Rivals' love - Kageyama Tobio x reader [Befejezett]

20.rész

Minden egyes pillanatban, mikor az ajtóra pillantok, két ellentétes érzelem kavarog bennem. Öröm és félelem. Örülök, hogy láthatom és vele lehetek, valamint félek ettől az egésztől. Már azt sem tudom, mi a jó és mi a rossz döntés.

-Szia [Név]- hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül, ami sikeresen kizökkentett a gondolataimból. Ekkor vettem észre, hogy időközben az ajtóhoz értem. Lassan megfordultam, hogy az előttem lévő műanyag ajtó helyett az engem üdvözlőt láthassam.

-Szia- mosolyogtam rá az előttem vigyorgó Hinata-ra, majd a szemem megakadt a mellette állón és gyorsan javítottam az előző kijelentésemen- Sziasztok.

-Szia- köszönt ő is, miközben fejét oldalra fordítva kezdte el nézni az épület oldalát.

-Sa- Oh! Kenma! - vette észre a lenőtt hajú barátomat Hinata, így félbehagyta azt amit elkezdett, majd engem kikerülve oda sétált a fiúhoz.

-Akkor áll még a ma délután?- kérdezte Kageyama. A fiúra néztem, azonban ő kék szemeivel az arcomat azugerálta, ezért villám sebességgel kaptam el róla a tekintetem, majd a földet, illetve a cipőm, kicsit poros elejét kezdtem el nézni.

-Igen- adtam meg egyszerű válaszom, miközben szemem sarkából felnéztem rá, a válaszára várva.

-Akkor jó-mosolygott rám, ami nem mindennapi. Ritkán látni tőle hasonló dolgokat- Megyek segítek a többieknek felállítani a hálót-nézett át a vállam felett,  majd egyszer csak egy nagy puffanást hallottunk meg, amire kissé megugrottam. Ijedten fordultam a hang irányába, hogy mégis mi lehetett ez. Az egyik Dateko-s fiút pillantottam meg, nekem hátat fordítva, majd az ablakról visszapattanó sárga és kék csíkos labdát leesni.

Ezek meg már megint mit csinálnak?- gondoltam magamban, a szemöldököm ráncolva. Inkább hagyva a témát, fordultam vissza a fiúhoz, viszont mire visszafordultam, addigra ő már besétált a terembe. Így inkább követve a példáját, én is a helyiség felé kezdtem el lépkedni, majd leültem az első padra, amit megláttam.

Ma lesznek az utolsó mérkőzések. A többségen látni, hogy maradnának, viszont vannak akik már mennének haza pihenni. Nem csodálom. Nem volt egy egyszerű hetük, ahhoz képest, hogy most szünetük lenne. Ha nem vállaltam volna el ezt, akkor talán én is otthon gépezhettem volna egész héten és még korán kelnem sem kellett volna. De megérte ezeket bevállalni, hisz új barátokra tehettem szert. Beleértve a fekete hajú tejfüggőt is, aki most is épp Hinata-val veszekedik a szertár előtt valami butaságon.

Amint felállították a hálót és bemelegítettek, már meg is kezdték az utolsó napi edzéseket. Először gyakorolták a szervákat, majd a leütéseket, és a block-okat is. Ezután volt egy kis verseny is így a végére.

A versenyek szorosak voltak, mindenkinek meglátszott az egész heti kemény munkája. Most nem három sett-et játszottak, csak kettőt, a kevés időre hivatkozva. Minden csapat játszott mindegyik csapat ellen és az a csapat nyert, amelyik a legtöbb meccset nyerte. Ukai-senseiei és Nekomata-sensei voltak a bírák, én és a többi menedzser pedig a korábban kapott papírlapon tartottuk számon a pontokat és a győzelmeket. A többi edző, illetve tanár meg a tanáriban foglalták el magukat valamivel. Sajnos benne minket nem avattak be. Aztán kitudja, lehet ott alszanak vagy valami, amíg mi itt dolgoznunk. Bár ezt a vonal húzogatást sem lehet munkának nevezni. Inkább a fiúk azok akikről ellehet mondani, hogy dolgoznak.

Mikor vége lett átadtuk a bíráknak a papírlapot, amikre az eredmények voltak írva. Az idősebb ránézett, majd visszaadta nekem, hogy vigyem be a tanáriba. Elvettem tőle a lapot, majd összeráncolt szemöldökkel visszanéztem rá, hogy komolyan gondolja-e, viszont ő ekkor már rég visszafordult Ukai-senseihez beszélgetni. Nagyot sóhajtva engedtem le magam mellé a kezem, a lappal együtt, majd elindultam a tanári felé.