól jönne - kiabáltam a házaspárnak, akik megálltak.

A férfi azonnal rohant és elvette Damian-t a kezemből, minden erőmmel leszakítottam a kocsi ajtót, és Emily-t a karjaimba vettem, ezután pedig az letettem a fűbe, levettem a kabátomat és a háta alá tettem közben próbáltam ébreszteni őt, de semmire nem reagált.

- Valaki hívjon már egy kurva mentőt! - ordítottam a két idegennek, akik ijedten nézték, ahogy próbálom Emily-t éleszteni.

- Itt egy fülke az útszélétől nem messze - szólt a középkorú nő.

- Akkor menjen már! - üvöltöttem kétségbeesve, mire a hölgy gyors léptekkel elindult a fülkéhez.

- Emily, ébredj, kérlek - mondtam ijedten.

- Meg próbálok segíteni - szólt a férfi és visszaadta a kezembe Damian-t, aki lassan abba hagyta a sírást és a szemét törölgette.

- Nem lesz semmi baj - szorítottam magamhoz miközben a fejére egy puszit adtam, ő pedig átkarolta a nyakamat.

- A mentő és a rendőrség és hamarosan megérkezik - rohant vissza a nő ijedt tekintettel.

- A felesége? - tette karba a kezét.

- Nem - vágtam rá idegesen, miközben az figyeltem mikor érkeznek meg a mentők, hiszen a férfinak sem sikerült újra élesztenie Emily-t.

A távolból hallottam a mentők szirénázását, egy kicsit meg nyugodtam, hiszen most már jó kezekben van Emily.
Damian-nek meg hála az égnek semmi baja azon kívül, hogy megijedt.

- Hol van anya? - kérdezte könnyes szemekkel Damian.

- Nem tudom, de jobb, ha ezt nem látja - mondtam halkan.

- Ma reggel pedig láttam, hogy úton van - szegezte lefelé a tekintetét.

- Most az egyszer tévedtél, kisfiam - öleltem magamhoz.

- Nem, soha nem tévedek - vágta rá dacosan.

A mentősök azonnal hordágyra fektették Emily-t a nyakára pedig egy merevítőt tettek, a szememből a könny kicsordult, hiszen az én hibám az egész, ami történt. A rendőr a kocsihoz indult és felmérte a kárt, kezét a szájához szegezte és ijedt tekintettel nézte az autót, az egyik oda lépett hozzám.