Adhatok egy italt? (Bakugou x reader)

5. rész

-Gyere anya, ülj le!- húzta ki az egyik széket Jack a nőszemélynek.
-Köszönöm!- mondta, és a kis táskáját az ölébe vette. -Rádtérve kisasszony!- fordult felém. Itt nagyot nyeltem. Sejtettem, hogy mire kell számítanom.
-Igen?- kérdeztem egy kicsit félve.
-Hogy állsz a szervezéssel? Megvan már a 120 fős vendégsereg? Tudod már, hogy hogyan fog kinézni ez a hely, amikor megérkezik a férjem?- bombázott engem.
-Jesszus anya! Kérlek, hagyjad már! Csak tegnap jött! Ne készítsed ki már most mindennek a legelején!- szólt rá a barna hajú.

[Rosszul esett-e, hogy ilyen hangnemben beszélt velem?... Őszintén, rohadtul nem volt jó!...]

-Jó, elnézést kérek! De azért szögezzünk le valamit!- folytatta.
-Neked {Gúnynév}, én vagy asszonyom, vagy pedig Ms. Reynolds vagyok! Értve drága?
-I-Igen, mindent értek, de az én nevem-
-Remek! Nos, akkor remélem vannak jegyzeteid a parti kapcsán! Nem akarok egy összecsapott munkát látni!- szakított félbe és ezzel a mondattal el is hagyta a társaságunkat. Jack elszörnyűlködve engedett ki egy fáradt sóhajt, miközben az arcát az asztal felé fordította.

-Kérlek, bocsáss meg neki.... Anyám nem igazán kedveli az új alkalmazottakat.....- temette az arcát tenyerébe.
-Édesanyád mindig így viselkedik?
-Csak akkor ilyen, ha egy új dolgozó jön, ahogy már mondtam. Amúgy meg nagyon rendes! Csak egy kis idő kell neki, hogy jobban megismerjen téged és hidd el, máshogyan fog majd hozzád állni! Ugyanez volt, mikor Bakugou idejött! Ha már szóba jött ő...... Mondhatok róla néhány dolgot?- kérdezte.
-Ha nem valami rossz pletyka, ami valójában nem is igaz róla, akkor igen.- vágtam rá gyorsan.
-Na szóval..... A hotel dolgozói közül ő a legfiatalabb a sorban, de egyben a legjobb is! Viszont még az italozásban jeleskedett így eddig!- mondta az utolsó mondatot egy kicsit felém hajolva.

-Két kérdésem lenne!- suttogtam oda neki.
-Igen?
-Az egyik, hogy hogy érted azt, hogy Bakugou a legfiatalabb a hotel dolgozói közül? A másik pedig, hogy miért csak az italozásban jeleskedik ennyire? Volt más munkája is itt a hotelban?- kíváncsiskodtam.
-Na, az első kérdésedre az a válaszom, hogy ez a szőkeség jött a legkésőbb ide a hotelba munkát vállalni. A másodikra pedig az, hogy igen! Több munkája is volt már itt!
-És mik voltak azok?
-Elsőnek testőrként kapott munkát. Egyrészt a fizikai képessége, másrészt a gyors reakcióidője miatt! De sajnos kicsit túl agresszívnek találta anyám, így takarítónak állítottuk be, hogy lefoglalja magát. Viszont efelől a többi dolgozónk panaszt nyújtottak be, ezért már amellett voltunk, hogy kirúgjuk. De apámnak köszönheti, hogy még mindig itt van és hogy pultosként, nagyritkán meg pincérként van besorolva.

-Tényleg? Nahát.... Nekem még nem mesélte...
-Nehezen megnyíló típus. Akiben a legjobban megbízik, néha még annak a személynek is nehezen fejti ki az érzéseit.
-Ezt honnan tudod?
-Onnan, hogy az egyik barátja.... Ha jól emlékszem Kirishima, elmesélte nekem, hogy ő milyen valójában! Gimiben osztálytársak voltak állítólag!
-Oh!.... Őszintén, teljes mértékkel azt hittem, hogy ő testőr vagy valami, mikor elsőnek találkoztunk!
-Hát igen! De lehetne még egy kérdésem?- válaszul bólintottam egyet és közelebb húzódott a fülemhez.

-Miért van ilyen motorolaj szagod?- súgta bele a szokottnál mélyebb hangon, amitől akaratom ellenére is megborzongtam.
-Jujj, bocsi! Öhm... Bakugou elhozott engem motorral, biztos, hogy azért van ilyen szagom!- vágtam rá. Jack erre felnevetett. -Most min nevetsz?
-Kíváncsi voltam, hogy mit fogsz mondani. Mert amikor ránéztem a kamerák felvételeire, láttam, hogy Bakugouval jössz! Ezért is írtam azt a levelet!- magyarázta.
-Akkor simán megtudtál volna várni a bejáratnál, vagy esetleg Katsuki szobájánál!- mondtam meglepetten, de mégis unottan.
-Megírtam, hogy miért nem vártalak meg! De gyere, inkább máshol beszélgessünk...- fogta meg a csuklómat és kivezetett az étkezőből. Furcsállva ezt a tettét kérdeztem, hogy hova akar menni, de rám se hederítve súgott oda valamit az egyik dolgozónak (szőke haja volt és az egyik tincsén egy fekete villám alak volt), majd megint magával vitt egészen a kertig.

