Fagy és árnyék

IV. A kín

IV. A kín

Naruto nem tudta, mennyi idő telt el azóta, hogy Sasuke utoljára nála járt, és azt mondta, vissza fog jönni, hogy megkínozza, de abban biztos volt, hogy nem kevés. A cellájában nem mozgott ugyan szabadon, hiszen voltak olyan pontok, amelyhez láncai nem értek el. Ilyen volt az ajtó a gombokkal, vagy az asztal a székkel. Azonban elért az apró gyertyáig, amely a sarok beugró vakablakában helyezkedett el, és elért a mosdóig. Néha idézés jelleggel étel és víz jelent meg mellette. És bármennyire is vágyott rá, nem mert belekóstolni. Egészen biztos volt benne, hogy ebben is olyan készítmény van, ami alvásra készteti Kuramát.

A fejében egy idióta ötlet kezdett körvonalat ölteni, ő pedig lassan tolta fel magát az oszlop mentén. Az időérzékét már régen elvesztette, de mivel már ismét kiütötte magát egyszer, biztos volt benne, hogy több óra is eltelt. Fájdalmasan nyögött fel, ahogy lábára akart támaszkodni. Ajkaiba harapott, hogy ne kiáltson fel ismét. Bicegve ügyeskedett el a gyertyáig, majd határozottan fújta el. Kellett pár másodperc, amíg a szeme alkalmazkodott a sötéthez, aztán hasonló kínok között állt vissza az oszlop mellé. Neki vetette hátát, hogy állásban tartsa magát, és várt.

Fogalma sem volt mennyi idő telt el, de nem mert leülni. Kirepedezett kezeit ráfonta a hosszabbra hagyott láncra. Magában gyűjtötte az erőt. Késznek kellett állnia, hiszen Sasuke bármikor visszajöhet, ő pedig a chakrája nélkül, alaposan legyengítve a méreggel nem fogja érzékelni. Csak reménykedett benne, hogy bírni fogja az állást, és nem kell sokat várakoznia.

Fogalma sincs, mióta várt a sötétben, de éppen ismét akarata ellenére álomba merült volna, amikor meghallotta az első zár kattanását. Erőtlenné vált kezei azonnal újra megszorultak a tenyerében tartott láncon, ahogy minden fájdalma ellenére próbálta magát stabilan tartani.

Az ajtó kinyílt, Sasuke szemei pedig zavart ráncba szaladtak a sötétségre. Becsukta maga mögött a fémet, majd sóhajtva csóválta meg a fejét. Végig mérte az oszlopnak dőlt Narutot. A napbarnított kezeket elrejtette meztelen háta, így Sasuke nem láthatta, amint az öklei erősen szorulnak meg a láncon.

- Szeretsz a sötétben várni? – kérdezte unottan, majd megindult a fal mentén.

A gyertyához sétált, miközben az asztalról elvette a doboz gyufát. Naruto addig nem érhetett el láncai miatt, de tudta, hogy Sasuke meg fogja ismét gyújtani. És mikor a másik unottan állt meg a sötétben, a sarokban kialakított vakablak előtt, tudta, hogy eljött az alkalom.

Minden fájdalma ellenére lábára támaszkodott, és a lehető legtöbb erejét összeszedve cselekedett. Sebesen lendült előre, majd láncait megszorítva rávetette magát Sasukére hátulról. Átvetette feje fölött a csörgő fémet, és gondolkozás nélkül a porcelán nyakra feszítette. Sasuke semmilyen reakciót nem mutatott, csupán kezeivel megragadta a láncokat, hogy azok ne feszüljenek teljesen bőrének. Naruto fáradt, elgyengült izmai remegtek az erőfeszítéstől, ahogy a másiknak dőlt hátulról. Meztelen mellkasán érezte a Sasukéből áradó hőt.

Kis ideig gondolkozott azon, hogy a másiknál talán van fegyver, de már az előző alkalommal is látszott egyszerű, fekete öltözetéből, hogy bizonyára mindet kint hagyta. Így aztán csak a láncai voltak, amikkel támadni tudott. Sasuke oldalra fordította fejét, ahogy kezeivel a fémet tartotta távol nyakától, hogy ne fojtsa meg. Naruto arcától alig pár centire volt, és pontosan látta a kék íriszekben az elszántságot, ahogy rá villantak. Naruto dühös volt, és minden erejével küzdött. Ettől pedig féloldalas mosoly jelent meg porcelán ajkain.

- Tényleg azt hiszed, hogy ez beválhat? – jött a rideg kérdés. Naruto szemei csak egy pillanatra kerekedtek el. Hamar fordult a helyzet, amikor Sasuke hirtelen fejelt hátra. Homlokon találta Narutot, amit csak fejpántja hárított, de a szőke így is megtántorodott. Ennyi pedig éppen elég volt. Sasuke kibújt a láncokból, és a másik nyakát megragadva taszította Narutot az oszlophoz. – Nem véletlen szeretem ezt a mérget. Teljesen legyengíti az embert. Teljesen kiszolgáltatott helyzetet okoz. Érzed? – jött az arrogáns hang, ahogy Naruto fejét erősen csapta az oszlopnak nyakánál fogva.