A démoni szerelem 2.évad

8.rész

Lily szemszög:

Természetesen, hogy hagytam a dolgot. Nem akartam a lelkemet összevérezni azzal, hogy hagyom meghalni szegényt. Így nem tehetem mást, mint elfogadtam. Tudtam ebből még nagy patália lesz Rui részéről és már előre féltem kicsit.
De ezt most tegyük félre. A kérdés az mégis hol a pokolban vagyok és miért. Noha egyik részem pontosan tudta, hogy Rui miatt még pedig azért, mert én vagyok az egyetlen olyan pont az életében, amit félt elveszíteni. Ehhez hozzátársul a kialakuló helyzet is, miszerint éppen háború van készülőben, mint egy 16.századi korban. Kérdéseimre a választ Kuro tudja, aki éppen ezer hálát rebbeg, amiért nem engedem meghalni.
-....annyira köszönöm, Lily-sama. Életemet is oda adnám érted. Tényleg!- folytatja a köszönöm sorozatot majd félbe szakítom.
- Kibízott meg, hogy ide hozz?- kérdeztem felé fordulva, mert eddig oldalasan álltam.
- Lily-sama én....- láttam az arcán a nagy vívodást mégis mit mondjon. De ha tényleg komolyan mondta, hogy engem akar szolgálni ám legyen.
- Azt mondtad engem akarsz szolgálni, hát akkor legyél őszinte velem cserébe a bizalmamat kapod meg. Egyezzünk meg, hogy nem lesznek titkaink egymás előtt. Ez egy korrekt ajánlat.- tudom, hogy kihasználom a helyzetet, de nem tudok mit csinálni. Amint meg tudom mi is van készülőben megyek Ruihoz.
- Itsuki-san küldött, hogy raboljalak el majd hozzalak a város gyártelepére. Utasításba kaptam, hogy addig kínozzalak, ameddig érdemleges információkat kapok meg Rui tervéről. Ha ez megtörtént öljelek meg. - mondta búbánatosan. Nem hibáztatom hisz parancsot kapot. Viszont másképpen alakultak a dolgok. Bátran rámosolyogtam és megérintetem a vállát.
- Semmi baj, köszönöm.- tényleg így is gondoltam. - Viszont most ki kell jutnunk. Haza kell mennünk és beszámolni.- néztem körbe, hogyan tudnánk kimenni innen.
- Én is?- mutatott magára Kuro. Édesnek találtam a hova tarozás érzését, ami most kezd fejlődni neki.
- Igen Kuro, te is velem jössz. Csak vigyél ki.
- Rendben. Akkor indulás.- indult meg az ajtó felé én meg szólni akartam, hogy az zárva, mire egy kulcsot vett elő és kinyitotta. Aztán leesett, hogy ő zárt be ide még jó, hogy van kulcsa. Én idióta.
Egy romos folyosón haladtunk tovább teli törmelék marádványokkal és különböző firkákkal a falon. Betört ablakok tisztán jelezték, hogy már réges régen lepukkant hely. Kifele nézve szikrázóan sütött a nap és a madarak csicsergése behallatszodot az épületbe. Kuro néhol hátra pillantott biztos egybe vagyok-e még míg én csak bámultam kifele. Mélyet sóhajtottam talán túl mélyen is, mert Kuro felém kapta a fejét egyből.
- Gond van Lily-sama? - nézet vissza előre.
- Nem tudom. Olyan bonyolult az egész. Sose lesz vége igaz?- elmélkedtem a helyzeten. Költői kérdés volt mégis választ kaptam:
- Az attól függ, hogy fogj fel Lily-sama. Mindig van jobb és rosszabb helyzet viszont te döntöd el mit látsz meg elöszőr. Ez a félig üres vagy félig teli a pohár. Vajon melyik lehet?- tátott szájjal hallgatam Kuro mondandóját. Nem hittem volna ilyen látásmódja lehet az életet illetően. Pedig nem volt könnyű neki. - A lényeg, hogy reményen.
Reménykedtem. Talán már túlságosan is. Mindenél jobban vágytam arra, hogy vége legyen ennek az egésznek, noha tudom az nem most lesz.
Kiértünk egy főútra, ahonnan már csak egyenesen kell menni a városba. Kuroval nem beszélgettünk többet, mindenki el volt a maga gondolataiba és nem szándékoztuk a másikat kizökkenteni belőle.
Lassan ott vagyunk Rui.

Rui-szemszög:

Elindultam a városból kifele egy tisztás felé. Sokkal jobb a levegő, mint abban a méreg városban.
Ahogy sétáltam összevettetem az összes információt, amit csak tudtam és elrendeztem őket.

1, van egy fél testvérem.
2, apám eltitkolta, viszont Asato tud róla, akkor lehetetlen, hogy Itsuki ne szerzet róla tudomást. A kérdés: ki tudja még?
3, Azuma, Lilyt elrabolják valószínű egy alakváltó lehetett pont, mint a fél....

Lehet, hogy Lilyt ő rabolta el?
Bassza meg...

Ahogy zakatolt az agyam két embert pillantottam meg. Egy fiút és egy lányt. A lány járásán lehetett látni, hogy már régóta úton vannak és már csak vonszolja magát. De nagyon ismerős ez az illat. A szívemnek túl kedves illat. És csak egyetlen ember van, akinek ilyen illata van.