Álompár-𝑆𝑎𝑠𝑢𝑆𝑎𝑘𝑢/BEFEJEZETT

6. fejezet - Vendégségben

Sakura

Milliónyi szivárványszínű buborék vett körül. A hab átbucskázott a kád peremén, ahogy elmerültem a levendula illatú, forró vízben. Befogtam az orrom és hanyatt dőltem, összecsaptak felettem a fodros hullámok. A víz alatt tisztán hallottam a szívem izgatott dübörgését. Égett az arcom, valami feszítette a mellkasom. Egyfolytában csak Rá gondoltam, és nagyon izgultam a mai este miatt.

- Még mindig olyan vagy, mint a kiskacsa – csóválta meg a fejét anyu mosolyogva, mikor meglátta, hogy megint habtengerben úszom, a földön meg kisebb-nagyobb tócsákat hagyok a lubickolással.
- Bocs! – ültem fel bűntudatosan, de ezzel újabb adag loccsant ki a kőre.
- Reménytelen vagy! – nevetett. - Egyébként csak szólni akarok, hogy Naruto keresett. Azt mondta, várjátok meg őt is, hatra itt lesz – tolmácsolta az üzenetet.
- Tényleg nem gond, ha elmegyünk? – kérdeztem újra, mert alig akartam elhinni, hogy a szüleim szó nélkül elengedtek.
- Eddig minden este itthon kuksoltál. Igazából örülünk, hogy végre barátkozol, és kicsit kimozdulsz. Persze megnyugtat, hogy Naruto is elkísér majd, meg ott lesz veled Sasuke. Rendes kölyöknek látszik – simogatta meg a fejem anyu.

Jólesett, hogy a szüleim így állnak hozzá a dolgokhoz, de én borzalmasan nyugtalan voltam. Nehezen szántam rá magam, hogy Karin meghívására igent mondjak, hiszen alig ismertem őt. Végül az győzött meg, hogy Sasukét hétfő óta nem láttam, és valamiért szinte minden pillanatban eszembe jutott az ölelése, amikor az ajtónk előtt úgy magához szorított. Az az igazság, hogy szerettem volna megint vele lenni.

Anyu választotta ki a ruhám, mert nekem valami egyszerű is jó lett volna, de így egy miniben, combközépig érő, vastag, csíkos, harisnyában és fekete topban mentem, aminek az elején egy rózsaszín szív díszelgett. Anya elvei szerint, ha lány vagyok, öltözzek is úgy, ne legyek a szomszédfiú tükörképe, és mindig inkább valami nőiesebbe akart bújtatni, hiába ragaszkodtam volna a kényelmes farmeromhoz.

A nappaliban már vártak rám. Azonnal elpirultam a vendég láttán, és örültem, amiért hallgattam a szülői szóra. Sasuke elismerően futtatta végig rajtam a tekintetét, főleg melltájékon időzött – talán kiszúrta az új push up melltartómat. Mikor elpanaszoltam anyunak, hogy nem vagyok elégedett magammal, úgy gondolta, ez a spéci fehérnemű majd orvosolja a problémámat. Ettől, ha nem is lettem olyan dús idomú, mint a Hyuuga lány, de kicsit valóban jobban éreztem magam, főleg, mert olyan szemekkel méregetett most Sasuke, mint ahogy Naruto szokta Hinatát.

- Hali mindenkinek! – robbant be az emlegetett is. Apámmal lazán lekezelt, Sasukénak egy pacsit dobott, aztán megpörgetett a tengelyem körül, hogy alaposan megszemléljen az új ruhámban. – Jól nézel ki, de nem fogsz így fázni? – pislogott a rövid, fekete szoknyácskára kritikus szemekkel.
- A bátyám elvisz bennünket kocsival, szóval nem kell Sakurának melegebben öltöznie – vetette közbe szárazon Sasuke. Anya ezen a beszóláson valamiért nagyon mosolygott.
- A bátyádat Itachinak hívják, ugye? És ha jól tudom, rendőr – kérdezte apám. Éreztem, hogy kicsit feszült szegény, mert nem nagyon volt még ilyen helyzetben, és nehezen tudta palástolni az irántam való aggódását.
- Igen, az apámmal járőrőznek, bár most a saját autónkkal jön értünk, mert nincs szolgálatban. Ő is ott lesz Karinéknál, és éjfélre hazahoz minket.
- Értem – igazította meg a szemüvegét zavartan apu.
- Nem kell izgulni, minden rendben lesz – tette hozzá Sasuke, hogy megnyugtassa kicsit.

Mikor csöngettek, és Itachi is bemutatkozott a családomnak, mint leendő sofőrünk, már teljesen zavarban voltam, hogy miattam ennyi ember idecsődült. Ha Naruto nem nyomja a kezembe a dzsekimet, lehet, hogy inkább mégis otthon maradtam volna, mert nem szerettem, ha ennyi figyelem hárul rám. A szüleim búcsúzóul megpusziltak, és elindultam végre életem első házibulijába.