Do you love me? ( Noah Schnapp ff.)

2.

Este 6-kor szólt anyum, hogy menjek le vacsorázni.
- Itt a nagy alkalom.- gondoltam, és már szaladtam is a konyhába. Leültem a helyemre, és elég feszültnek tűnhettem, mert apa megkérdezte mi a baj. Erre mindenki rámnézett. Mondtam, hogy semmi, de nem nagyon akartak hinni nekem.
- Hát... az van, hogy ma mondta Sára, hogy Stranger things közönségtalálkozó lesz Budapesten, és el szeretnék menni, csak nem tudtam hogyan mondjam el.- sóhajtottam.
- Figyelj kicsim! Tudod jól, hogy mi a véleményünk arról a sorozatról.- mondta anya, mire némán bólintottam, ő pedig folytatta: -De látom, hogy nagyon el szeretnél menni, szóval elengedlek, de csak ha Sárát is elengedik, és végig vele leszel.
- Persze, vele leszek egész végig. Köszönöm.- öleltem meg boldogan a szüleimet. Vacsora után felmentem a szobámba, és írtam Sárának, hogy engem elengedtek, és hogy vele mi van. Utána pedig nekiálltam tanulni, hogy azért így nyolcadik év vége felé ne kapjak olyan rossz jegyeket. Főleg, miután felvettek abba a gimibe, amibe nagyon régóta szeretnék menni. Pont végeztem, mikor láttam, hogy Sára írt. Szerencsére őt is elengedték, úgyhogy együtt megyünk majd. Még egy kicsit dumáltunk, aztán elmentem fürdeni, elvégeztem az esti rutinomat, és visszamentem a szobámba. Leültem az ágyamra, és bedugtam a fülesemet. Nem tudom miért, de én csak úgy tudok elaludni, ha előtte zenét hallgatok, közben meg Noahról ábrándozok. Nagyon örültem, hogy elengedtek, mert most végre találkozhatok életem szerelmével. Igaz, hogy csak egyszeri alkalom lesz, de akkor is. Nagyon várom már! Így aludtam el, majd másnap reggel szokásosan egy idegesítő hangra ébredtem.