Szomszédok voltunk... | Befejezett | [18+]

6. fejezet

Andy zsebre dugott kézzel baktatott a meleg negyedben. Nem nézett semerre, csak ment, egyenesen előre, a földet bámulva. Tengernyi jó pasi vette körül, de ő észre sem vette őket. Hisz most csakis egyetlen egyre tudott gondolni.

Will... Mit tett vele? Hogy engedhette, hogy az megtörténjen közöttük? Na jó, részeg volt, de ez nem lehet mentség. Andy egyszerűen nem tudta mit kellene tennie. Csak egy valamiben volt biztos: nem mer Will szeme elé kerülni. Bár a férfi egy üzenetben kérte Andyt, hogy keresse fel – még a telefonszámát is megadta! – de Andy képtelen volt erre.

Egy hét... Ez alatt az egy hét alatt korán indult dolgozni, és késő este ment haza, hogy biztosan ne fusson össze Willel. Szó szerint csak aludni járt a lakásába, pedig most nem is volt krízis helyzet a munkahelyén. Olyan béna. Ha igazi férfi lenne, akkor a másik elé állna, és őszintén elmondana neki mindent, vállalva a visszautasítást, megaláztatást. Sőt mindezt büszkén kéne vállalnia. Milyen meleg, ha nem mer kiállni és felvállalni önmagát? De ha mindezt megteszi, akkor biztos, hogy elveszíti Will-t, és a fiát, Samet. Hisz már csak az, amit tett, elég ok arra, hogy kikergessék a házból. Nem is érdemelné meg, hogy szóba álljanak vele. De akkor Will mégis miért várja, hogy keresse? Mit akar tőle? Willnek biztosan józannak kellett lennie, amikor az megtörtént. Nagy a valószínűsége, hogy el akarja őt küldeni a francba. Vagy még durvább helyre. Andy úgy érezte megőrül a magatehetetlenségtől. Kitől kérhetne segítséget? Már Teddyre sem számíthatott, mert barátjának meg volt a saját gondja, Nina személyében. A pincérlányról való álmodozás és szívének meghódítása, lekötötte Ted teljes energiáját. Andy nem is hibáztathatta. Végül is ez lenne a normális. Normális esettben most ő is egy lány után kéne, hogy sírjon. De mivel meleg, legalább egy szintén meleg férfiba kéne belezúgnia. Ő azonban olyan hülye, hogy egy hetero fickóért van oda, akinek ráadásul gyereke van.

A szerencsecsillaga most teljes homályba borult az égen...

Ebben a pillanatban neki gyalogoltak. Vagy ő gyalogolt neki valakinek.

- Aúúúú! Hé te! Jobban is vigyázhat...Ó, te vagy az Andy?!

Andy meglepődve pillantott a nevén szólító alak felé, aki egy nyurga, szőke hajú, barna szemű férfi volt. Búskomor gondolataiból csak lassacskán tört felszínre a másik neve. Martin... Martin Holl. Még akkor találkoztak, mikor Andy először tette be a lábát ezzel a melegekkel túlzsúfolt helyre. Párszor lefeküdtek, igazán komoly kapcsolatnak, de még csak kapcsolatnak sem lehetett nevezni a kettőjük között lévő valamit. Azóta nem nagyon beszéltek, ha néha meglátták egymást, köszöntek és annyi. Andy már nem is értette, mit látott benne.

- Mi újság haver? Úgy lógatod az orrod! Pedig egy ilyen szép estén nem illik az ilyesmi. – Nevetgélt Martin.

- Bocsáss meg Martin, nem akartam neked menni – kért elnézést Andy, mire másik legyintett.

- Ugyan, spongyát rá. De ha már így összejöttünk, gyere és igyál meg velem valamit.

- Köszönöm, de nekem most nincs kedvem inni...

- Ne mááááár! Gyereeeee! Most úgy sincs kivel elütnöm az időt. Gyere, iszunk egyet, elmondod, hogy mi a gond, és ha akarod, utána megvigasztallak, mint a régi szép időkben – kacsintott Martin.

Andy már nyitotta a száját, hogy tiltakozzon, de végül nem tette. Miért is tenné? Egy ital igazán nem árthat. És talán utána... Végig mérte Martint, aki csábosan illegette magát neki. Andy halványan emlékezett a testére, tudta mit rejt a ruha, s ha tényleg a szexnél lyukadnának ki az est végén, akkor nem lenne oka panaszra.