Na, igen. Szépen elhittem, hogy majd a fiúk bevesznek engem is. Connor nem bírt magáról levakarni, de Mark és Michael együttes erővel, sikerrel jártak. Lerendeztek annyival, hogy még nem állok készen, de szívesen elhozzák nekem majd a fejét, hogy a szemébe nézhessek, már amennyiben valóban életben van. Így most itt ülök a szobámban és anyu naplóját lapozgatom. Tele voltam kérdésekkel és még anyu naplója sem tudta megválaszolni azokat. A legutolsó bejegyzéshez lapoztam, amit akkor írt, amikor én 14 éves lettem. Akkor kaptam tőle azt a festményt, ami kettőnket ábrázol és most is itt van a szobámban. Aznap anyuval leruccantunk a Balaton partra és emlékszem mikor átadta a festményt azt mondta, hogy amint eljön, az idő ez a festmény megválaszolja a kérdéseimet. Ezt a naplóba is leírta, pirossal kihúzva a szavakat. Legelőször ez elkerülte a figyelmem, de most valamiért nagyon zavaró volt. Mit akarhat ezzel üzenni? A festménynek szenteltem a figyelmem majd felálltam és leemeltem a falról.
- Mit csinálsz? – pillantott rám Nina kérdőn.
- Ezt anyutól kaptam a 14. szülinapomra. Akkor azt mondta, hogy ez a festmény megválaszolja a kérdéseimet és a naplóban is kiemelte ezt – magyaráztam.
- Talán elrejtett valamit a keretben – találgatott. – Hozzak kést vagy ollót? Ha ügyesen csináljuk, akkor sikerül úgy elvágnunk, hogy nem teszünk kárt a képben.
- Rendben. Csinálod te? Én olyan ügyetlen vagyok, hogy félek, lenyakazom magunkat.
- Persze.
Feszülten néztem, ahogy Nina óvatosan megtapogatja, a festmény hátulját majd elejét aztán diadalittasan elmosolyodik.
- Aha, nézd csak. Itt sokkal vastagabb – fogta meg a kezem és az említett helyre helyezte az ujjaim.
- Bármi is az anyu nem akarta, hogy illetlen kezekbe kerüljön.
Pár perccel később egy levelet olvasva ültem az ágyon és folytak a könnyeim.
Drága Kis Angyalkám!
Ha ezt a levelet olvasod, az azt jelenti, hogy velem történt valami és nem tudtam én neked elmondani az igazságot, édesapáddal kapcsolatban. Örülök, amiért emlékeztél arra, hogy ez a festmény fontos! Gondolom a naplót is megtaláltad vele együtt pedig egy ládikát is. A ládikához két kulcs tartozik, az egyik nálam volt, a másik pedig édesapádnál. Ez a ládika tőle van, azt mondta, gyűjtsem bele a legszebb emlékeimet én pedig így cselekedtem. A ládika úgy lett kialakítva, hogy a két kulcson kívül semmivel se lehessen kinyitni, így abban is találni fogsz egy levelet. Az én kulcsomat a biztonság kedvéért az Egri patakba dobtam, azóta már ki tudja, hol van. A másik kulcs még mindig apádnál van, így ha vele vagy a ládikát is ki tudod nyitni.
- Megkérem, hogy küldje el postán – viccelődtem szipogva, ám ahogy megfordítottam a papírt, megláttam a kulcsról készült rajzot.
Egy ugyanolyan kulcsot, mint ami Mark nyakában lógott. A levél kihullott a kezemből és sápadtan Ninára meredtem.
- Légy őszinte velem! Ő az igaz? Hónapok óta itt van!
- Én...
- Nina! Itt van a ládika kulcsa! Anya lerajzolta! Ugyanilyen kulcs lóg Mark nyakában – lóbáltam meg a levelet fokozódó dühvel.
- Ezt nem így kellett volna megtudnod – harapott az ajkába.
- Hónapokon keresztül a képembe hazudtatok – sziszegtem felállva az ágyról és a polchoz siettem ahol a ládikát tartottam.
أنت تقرأ
Királyi vér
خيال (فانتازيا)Mirabella egy teljesen hétköznapi lányként élte az életét, és nem is sejtette, hogy édesapja a vámpírok királya és a vének egyike. Egészen addig mit sem tudott, természetfeletti mivoltjáról, míg édesanyja temetésén meg nem ismerkedett Szlovákia herc...
