Szomszédok voltunk... | Befejezett | [18+]

7. fejezet

Will sóhajtva lépett ki a konyhából, és simán elment volna Nina mellett, ha a lány nem kiált utána.

- Ó, szia! Hát te? – ült le az asztalhoz, ahol a lány épp az ebédjét fogyasztotta. – Azt hittem otthon tanulsz a nyelvvizsgádra. Vigyázz, mert ha Frederick meglát itt, a végén még befog munkára.

Nina csak legyintett.

- Már találkoztunk, és tudod, hogy vajból van a szíve. Igazából csak azért jöttem ide enni, mert ki akartam végre kicsit mozdulni a lakásból, s kivételesen nem a könyvtárba akartam menni.

- És egy bizonyos személyt is látni szerettél volna, igaz? – húzogatta huncutul a szemöldökét Will.

- Nem tudom, miről beszélsz – tetette magát Nina, Will-t azonban nem tudta becsapni.

- Teddy hétvégenként szokott itt ebédelni, de most nincs itt, mert valami csapatépítő túrára ment a szerkesztőséggel, ahol dolgozik.

Nina csalódottan biggyesztette le ajakit.

- Akkor kár volt jönnöm... - motyogta.

- A jövő héten azonban már biztos itt lesz – próbálta vigasztalni Will, de Nina csak a fejét csóválta.

- Már nem is számít. Már nem is olyan lelkes, mint az elején. Szerintem már beleunt a dologba. Igaza volt anyámnak, jobban kellett volna bátorítanom. Mikor fog egy ilyen helyes pasi még egyszer körülöttem legyeskedni? A válasz: Soha. Vénlány maradok. Hogy is van a Bridget Jonesban? Én leszek az Aggszűz.

- Azért nem ilyen vészes a helyzet. Szerintem egész kitartó.

- Áááá, inkább hagyjuk. Mesélj, mi újság veled? Hogy van Sam?

- Sam most otthon van. Andy vigyáz rá.

- Hoppá! Ezek szerint szent a béke? – vigyorgott Nina, Will viszont csak ismét sóhajtott, mire a lány arcáról lehervadt a mosoly. – Vagy még sem. Mi a baj? Nem jól mennek a dolgok köztettek?

- De - válaszolt erőtlenül Will. Mi mást is mondhatott volna? Tényleg jól mentek a dolgok, csak...

- Már voltunk egy csomó randin, ami tök király volt. Hihetetlenül jól érzem magam vele, és Sam is. És Andy tényleg annyira jó pasi, hogy az nem igaz – nyögte és ráborult az asztalra. – De valami még sem stimmel!

- Bocs, Will, de ezt most nem értem. Ha minden annyira jó, akkor mi nem stimmel?

- Emlékszel, amikor elmeséltem, hogy mi történt abban a bárban?

- Persze. Az volt a nagy egymásra találás.

- Na, azóta egymáshoz sem értünk.

Nina el akarta vágni a tányérján lévő húst, de a kijelentés hallatán a keze megcsúszott és a kezében lévő késsel a tálcát karistolta meg.

- Az már lassan egy hónapja volt! – háborgott, mire a körülöttük lévő asztaloknál többen is feléjük fordultak.

- Tudom – válaszolt síri hangon Will. Hogy ne tudta volna?! Hisz ő volt az, aki a saját bőrén megtapasztalta.

Először még el is ment a dolog. Oké, lassítsanak, ismerkedjenek, beszélgessenek. Will szerettet is Andyvel beszélgetni, de már vészesen közeledett egy bizonyos határhoz, amit úgy érezte, hogyha átlépnek, akkor végleg megőrül. Ráadásul még bűntudata is volt, mert gyakran előfordult, hogy amint elbúcsúzott Andytől, bevetette magát a fürdőszobába, és rá gondolva kielégítette magát. Mert már nem bírta, egyszerűen nem bírta visszafogni magát. Az csak hab volt a tortán, hogy mintha Andyt nem is zavarta volna, hogy nincs köztük semmilyen testi érintkezés, egy-két csókot meg a kézen fogva sétálást leszámítva. Férfiból van egyáltalán? Will néha kételkedett.