Lucifer /BEFEJEZETT! /

49.

Lucifer szemszöge

Már több mint négy napja eltűnt és még mindig sehol sem találjuk. Kiadtam az összes őrnek, hogy keressék meg, és amilyen gyorsan csak tudják hozzák vissza ide. Még a Vérhold előtt meg kell találnunk őt. A nap lemenőben van, az idegeim pattanásig feszülnek. Moa és Baltazar végig mellettem vannak és támogatnak. Hálás vagyok nekik, amiért nem hagynak magamra ebben a nehéz időben. Fel s alá járkálok és tétlennek érzem magam. Baltazar észrevette ezt, így odajött hozzám és megfogta a vállamat.

- ne aggódj Lucifer! Sahra elő fog kerülni és meglátod semmi baja nem lesz! - értékeltem, hogy megpróbált vígasztalni. De hogyan is nyugodhatnék meg, ha nincs mellettem az egyetlen szerelmem?

- Baltazar az isten verjen meg! Hogy a francba legyek nyugodt, ha az egyetlen szerelmemnek nyoma veszett, és ha még ez nem lenne elég, itt van a nyakunkon a Vérhold is? Magyarázd már el nekem! - Baltazar sóhajtott egy hatalmasat. Minden a feje tetejére fordúlt, csak nem tudom, hogy ez mikor történt meg. Talán akkor, amikor beleszerettem egy Halandóba. De nem veheti el tőlem senki! Lehet, hogy hibáztam, de nem fogom feladni!

- ne haragudj, csak segíteni szerettem volna! Itt járkálsz fel s alá, gondoltam jót tesz neked pár jó szó! - megszorította kissé a vállam biztatásképp, majd vissza sétált Moa mellé, aki csak ott űlt és nézett maga elé. Mióta Sahrat elrabolták senki sem aludt egy szemhunyásnyit sem. Mindenki őt keresi és aggódik érte. Főleg Moa. Az elmúlt időszakban igen jóba lettek, aminek nagyon örülök. Már nem halálos ellenséget látnak egymásban, hanem partnert a nehézségekben. Gondolataimat megzavarták a hangok, amik a folyosóról jöttek. Azonnal odakaptam a fejem, és vártam, hogy megjelenjen az illető. Azonban egy ismerős hang megüttötte a fülemet. A szívem azonnal kihagyott egy ütemet, majd ismét ezerrel kezdett el verni. Hírtelen még a tenyerem is izzadni kezdett.

- hagyjál már! Azért annyira nem tűntem el olyan hosszú időre, hogy ne ismerj meg! Sahra vagyok, lebetűzzem neked? Sah-ra! - a nevét megismételve leszótagolta. Azonnal odarohantam az ajtóhoz, majd amikor megláttam olyan érzés volt, mintha hírtelen leszakadt volna rólam egy tonna, vagy mázsa beton. Hihetetlen nagy megkönnyebbülés lett úrrá rajtam.

- Sahra? - nem akartam elhinni. Nevét meghallva felém fordította a fejét, majd amikor tudatosúlt benne, hogy én vagyok az, egyből elkezdett futni felém. Kezeimet kinyújtottam magam előtt, hogy amikor ide érkezik el tudjam kapni. Beleugrott az ölembe, én meg megpördültem vele párszor. Istenem annyira hiányzott már ez az érzés. Fejét szorosan a nyakhajlatomba fúrta. Törékeny teste rázkódott a sírástól.

- Sahra.. Édesem! Istenem nem hiszem el, hogy végre itt vagy! Sajnálom! - egyik kezem a fejére tettem, és jobban magamhoz szorítottam a lányt. Egy kis idő után felemelte fejét, majd egyik újját az ajkamra tette, ezzel elcsitítva engem. Mélyen a szemeimbe nézett, én pedig vártam következő reakcióját.

- shhh... Ne rontsuk el ezt a kis időt! - elvette újját ajkaimról, majd egyre közelebb hajolt felém. Lehúnytam szemeimet, egyszer csak megéreztem ajkát enyémen. Szörnyen hiányzott. Édes csókjától az egész testem beleremegett. Soha nem akartam, hogy vége legyen ennek az érzésnek.

- Uram, megbocsásson, de ki ez a lány? - az új testőr nyilván nem ismerhette Sahrat, hisz csak most jött. Kénytelen voltam elvállni Sahra ajkaitól, hogy be tudjam mutatni őket egymásnak. Letettem a lányt az ölemből, majd odasétáltam vele az őrhöz.

- Can, ő itt Sahra, a Pokol jelenlegi Királynője! - az őr egy pillanatra lesápadt, bőre megegyezett a fehér fal színével, majd amikor felocsudott a sokkból, közelebb lépett és kezét Sahra felé vezette.

- sajnálom Királynő! Ha tudtam volna, hogy ön az, akit keresünk nem viselkedtem volna úgy önnel! - fejét leszegezte a föld felé. Sahra intett neki egyet kezével, majd kezet fogva bemutatkoztak egymással.

A nap további részét együtt töltöttük. Egy pillanatra sem akartam elengedni, vagy csak kiengedni a kezeim közül akár egy másodpercre sem. Tanultam a hibáimból. Mégegyszer nem hagyom, hogy kicsússzon a kezeim közül. Megtanítottam Sahranak, hogyan kell ellen állni a Vérholdnak, így annyira már nem félünk tőle. Kissé még hiányosak a tudásai, de idővel mindent meg fog tanulni, és kitűnő Uralkodó lesz belőle.

Sziasztok Drágáim! Bocsánat hogy nem írtam sokáig, de nagyon sok volt a tanulás. Hamarosan érettségizem és fel kell rá készülnöm rendesen. Igyekezni fogok, hogy minél hamarabb legyenek részek! Jó olvasást, puszii!😘😘