Királyi vér

Octavia kom Skaikru

Pár hónappal később...

Az elmúlt pár hónap nem szólt másról, mint a rengeteg kiképzésről és mellette a boldogságról. Connor szerint Michaellel undorítóan romantikusak vagyunk, pedig esküszöm, társaságban megpróbálunk kulturáltan viselkedni, de nem tehetünk arról, hogy az arcunkra van írva a földöntúli boldogság. Igaz valamiért, amikor Mark is közöttünk van, Michael visszafogja magát és óvatossá vállik. Szerintem tart attól, hogy Mark mit mondhat apának. Pedig nincs mitől tartania, Mark nagyon jó fej pasi, noha minden nap szétrúgja a seggem, de jókat lehet vele beszélgetni. Minden témáról van valami véleménye, és gyakran az az érzésem, hogy úgy törődik, velem mintha a lánya lennék. Voltaképpen valamilyen szinten tényleg az ő gyereke vagyok, ő nevelt belőlem egy élő fegyvert. Ha hasonlítanom kellett volna magam valakihez, akkor én lettem volna Octavia kom Skaikru. A mai napon pedig ténylegesen magamra öltöm ezt a szerepet, én leszek a titokzatos ismeretlen lány, aki elcsavarta Michael fejét. Senki nem fogja tudni, hogy én vagyok Marcus lánya, csak azok, akik eleve a kastélyban laknak. Michael le akarta fújni az idei Halloweeni bulit, de Nina rávilágította, hogy gyanús lenne, ha megszakítanánk a hagyományt, így a bál meglesz tartva szigorú védelmi intézkedések alatt. Ez azért kell, hogy ne szivárogjon ki, hogy én itt tartózkodok a kastélyban, igazából apát az is meglepte, hogy a vámpírok tudomást szereztek a létezésemről. Nem csodálom, ha nem érted, én se nagyon nyugi. Összefoglalva eleinte senki nem tudott rólam, aztán elterjedt a pletyka a természetfelettiek közt, hogy Marcusnak van egy zabigyereke és ez miatt közellenség lettem, leginkább a farkasok számára. Ez elvileg a vének fülébe is eljutott, de ők úgy tudják én bent égtem a házba Robiékkal együtt, így miattuk egy ideig nem fáj a fejünk. Valamiért az ellenség nem volt ennyire hiszékeny.

- Aggódsz – morogta Nina, aki épp a hajamat fonta be.

- Nem, nem aggódok, csak próbálom kibogozni a szálakat, olyan zavaros az egész.

- Te akartál tudni róla, hogy mi van a háttérben.

- Tudom... ti, hogy tudtok kiigazodni ezen az egészen?

- Az évek meg a rutin – vágta rá kuncogva. – Fordulj, felém elkezdem a sminkedet.

- Biztos meg tudod csinálni?

- Nálam nincs olyan, hogy lehetetlen. Igazából vágjalak meg, vagy elég, ha felfestem a sebeket?

- Az utóbbi megfelel.

- Michael szerint be kéne fújni téged egy adag vámpírparfümmel, hogy teljesen el legyen fedve az emberi mivoltod.

- Ja, nekem is mondott valamit. Tényleg létezik vámpírparfüm?

- Létezik – bólogatott. – De szerintem, ha átkapcsolsz vámpír üzemmódra, akkor nem kell aggódnunk.

- Kissé ideges vagyok. Ismeretlen vámpírok, akkor árnyvadászok. Mit teszek, ha rám köszön Jace Herondale?

- Visszaköszönsz?

- Mondani könnyű – csóváltam meg a fejem. – Jace egy igazi főnyeremény – sóhajtottam álmodozva.

- De ő nem nagyon van kibékülve a vámpírokkal – jegyezte meg. – Meg az se biztos, hogy itt lesz.

- Tavaly itt volt?

- Nem nagyon figyeltem. De neked nem Michaelről kéne álmodoznod?

- Nem. Róla nem kell álmodozni, mert ő valóságos! – jelentettem ki. – De ettől függetlenül szoktam dolgokról fantáziálgatni.