Antai-Kelemen Eliza a Szent Johannában-(Cortez húga)

11.

Így ültünk 3-an a sulitól pár méterre be csöngetes után, én Ricsi előtt még mindig a karjaiban zokogva, Cortez pedig... Cortezen látszott, hogy most nagyon ideges...

-Lizi, menjünk el kajálni. -szólalt meg a bátyám ezzel megtörve a percek óta tartó csendet.
-Kicsit sem néznének minket hülyének igaz? Három gimis gyerek akik fél 9-kor ahelyett, hogy iskolába lennének tömik az arcukat? -mondtam és ki fújtam az orrom.
-Gyertek hozzánk. Most nincs otthon senki. -mondta Ricsi és próbált felkelni de én még mindig félig rajta félig előtte a földön ültem.
-Nem akarok sehova se menni. Itt akarok maradni! -mondtam újra elkezdve a sírást.
-Lizi, ne sírj kérlek, hagyd a hülye öcsémet. -simogatta meg a hajam Ricsi.
-Na Cortez nincs más választásunk, fogd meg a lábát! -mondta Ricsi a bátyámnak, aki tette is amit kértek tőle.
-Tegyetek le!! -kiabáltam nevetve.
-Tegyetek le ti barmok!!! -végre lettetek.
-Hülye állatok. -jelentettem ki sértődötten.

-Menjünk akkor. -mondta Ricsi.
-Valaki vegyen fel a hátára. -jelentettem ki.
-Nem! -mondták egyszerre.
-De fiúk! -csukott el a hangom és könnybe lábadt a szemem.
-Fél úton átadom. -szólt a bátyám a legjobb haverjának. Szóval felvett és tényleg fél úton át adott Ricsinek.

-Kerüljetek beljebb! -invitált be a házukba Ricsi.
-Richárd? -kérdezte egy női hang a konyha felől.
-Ohh bakker. -suttogta maga előtt Ricsi. - Szia anyu! -sétált be a konyhába, mi pedig a bátyámmal utána.
-Csókolom. -köszöntünk mindketten egyszerre Cortezzel.
-Mit kerestek itt? Ugye nem csináltatok semmi bajt? Mondjátok hogy nincs bajotok. -kezdett el egyre rosszabbakra gondolni Klára(asszem így hívják, de nem emlékszem pontosan valaki javítson ki ha nem).
-Nem semmi baj.... -kezdte Ricsi szépíteni de közbe vágtam.
-Az az igazság, hogy a suli előtt sírva össze estem mert láttam egy olyan dolgot amire nem voltam felkeszülve, és a srácok meg vígasztaltak, de már elkestünk az első óráról, úgyhogy eljöttünk. -fejeztem be a mondókám és figyeltem Ricsi anyukája reakcióját.
-Hát.... Értem.... Remélem nincs nagy baj. -nézett rám. -Nyugodtan érezzétek magatokat otthon ahogy szoktátok és ha bármi kellene itt vagyok lent, de 11-re mennem kell dolgozni tehát akkor majd hárman lesztek itthon.
-Köszönjük szépen. -mondtam Cortezzel egyszerre.
-Gyertek fel a szobámba. -hívott fel az emeletre Ricsi.

-Olyan menő szobád van. -mondtam neki mikor beértünk.
-Köszi. -dobta le magát a kétszemélyes kanapélyára.
-C, játszunk valamit? -biccentett a 2 gitár felé. Egy akusztikus gitár és egy elektromos gitár felé.
-Persze! -ment bele a bátyám rögtön.
-Liz? -szólt Ricsi hozzám.
-Most csak hallgatnám. -mondtam és tényleg így gondoltam nem akartam énekelni mert féltem közben elsírom magam.

Miután intenzíven játszottak 1,5 órát, amit rettentően élveztem, mert tudtam gondolkodni, leültek mellém az ágyra.
-Köszönöm. -jelentettem ki csak úgy.
-Mi van? -kérdezett vissza a bátyám mert nem értette mit beszélek.
-Köszönöm, hogy most itt vagytok velem és, hogy nem hagytatok ott az út szélén.
-Ne viccelj már, Liz. A két bátyád soha nem fog cserben hagyni.

A két bátyám......

Folytatá következik......