-Foglalj helyet, {Neved}!- húzta ki az egyik asztalnál lévő széket. Miközben leültem, kérdő tekintetemet nem változtatva néztem rá, hátha elő tud drukkolni valami magyarázattal.
Jack még mindig nem rám figyelve hívott hozzánk egy pincért, hogy kérjen nekünk egy italt. Megmondtam a fiúnak, hogy nem kérek semmit, de válaszként csak megingatta a fejét és újra odasúgott valamit a pincér fiúnak (tegnap láttam Katsuki mellett a bárban (zöld haja és szeme van, szeplős)), aki abban a pillanatban el is ment tőlünk.
-Jack!!- szóltam neki egy kicsit erélyesebben.
-Igen?- fordult felém egy apró vigyorral az arcán.
-Miért viselkedsz így? Mit suttogsz állandóan az alkalmazottaknak?
-Oh! Csak azért akartam ide kijönni veled, hogy egy kicsit kettesben legyünk!- mondta vállat vonva. Erre felvontam a szemöldökömet.

[Ezzel mégis mire célzol, Jack? Mit akarsz megint tőlem már megint?....]

-{Neved}! Jól vagy?- lengette meg a kezét egy kicsit a fiú. Biztos elbambultam....
-Oh, igen! Minden rendben van! Csak elgondolkoztam....- húztam össze magam. Mire Jack megszólalhatott volna, megjöttek a (felőlem nem kívánt) italok. De nem az előző fiú hozta ezeket....
-Katsuki?- kérdeztem egy kicsit ijedt hangon. Jack is eléggé meglepődött fejet vágott.
-Köszönjük!- mondta, miután a vörös szemű lerakta a frissítőket az asztalra.
Bakugou szúrósan nézett rám...... Pontosabban úgy, mintha azt akarná tőlem kérdezni, hogy ,,Te nem vagy képes rám hallgatni?", vagy valami ilyesmit..... Jack megköszörülte a torkát, ezzel jelezve a szőkének, hogy elmehetne.

Miután Bakugou teljesen eltűnt a szemünk elől, megkóstoltuk az innivalóinkat. Jack egyből lehúzta, de én nem voltam képes meginni. Túl erős volt nekem, így igaz nagyon kellemetlen volt, de köhögni kezdtem....
-Ez micsoda?- kérdeztem a számat takargatva.
-Smirnoff. Talán nem tetszik?- kíváncsiskodott. Egy nagy levegőt véve arrébb toltam a poharat...
-Nem ittam még alkoholt... És ez erős volt, de nagyon!
Jack szerintem jobban meglepődött azon, amit mondtam, mint amikor Bakugou jött ki hozzánk. Teljesen kikerekedtek a szemei.
-Még soha életedben nem ittál ilyet?- válaszként megráztam a fejemet. -Ne haragudj, azt hittem, hogy már fogyasztottál szeszes italt...- mondta kicsit szomorú hangon.
-Talán úgy nézek ki, mint aki minden nap megiszik egy felest?
-Ja, nem! Dehogy! Nem úgy értettem!Csak azt hittem, hogy valamilyen.... mondjuk családi rendezvényen volt egy ilyesmi ital.- mentegetőzött. Megingadtam a fejemet... Ez a fiú kiakar engem nyírni szerintem.... Ekkor hirtelen beugrott valami, amit mondott tegnap nekem Katsuki.

-Most had kérdezősködjek én is!- válaszul bólintott egyet a fiú.
-Bakugou azt mondta nekem, hogy nem kedvelitek egymást..... Mi ennek az oka?
-Eleve a személyiségünk nem fér meg egymás mellett! Mind a ketten ilyen vezéregyéniségek vagyunk, így rengeteg nézet eltéréseink is vannak.- válaszolt egy nagy sóhaj után.
-Aha..... Volt már, hogy jobban összemarakodtatok? Akármin?
-A tegnapi eset volt a legdúrvább. Ha Kirishima nem jön és fog le, akkor biztos, hogy összeverekedtünk volna!

[Okés..... Tényleg vigyáznom kell magamra emellett a két fiú mellett!]

Ezek után elkezdett egy kicsit jobban beszélni magáról. Elmesélte, hogy a szülei valójában nem házasok, csak tervezgetik a jövőben. Ezért is mondta az édesanyja, hogy Ms. Reynoldsnak hívjam..... Utánna azzal folytatta, hogy az apja nemsokára átszeretné adni a stafétát neki, így kicsit ideges. Bevallotta, hogy emiatt is volt berúgva tegnap..... Hát, a stressz bármit tehet veled! Csak ennyit tudok hozzáfűzni!
A végén még azt is hozzátette, hogy Yuriko és Katsuki anyja nem jönnek ki egymással. Szó szerint olyanok, mint a riválisok! Látszik, hogy nem esett messze az alma a fájától!

Egy rövid idő után kezdtem egy kicsit unni magam, amit Jack észre is vett.
-Szeretnél inkább valamit csinálni?- emelte fel az egyik szemöldökét.
-Inkább megyek és körbe nézek. Sétálok egy kicsit!- mondtam és már álltam is fel a helyemről.
-Had menjek veled! Még nem ismered az épületet annyira, hogy egyedül császkálj!
-Szeretek magamtól felfedezni dolgokat! Igaz, kicsinek sokszor nem figyeltem és eltévedtem, de visszaemlékeztem az útra és visszataláltam!- folytattam, intettem neki és indultam is be az épületbe.