A Hírnév Karjai Között

A vihar

Texas. A kedvenc helyem. Mindig otthon éreztem magam itt bár ritkán volt alkalmam ide jönni de amikor mégis azt imádtam. A szálloda ugyan olyan szép volt és én azonnal otthonosabban éreztem magam.

Letettem a cuccaim és mosolyogva körül néztem.
-Imádom-mondtam inkább csak magamnak mire Camz elmosolyodott.
-És a kaja sem rossz-mondta mire bólintva felnevettem.
-Kár hogy nincs időn körülnézni-szomorodott el Mila mire megveregettem a vállát.
-Most nincs de késöbb lesz!-jelentettem ki mire azonnal felvidult.

Egészen estig beszélgettünk. WW gyanús tekintetekkel vizslatott engem mikor eleresztettem egy egy ásítást de én próbáltam kiküszöbölni azokat. Úgy döntöttem ma alszok.
-Remélem tényleg alszol!-mondta a testőr. Lehet véletlenül hangosan gondolkodtam. Na mindegy.

Este fél 10 körül már mindenki elfoglalta a helyét. A szobák ugyan olyanok voltak. Egy helyiségbe két ember volt. Beléptem a szobába de mikor megláttam az ágyban fekvő Laurent inkább a kanapét választottam volna.
-Én se így terveztem-mondta a lány de én nem szóltam semmit csak befeküdtem mellé. Nem szóltunk egymáshoz egész éjjel.

Lauren hallkan szuszogott mellettem én pedig őt figyeltem. A szempillája néha megremegett. Békés volt. Olyan aki nem bántana senkit és nem játszadozna mások érzéseivel.

Fogalmam sincs mennyi időre hunytam le a szemem mikor is felébredtem arra hogy dörög az ég. Tini korom óta gyűlöltem a viharokat akár kicsi akár nagy...és ez most pont nagy volt. Villámlott és dörgött. Az eső úgy kopogott az ablakon hogy azt hittem betöri azt. Szívem felgyorsult. Gyorsan felültem az ágyon. Körbenéztem. Lauren ott volt mellettem mégis távolinak tűnt. Túl távolinak.

Kiballagtam az előtérbe és csak bámultam az ablakból a vihar tombolását. A hideg futkosott a hátamon mikor becsapott egy-egy villám a semmiből.
-Tess?-összerezzentem majd szinte hátra pattantam. Egy sötét kócos hajú lány áldogált elöttem fekete pólóba és rövidnadrágba.
-Miért vagy fent ilyenkor?-kérdeztem
-Ezt én kérdezhetném. Felkeltem mikor bezártad magad után az ajtót-Lauren közelebb sétált-Mi a baj?-kérdezte hallkan
-Semmi. Csak felkeltem és kijöttem inni-válaszoltam. Loló körbenézett minthacsak a pohár vizet kutatná.
-És az igazság?-kérdezte mellém lépve
-Az amit mondtam-ebben a pillanatban becsapott egy újjabb villám én pedig összerezzentem

Lauren szeme úgy csillant meg mint tó felületén a nap. Míg én az eget ő engem figyelt és pár másodperc múlva megszólalt.
-Nem lenne egyszerűbb bevallanod hogy nem bírod a viharokat?-hangja nem volt gúnyos inkább gyengéd. Hallkan felhorkantam.
-Rossz emberismerő vagy mondták már?-elléptem mellőle és a csaphoz sétáltam. Töltöttem egy pohár vizet és inni kezdtem.
-Ohh tényleg?-kérdezett vissza a lány.
-Igen!-letettem a poharat a pultra-most pedig megyek aludni-indultam a háló irányába Lauren pedig követett engem.

Befeküdtünk egymás mellé. Éreztem a lány illatát és átkoztam a szállodákat amiért olyan kevés két ágyas szobát alakítanak ki. A plafont bámultam. Dörgött az ég mintha az Isten háborúzna a fellegekben. Összerezzentem és mély levegőt vettem.

Ebben a percben egy kéz fonósott a kezemre átkulcsolva ujjaimat. A bőre puha volt és meleg. Nem húzódtam el. Abban a pillanatban Lauren jelenléte volt a legbiztonságosabb. Nem néztem rá. Felesleges volt. Ujjaival az én kezemet simogatta engem pedig hol nyugtatott hol pedig rázott a hideg. Így aludtunk el.

Reggel a karjaiban ébredtem. A fejem a karján volt a másik keze pedig az oldalamon. Egymással szemben voltunk így láthattam a reggeli arcát. Csak néztem őt kövé dermedve. A lány aki miatt felbolydult az életem. Felemeltem a kezem hogy végigsimítsam az arcát de az utolsó pillanatban megfékeztem a kezem de ott tartottam közel az arcához.

Olyan hirtelen történt minden. Lauren kinyitotta a szemeit megemelte kezét elkapta a csuklóm és az ágynak szorított. Áttete a lábát rajtam és ráült a csípőmre
-Jóreggelt-nézett a szemembe
-Szállj le rólam!-mondtam mire a lány közelebb hajolt. Az ajkai súrolták az ajkaimat. Elmosolyodott majd a nyakamhoz hajolt és elkezte azt csókoljatni.
Megfeszült a testem és akaratlanul is felmordultam.
-Csak állíts le-mondta a lány majd benyúlt a pólóm alá és elkezdte a hasam csókolgatni.
-Lauren...-hangom remegett s mintha teljesen lebénultam volna. Végighúzta a kezét az oldalamon egészen a nadrágomig.
-Hagyd...a-abba-nyögtem mikor a lány ismét felém hajolt.
-Tudom hogy akarod-tekintete vad volt ritkán láttam ilyennek.
-Lauren...-ez volt az egyetlen amit ki bírtam mondani
-Egyém leszel Tessa. Hisz már az álmaidban is benne vagyok!-mondta.

Felültem az ágyon. Csak egy álom volt de nagyon valósághű. A szivem úgy vert mint egy Maraton után. Felöltöztem majd kisétáltam hogy igyak egy kávét.
-Jóreggelt-köszöntem mindenkinek majd töltöttem magamnak a fekete löttyből.

*Lauren

-Jóreggelt mit álmodtál?-kérdeztem mosolyogva. Tessa értetlenül tekintett rám de láttam ahogy az újjaival kezd el játszani mint mindig amikor ideges.
-Semmit-válaszolt röviden
-Tényleg? Csak mert azt a semmit jó érzés lehetett álmodni-jelentem ki közelebb lépve hozzá hogy csak ő hallja a szavaim.-Csak mert úgy nyögtél mint aki éppen...-elharaptam a mondat végét de ez is elég volt ahoz hogy Tessa teljesen elvörösödjön-Pedig csak a kezed fogtam-kacsintok rá mire leteszi a bögrét a kezéből és az ajkába harap. Jól indult ez a nap és én igy is akartam folytatni.